Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 21-22. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 21-22. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. január 20. csütörtök, 22:57

- A te Katinkád!
- Te vagy az, drágaságom? Miért hívsz?
- Nem találtad ki? Hiányzol! Rettenetesen egyedül érzem magam! Magányosnak, akinek nincs senkije.

- Nem azt mondtad, hogy elutazol?

- Mondtam, mondtam! Miért kell azt komolyan venni? Hiányoztál! Mit csináltál azóta? Csak nem egy másik nővel…
- Nem, nem! A sok üzlet, a sok perpatvar, most meg még közbejött ez a…
- Miért hallgattál el? Mi jött közbe? A feleséged rájött?
- A fenét!
- Akkor mi a baj, mert hogy baj van, hallom a hangodon.
- Nem telefontéma!
- Miért kiabálsz velem?
- Nem kiabálok!
Andrea pici szünet után más hangon folytatta.
- Azt mondtad, nem telefontéma, én meg azt, hogy hiányzol. Mi a megoldás?
- Csörög a másik telefon. Öt perc múlva visszahívlak. Puszillak!
- Én többre vágyok!
Hallotta, hogy a öntelten férfi felnevet. Hideg arccal ő is letette a kagylót. Az órájára pillantott. Az asztalon álló porcelán edénykéből kivett egy cigarettát, rágyújtott. Járkált a szobában. Megállt a pamlag mellett, hallgatta Gergő szuszogását, megcirógatta az arcát. Csörögni kezdett a telefon. Odalépett, kivárt tíz másodpercet, s felvette.
- Te vagy, drágaságom?
- Én, kedves! Mire jutottál?
- Miben?
- Az előbb nem hallottam a másik telefon csörgését.
- Azt szeretem benned, hogy okos vagy…
- Csak azt?
- Azt is! Így megfelel?
- Jössz? Menjek?
- Angéla vidéken van, csak holnap jön haza.
- Valami kiküldetés?
- Olyasmi. Találkozzunk a szokott helyen, a mi kis kuckónkban!
- Azt mondod, a nejed nincs itthon. A lakásotokban szeretném csinálni! Még sose szerelmeskedtünk nálatok. Már a gondolatára is felizgultam!
- De…
- Csak egyszer!
- Most hol vagy?
- A város másik végén.
- Idetalálsz?
- Igen! Jaj, de jó! Röpülök! Puszi, puszi, puszi!
Letette. Elnyomta a cigarettát a hamutartóba. Megigazította a takarót Gergőn. Kihúzta a telefonzsinórt, a készüléket ismét eldugta. Bezárta a szekrényt, a kulcsocskát a zsebébe tette. A másik szekrényből parókát vett elő, s a fürdőszobai tükör előtt a fejére igazította. Hóna alá kapta a neszesszert. Leoltotta a villanyokat, kívülről bezárta a lakást. Kinyitotta nagykaput, kiállt az Opellel. Miután behajtotta a kapuszárnyakat, beült az autóba és elindult.
A lámpák fénye megcsillant a szőke parókán.

                                                               22.

- Tanárnő, mutassa meg azt a fiút, aki bejelentette Gergő eltűnését! – szólt a csónakban álló Tamasi alezredes Klárához.
Klára homlokára emelte a tenyerét, körülnézett. Felemelkedett az ülésről.
- Az ott – mutatta –, Jutka mellett, aki valamit felvett a kövek közül. Piros pólóban van.
- Kinek a fia? – kérdezte Baloghné.
- A naplóba az Ádám Elemér nevet írtam be, de még soha nem találkoztam vele. Tudod, a szülői értekezletre…
- És a kislány?
- Harangi Jutka. Szerelmes Gergőbe. Az ikertestvére, Barna is itt van, éppen most fut hozzájuk.
Az alezredes nézte a gyerekeket.
- Az a Barna hírnök lehet. Látja, miután mondott nekik valamit, mindhárman felénk pillantottak, s most szaladni kezdenek.
- Miért?
- Hamarosan megtudjuk – mondta az alezredes, és kisegítette a két nőt a csónakból.
Tamás kihúzta a partra a járművet.
- Összehívom a gyerekeket!
- Nem, nem! Egyenként, legalábbis sátranként akarok velük beszélni.
- De – próbált ellenkezni Klára, ám Tamasi pillantására elhallgatott. Arcán megrándult egy idegszál, beleharapott a szájába.
Az alezredes figyelmét ez sem kerülte el.
- Kedves Klárika – kezdte békítő hangon –, a negyven év a szakmában sok mindenre megtanított. Például, hogy sokkal nyíltabbak, őszintébbek az emberek, ha kettesben vagy kisebb társaságban vannak.
- Akkor a sátraikba küldöm őket.
- Jól van, ezt megteheti, mi addig megnézzük Gergő sátrát. Ugye, az utolsó?
A már megindult Klára a karjával jelzett igent. Az alezredes kedvtelve nézte az alakját. Angéla mosolygott. Tamás arca feszült maradt. Hallották, ahogy Klára parancsát néhány fiú ordítva visszhangozza, látták, hogy a tanárnő bemegy egy-két sátorba, s hogy az egyikben kicsivel tovább marad. Közben odaértek a bokor mögötti magányos sátorhoz. Az alezredes lehajolt, és egyedül mászott be. Ő is kipakolt és visszarakott mindent, ő is megtalálta a pénztárcát és könyvet, amiket kinyújtott Gergő édesanyjának.
- Gyakorlatilag semmi pénzt nem költött! Igaz, mit vehetett volna ez alatt a rövid idő alatt! Ez volt a kedvenc könyve! – Könnyek buggyantak ki Angéla szemeiből. – Ide is elhozta!
Tamasi is észrevette a gumimatracon a foltot, ő is rájött, hogy mi az, észrevette a bicskával kaparás nyomait. Gondterhelt arcot vágott.  Kieresztette a levegőt a matracból, összetekerte a gumit, s Tamásra bízta. Kimászott, felállt. Megkérte Klárát, hogy később két gyerekkel vitesse a csónakba Gergő hátizsákját és utazótáskáját. „A sátor még maradhat” – szólt, mire Angéla idegesen, a kezeit tördelve kérdezte meg:
- Bandikám, mit jelent ez? Mit állapított meg?
- Beszélnem kell a gyerekekkel, mielőtt besötétedik.
- Miért nem beszél egyenesen?
- Angéla, ismer! Tudja, hogy ha biztosat tudok, akkor maga lesz az első…
- Igaza van! – Angéla az osztályfőnökhöz fordult. – Szeretném megismerni azt a kislányt, aki Gergőt szereti.
Klára az alezredesre nézett. Az bólintott.
- Idehívom, Angéla!
- Mielőtt azt tenné, mutassa meg Ádám Jancsi sátrát!
Klára remegő kézzel megmutatta. Tamasi elkérte Angélától a könyvet, bedugta a nadrágszíja alá, begombolta a kabátját, és bement Jancsi és Robi sátrába. Köszönt, a fiúk visszaköszöntek. Letérdelt. Bemutatkozott.
- Melyikőtök Ádám Jancsi?
- Én.
- Meséld el nekem, hogyan vetted észre Gergő eltűnését, és mi történt azután!
Jancsi tömör és értelmes beszámolót adott.
- Tamás bácsi csónakkal áthozott, és bejöttem a sátorba. Ide – fejezte be.
- Szerinted mi történt?
- Belefulladhatott a vízbe.
- Komolyan azt gondolod?
- Mi más lehet?
Az alezredes Jancsira nézett, közben kivette és a fiú elé tette a könyvet.
- Olvastad?
- Igen. Tetszett. De miért kérdezi?
- Gergő utazótáskájának a tetején találtam.
- De hisz… – A következő pillanatban Jancsi arca bíborvörös lett.
- Mit akartál mondani?
Jancsi segítségkérőn nézett Robira, aki jelezte, hogy az egészből semmit nem ért.
- Azt akartad mondani, hogy amikor te átkutattad a táskát, a könyv legalul volt. Igaz?
Jancsi bólintott. Rettenetesen szégyellte magát, hogy bedőlt egy ilyen olcsó trükknek.
- Miért kutattál Gergő holmijában, ha azt hiszed, vízbe fulladt. Lopni akartál?
A fiú szeme a megsértett önérzet dühében lángolt. Vissza akart vágni a rendőrnek, de Tamasi hunyorogva mosolygó arca lecsillapította haragját.
- Ne haragudj, ez is egy trükk volt. – Az alezredes figyelmeztetőn hozzátette. – Van még több is a tarsolyomban!
- Értem.
- Tudom, hogy érted, hiszen okos, logikusan gondolkodó fiatalember vagy! Mire jutottál a nyomozásban? A miértre nem kérdezek rá, biztosan megvan az okotok – Robira pillantott – arra, hogy detektívesdit játsszatok. Nos? Beszélj, fiam!
Jancsi elmondta az eddigi eredményeket, megmutatta a „bizonyítékokat”.
- Igen, láttam a bicskád nyomát a matracon.
- Nem az enyém volt, hanem Gergőé!
- Helyes! Fő a pontosság. Ezeket beviszem a laborba, hátha kisül belőlük valami.
Robi elnevette magát. A másik kettő ránézett.
- A kisül szó… – nem tudta visszatartani a röhögést.
Tamasi és Jancsi is elkezdett nevetni.
- Gergő édesanyjának egyelőre ne beszéljetek!
Megígérték. Jancsin látszott, hogy mondani akar valamit. Az alezredes felvonta a szemöldökét.
- Nem segíthetnék én is a nyomozásban?
Tamasi mosolygott.
- Vártam ezt a kérdést. Egy nyugalmazott nyomozótiszt és egy kisfiú oldotta meg a rejtélyes ügyet! A kisfiút csak a hatás kedvéért mondtam, azt szeretik az újságolvasók.
- És a tévénézők! – szólt bele Robi. – A Piedone- meg az Ötvös Csöpi-filmekben mindig van egy kisgyerek.
- Komolyra fordítva a szót, te ügyes, jó szemű és okos fiú vagy, bár a bűnözők lennének ilyenek, de ez a munka veszélyes is lehet!
- Nem ijedek meg egy nőtől!
- Honnan vagy benne biztos, hogy egy nő áll a háttérben?
- A szimatom!
Tamasi hangosan nevetett.
- Nem ismered még a nőket! Olykor veszélyesebbek száz férfinál. Egyébként meg, még csak két napja vagytok a szigeten. El akarsz menni innen?
- Ha kell, igen!
- Egyelőre nem kell! Tudod mit, adok egy névjegykártyát, és felírom a noteszembe a neved, a címed, és ha van telefonotok, annak a számát is. Ha szükség van segítségre, szólok neked, és te is bármikor megkereshetsz. Áll az alku?
- Áll!
- Kezet rá!
- És én? Én kimaradok?
Az alezredes szeme Jancsitól kért feleletet. Megkapta.
- Egye fene! Lépj be te is!
Kezet fogott mind a két fiúval.
- Köztünk maradjon!
- Még ha kínoznának, akkor se beszélnénk, ugye, Jancsi?
- Kollégák – szólt az alezredes, jelezvén, hogy ő is látta Bujtor Istvánt –, egyre valószínűbb, hogy a barátotok életben van!
Jancsi és Robi elismerően füttyentett.
Tamasi távozott. Arcán a mosolyt felváltotta a töprengő komorság. A többi sátorba nem ment be. Klára és Angéla kérdéseire kitérő válaszokat adott.
Két fiú berakta Gergő cuccát, Tamás átadta az alezredesnek a matracot, kihúzta a vízre a csónakot és az evezőkért nyúlt. Beültek. Visszaeveztek a másik szigetre. Erősen esteledett.
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 501 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs