Pofon, tőlem, neked, szeretettel |
2010. november 15. hétfő, 21:34 |
Blogolkodom, tehát vagyok
Szeretek elmerülni a trágárság édes világában. Szeretek káromkodni, meglepő, obszcén dolgokat csinálni és kitalálni. Azonban különbséget teszek ezen világ és a belső, intellektuális énem között. Óóó, milyen jó nekem. Egy sznob trágár. Sokan vagyunk így. Sziporkáznak a lófaszok, a lányok egyre-másra vágják szét a lábaikat olyan tejfölös szájú kisfiúknak, akik ugyan rendelkeznek a férfiasság külső jegyeivel, mély a hangjuk, szőrösek néhol, és megkövetelik a boxeralsót, de emellett olyanok, mint Pinokkió. Nem igazi kisfiúk, sokan hazudnak is és ettől nő az orruk, a nagyorrú férfiakból pedig, jelentem, megjöttem. (Egészen addig persze, míg meg nem gondolom magam…) A gyermekeikkel sok szülő csak valamiféle párzó oroszlán módjára bőget, a gyerekek pedig kis görények módjára szívják egymás vérét. Persze, persze, nem ilyen borús a helyzet. Vannak eszményi anyukák, tündéri gyerekek és olyanok, akik nem lófaszt, hanem virágot küldenek a másiknak, de azért hiányzik!! Az udvarlás, a tisztelet, a figyelmesség… Ettől függetlenül éljenek a talpnyaló lányok és a mindenttudó fiúk! A gonosz öregnénik és az ördögi gyerekek! Az érdektelen anyák és a bamba apák! – egy fordított világban, amiben élünk. |