Az előadás szövegét Bencz Zoltán fordította. A metafora titokban itt él körülöttünk. Nagyjából hat metaforát használunk minden percben. Metaforákban gondolkodni alapvető feltétele annak, ahogy megértjük önmagunkat és másokat. ahogy kommunikálunk, tanulunk, vagy fölfedezünk, vagy feltalálunk valamit. De a metafora a gondolat útja is, mielőtt a szavak megjelennének.

Ahhoz, hogy ezt elmagyarázhassam, az egyik legnagyobb filozófust hívtam segítségül, a metafórák koronázatlan Királyát, valakit, akinek a hozzájárulása ehhez a területhez olyan hatalmas, hogy ő maga is metaforává vált. Akiről beszélek, ki is lehetne más, mint Elvis Presley. (nevetés)

Szóval, az "All Shook Up" (Minden felkavarodott) az egyik legjobb szerelmes dal. De arra is jó példa, hogy bármikor, ha valami elvonttal találkozunk, ötletekkel, érzelmekkel, érzésekkel, gondolatokkal, azonnal a metaforához fordulunk segítségért. Az "All Shook Up"-ban az érintés nem érintés, hanem borzongás a száj nem száj, hanem vulkán és a lány nem lány, hanem egy virág, a boglárka. A szerelem pedig nem szerelem, hanem az az érzés, hogy minden felkavarodott.

Elvis ebben a tekintetben Arisztotelész klasszikus definícióját követi, mely szerint egy dolognak olyan nevet adunk, amely egy másik dologhoz tartozik. Ez a metafora matematikája. És szerencsére ez elég egyszerű, vagyis X egyenlő Y-nal. (nevetés) Ez az egyenlet minden metaforára érvényes.

Elvis is használja, de ugyanígy használja Shakespeare is a "Rómeó és Júlia" híres sorában Júlia a Nap. Vagyis Shakespeare a Júlia nevű dolognak olyan nevet ad, ami valami máshoz, a Naphoz tartozik. De amikor olyan nevet adunk egy dolognak, ami valami máshoz tartozik, vele együtt a tulajdonságok egész szövevényét is adjuk. Vagyis összekapcsolunk mindent, amit a metafora forrásáról tudunk, ami jelen esetben a Nap, azzal, amit a céljáról, Júliáról tudunk. És a metafora segítségével sokkal színesebb képet kapunk Júliáról, mintha Shakespeare részletesen leírta volna a külsejét.

Nézzük akkor, hogyan hozzuk létre és hogyan értjük meg a metaforát? Ez itt ismerősnek tűnhet. Az első lépés a mintázat felismerése. Nézzék meg ezt a képet. Mit látnak? Három marcona Pac Man és három befelé forduló zárójel van a képen. De amit látunk, az mégis két egymást fedő háromszög. A metafora nem csupán a mintázat felismerése. hanem a mintázat létrehozása is. Második lépés. Fogalmi szinesztézia.

A szinesztézia pedig azt jelenti, hogy egy ingert valamelyik érzékszervünkkel egyidőben egy másik érzékszervünkkel is érzékelünk, mint amilyen a színes hallás. Akiknek színes hallásuk van, azok tényleg színeket látnak, együtt a hangokkal, a szavakkal, vagy a hangzókkal. De mindnyájunknak van ilyen szinesztéziás képességünk. Ez itt a Bouba/Kiki teszt. Csak annyi a dolguk, hogy határozzák meg, melyik alakzat neve Bouba és melyiké Kiki. (nevetés)

Ha nem különböznek az emberiség 98 százalékától, akkor a kerekded, amőbaszerű alakzatot gondolják Boubának és a hegyes, éles formájút Kikinek. Föltennék gyorsan a kezüket? Így van? Oké, úgy látom, kábé 99,9 körül lehet az eredmény... De miért van ez így? Mert ösztönösen mintázatot találunk, vagy teremtünk a kerekded forma és a Bouba kerek hangjai, meg az éles forma és a Kiki éles hangjai között

És sok hétköznapi metafora ugyanígy szinesztéziás. A nyugalom édes. A nyakkendő harsány. A szexuálisan vonzó emberektől felforr a vérünk. A nem vonzóak hidegen hagynak. A metafora fogalmi szinesztéziát teremt, amelyben valaminek a fogalmát valami másnak a kontextusában értjük meg.

A harmadik lépés a kognitív disszonancia. Ez itt a Stroop-teszt. Próbálják meg azonosítani lehetőleg gyorsan azt a színt, amellyel a szavakat nyomtatták. Máris elkezdhetik a tesztet. Ha önök is olyanok, mint a legtöbb ember, akkor egy pillanatra megtapasztalták a kognitív disszonanciát minden olyan szónál, ahol a nyomtatás színe eltért a megnevezett színtől Ez a teszt megmutatja, hogy képtelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni a szavak jelentését és ez akkor is így van, ha a szó szerinti jelentés a rossz válasz.

A Stroop-tesztet megcsinálták metaforára is. A résztvevőknek a lehető leggyorsabban meg kellett találniuk a szó szerinti értelemben hibás mondatokat. És ez hosszabb ideig tartott, amikor metaforákat tartalmazott a mondat, mint amikor nem. Miért? Mert nem tudunk eltekinteni a szavak metaforikus jelentésétől sem.

Az egyik mondat így hangzott: "Némelyik munkahely börtön." Namármost, hacsak nem börtönőr valaki, az a mondat, hogy "Némelyik munkahely börtön", szó szerinti értelemben hibás. Sajnos, metaforikus értelemben viszont igaz. És ez a metaforikus igazság megzavarja a szó szerinti értelmezés folyamatát. A metafora fontos, mert folyamatosan és állandóan jelen van körülöttünk. A metafora fontos, mert elvárásokat teremt.

Legközelebb, amikor pénzügyi híreket olvasnak, figyeljenek nagyon. Az Ügynök metaforák úgy írják le az ármozgásokat, mint valami élő dolog szándékos tevékenységét. Ahogyan "a NASDAQ feljebb kúszott" például. A Tárgyi metaforák viszont ugyanezt úgy írják le, mintha élettelen dologhoz tartozna, mint például, hogy "A Dow úgy zuhant le, mint a féltégla".

Kutatók arra kértek egy csoportot, hogy olvassanak el egy csomó piaci kommentárt, majd azok alapján próbálják megjósolni a másnapi ármozgásokat. Akik Ügynök-metaforákkal találkoztak a szövegben, azok közül többen számítottak arra, hogy az emelkedés trendje folytatódik. És azért voltak ilyen elvárásaik, mert az Ügynök-metaforák egy élőlény szándékos célkövető tevékenységének a képét mutatják. Ha például a házárakról rendszeresen azt olvassuk, hogy kúszik és kúszik egyre feljebb az emberek természetesnek veszik, hogy ez a kúszás megállíthatatlan. Mondjuk, nagyobb hajlandóságot éreznek rá, hogy olyan hitelbe is belevágjanak, amit valójában nem engedhetnének meg maguknak. Ez persze csak feltételezés. De éppen így vezet félre bennünket a metafora.

A metafora fontos azért is, mert befolyásolja döntéseinket, azzal, hogy hasonlóságokat aktivál. Egyetemisták egy csoportjának azt mondták, hogy egy kicsi, demokratikus ország az Egyesült Államokhoz fordult segítségért, mert megszállták. A csoportnak dönteni kellett. Mi legyen? Közbelépjenek, az ENSZ-hez foruljanak, vagy ne tegyenek semmit? Mindannyian háromféle esetleírásból kaptak egyet az előbbi kitalált válságról. A leírások szándékosan különböző történelmi analógiák előhívását célozták: II. Világháború, Vietnam, a harmadik pedig történelmi szempontból semleges volt.

Azok közül, akik a II. Világháborús forgatókönyvet kapták sokkal többen javasolták a beavatkozást, mint a többiek. Ahogyan nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a szavak szó szerinti jelentését, ugyanúgy nem tudjuk figyelmen kívül hagyni azokat a hasonlóságokat sem, amelyeket a metafora hív elő. A metafora fontos, mert ajtót nyit a felfedezéseknek. Valahányszor problémát oldunk meg, vagy felfedezünk valamit, az ismeretlent összehasonlítjuk valami olyannal, amit már ismerünk. És az egyetlen módja, hogy megtudjunk valamit az ismeretlenről az, hogy kiderítjük, mi mindenben hasonlíthat az ismerthez.

Einstein a maga tudományos módszerét kombinatorikus játékként írta le. Híres volt arról, hogy szerette a gondolatkísérleteket, amelyek aprólékosan kidolgozott hasonatrendszerek és amelyek alapján a leghíresebb felfedezéseinek egy része megszületett. Azzal, hogy összekapcsolunk valamit, amit már ismerünk, valami olyannal, amit nem ismerünk, a metaforikus gondolkodás szikrát csihol, amely fellobbantja a felfedezés lángját.

A metafora mindenütt ott van ugyan, mégis rejtve marad. De csak körül kell néznünk a világban ahhoz, hogy észrevegyük. Ralph Waldo Emerson úgy írja le a nyelvet, mint ami "megkövült költészet". De mielőtt ez a megkövült költészet létrejött a nyelv maga volt a megkövült metafora. Ám ezek a kövületek élnek és lélegeznek.

Nézzük a nyugati filozófia három leghíresebb szavát: "Cogito ergo sum" Ezt általában úgy fordítják, hogy "Gondolkodom, tehát vagyok." De van ennek egy jobb fordítása is. A latin "cogito" szó az "együtt" jelentésű "co" elötagból és az "agitare" igéből áll, melynek jelentése: felkavarni. Tehát a "cogito" valódi jelentése az, hogy együtt felkavarni. Így a "cogito ergo sum" pontos fordítása az, hogy "Felkavarom a dolgokat, tehát vagyok." (nevetés)

A metafora felkavarja a dolgokat. és közben mindent megkapunk tőle Shakespeare-től a tudományos felfedezésekig. Az elménk olyan, mint az üveggömb, amiben esni kezd a hó, ha felrázzuk. Ekkor a legszebb, a legérdekesebb, és a leginkább önmaga, amikor - Elvis megfogalmazásában - minden felkavarodik benne. És a metafora folyamatosan felkavarja az elmét, hajtja és gördíti előre, bár Elvis már rég "elhagyta az épületet". Nagyon köszönöm. (taps)