Amikor Berci bátyó fia még éppen csak megtanult járni, nagy barátságba került a baromfiudvar lakóival. Apja kinevezte a kakasok és tyúkok felügyelőjévé, s feladatát nagy buzgalommal és eréllyel végezte. Különösen akkor lépett fel az amúgy békés szárnyasok ellen, amikor a kakasok néhanapján összekaptak és mindenáron el akarták dönteni, melyikük a főnök az udvar egyetlen szemétdombján.

 

Egy ilyen alkalommal a kisfiú majdnem bajba került: a kakasok olyan mérgesen fogadták fellépését, hogy fenyegetően ellene fordulnak. Grétének kellett elrángatnia a gyanútlan gyereket a kakasbosszú elől. Berci bátyó fényképező masinájával az ablakból nézte a szerencsével véget érő viadalt, s sikerült megörökítenie a fiúcska merész fellépését.

 

A képet meglátta nálam egy román költőbarátom (Mircea Florin Sandru), s annyira megtetszett neki, hogy versben írt rövid mesét hozzá. Én meg most lefordítom, s itt a helye a nyári mesék között.

 

*

 

Két kakas küzd, tombol a fűben 

Egy veres, egy kendermagos

Egyik a másikra tapos

Elvakultan és lelkesülten

 

Tollu röpdös, szállongó pelyhek

Egéből egyre hull, havaz

Tépi egymást a két kakas

Majd néhány percig megpihennek

 

Egymásra néznek, hosszan, fújva

Felborzolódva, ostobán

Micsoda fura délután

Csöppség jön, feléjük visz az útja

 

Mi történt, kérdi tőlük bátran

Hadd játszom inkább veletek

Vagy az ilyen kis gyereket

Semmibe veszi két nagy állat?

 

A harag mintha múlna máris

Kiváncsiak rá, ki lehet

- valahol biztos elveszett

lehet csibe, lehet szamár is

 

A gyermek kérdi: szent a béke

Ha igen, halljatok mesét

Két bősz kakas történetét

Mondom el nektek, itt a vége!