Tegnap megnéztem a TED –előadást,nagyon tetszett és felkavart néhány régebbi emléket

..az én középső gyermekemről, Mátéról..

6 gyerekem van,és a hatból  öt magatartására szinte sohasem volt panasz,Mátéval viszont zajlik az élet… :) Nem tudom mennyi beírása volt már,"Máté zavarja az órát,Máté nem figyel,Máté rendetlenkedett…"  Itthon viszont semmi gond vele.Megbeszéltük ezerszer,könyörögtem,fenyegetőztem,büntettem.A másodikos tanító néni szerint el kéne fenekelni,nem használt.Minden ment ugyanúgy tovább.Kétségbe esés,összeomlás ,közpette beszélgettem egy másik gyerek édesanyjával,akinek szintén ilyen”égedelem rossz”gyereke volt és ezeket mondta:

-Miért pont nekem született ilyen gyerekem?Inkább ne is lett volna! -igaz teljesen ki volt és biztosan nem gondolta komolyan,de akkor egy pillanat alatt a gyerekem bőrében éreztem magam,és láttam magam is a gyerek szemével  „Apa,Anya nem szeret, mert ilyen vagyok” ezt éreztem és hogy „én rossz vagyok”

Te jó ég ,mit csinálok?A gyerekem vagy,szeretlek és veled vagyok történjen bármi.Szörnyella üzemmód örökre száműzve.. Bár a jegyei és a magatartása nem javult,6.osztályban elküldték részképesség zavar vizsgálatra ,Máténak rövidtávú memória zavara van.Részletesen magyarázatot kaptam hogy mi-miért alakul úgy nála ahogy.Aki a vizsgálatokat végezte azt mondta:”Bár sajnos a tanulást ez nagyon megnehezíti,de ilyen szókinccsel ,és aki ilyen jól el tuja adni magát,nem lesz gondja az életben” Az egyházi suliból kirúgták,vagyis megkértek hogy legyek szíves elvinni.Most egy állami „gyengébb” iskolába jár.Bár vannak gondok az óra rendjének zavarásával még mindig,de hírül sem annyi mint rég.A legutóbbi fogadó órán azt mondták „Van nála sokkal butább is az osztályban” –Hála az égnek!-gondoltam…

… Ide illik még talán egy idézet amit szeretek „Egy szülő két dolgot adjon a gyerekeinek:gyökereket,és szárnyakat.”