Ezek az üzenetek az IVISZ újévi kívánságműsorába érkeztek, ami ugyan nem igaz, de néha olyan jól esik kitalálni mindefélét csak úgy. Éljen Odüsszeusz! De még inkább Carlofranco, mert ezeket ravasz mód mind ő adta föl! Baudolino

Széll Kálmán vagyok, Vörösmarty Ilonka férje. Kár, hogy Mihályunk nem érhette meg a nászunkat, de gondoskodtam arról, hogy családunk másik tagja (aki szintén a Kálmán névre hallgatott, Arany Juliskát vegye nőül, akiről szerintem mindenki tudja, kinek a leánya volt. Azt mondják, kérhetek valamit. Én az Elfújta a Széll, elfújta a Széll a dalom, a dalom czímű önéletrajzi ihletésű nótát választottam. Mindenkinek boldog (van ilyen szó? Mindegy, ez magánügy!) újévet kívánok.)

Joszip Visszaronovics Dzsugasvili voltam, de ma már Sztálin vagyok, a kőszikla! Mindannyiótoknak üzenem, hogy legyetek jók, kövessétek Sztahanov elvtárs példáját! Rátérek a témámra. Utálom a burzsoáziát, főleg az értelmiségét. Volt egy - igaz, orosz - író, aki jól kifejezte ennek a mocskos és aljas és népnyomorító és erőszakos és hazug társadalmi osztálynak a semmit sem érő, önmagába forduló világát. Az volt Csehov, szemét burzsuj volt, de vele kivételt teszek, különösen, hogy már meghalt. Tőle akarom látni a Három nővért, mégpedig Márkus Lászlóval, Körmendi Jánossal és Haumann Péterrel a főszerepben. Kerítsék elő, különben...! Sztálin, az igazságos, az elnyomottak gyámola, a dicső Szovjetunió szerényen bölcs vezére. Meg vagyok értve?! -

Háromszor votam miniszterelnök! Tudja.é valaki ezt utánam csinálni? Tettem sok jót, de ezeket ellenőrizhetik a "történelemkönyvekben". Ha valamelyik intézkedésem, mint például a polgári házasságkötésről szóló, nem tetszik valakinek, az ne bennem keresse a hibát! Rengeteget kívánhatnék (de tudom, egyet szabad),így Hofi Géza Piál a Föld... című megindító számára vágyok Önökkel együtt újra kíváncsi.Tisztelettel: Wekerle Sándor

Két szafari között, a repülőgépről csókolom a dolgozó magyar népet. Vigadjatok, barátaim, ehhez azt kérem a szerkesztőségtől, hogy játsszák le nekik a KFT együttes Afrika című számát. Kifizetem. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

Szikratávírón kaptuk egy bizonyos Lenin üzenetét: "Elvtársak! Talán Kun elvtárstól hallottatok már rólam: én vagyok, aki élt, aki él, és aki élni fog! (No, nem a Krisztus!) Nagy fába vágtátok  Ti is a fejszéteket, de mi, proletárok (én speciel csak kommunista szombatokon végzek fizikai munkát, de máskor sem lazsálok) megérdemeljük a szebb jövőt!Harcotokat a bolsevikiak is támogatják.  A Párt vezetése nevében is küldöm s remélem, ugyanolyan szeretettel fogadjátok az Álom, álom, édes álom... kezdetű világslágert (Sajnos, nem tudom, ki szerezte. Egyetlen Marx-szöveg sem említi, de bízok híres leleményességetekben!) Elvtársi üdvözlettel: Lenin. Az igazi nevemet nem árulhatom el, mert érzem a személyemet fenyegető veszélyt. Da szvidányija, tavárisi"

Kohn, bocsánat Kun Béla vagyok. Üzenni nem merek, de küldeném néktek,az ismét  kapitalista rabigában sínylődő elvtársaknak a szabad Moszkvából a Piros (tkp. vörös) rózsák beszélgetnek kezdetű internacionalista nótát. Csókollak titekeket! Béla! (Talán mondanom sem kell, hogy Kovács Apollónia előadásában kérem. Hol van már az az idő, amikor követelhettem!)

Tisza Istvánnak születtem, Geszten leltek engem, bezzeg halni már Budapesten haltam. Mégpedig nem akárhogy! 1918-at írtunk, de én csak október 31-ig, azóta sem nem írok, semnem olvasok, sőt lélegezni sem lélegezem. Hiszek az utókor hálájában, valamint a lélekvándorlásban, ezért  merészkedek (meg azért, mert bátor is voltam) üzenni: Drága gyilkosaim, szeretlek titektek s utódokaitokat is várom ide! A Duna (mily furcsa ez az összeállás, én Tisza, Ti Duna!) közönségének pedig küldöm, hogy a víznél maradjak, a KFT Balatoni nyár című remekét. Remélem, meghallgattattatatok!

Sir Winston Leonard Spencer Churchill vagyok. Üzenem azoknak, akik hétpróbás gazembernek tartanak, hogy "No Sport!" Sokan kérdezősködnek a hosszú élet titkáról is, amire viszont nem válaszolok, mert nemcsak férfiak, hanem nők is élnek a földön, ráadásul feleségek többségében. Nagyon megkívántam a Blood Sweat and Tears együttestől valamilyen számot, mindegy, melyiket, amit tudnak prezentálni.

Gróf Károlyi Mihály volnék, ihaj-csuhaj, a földosztó! És még sok más is. Például parádi birtokos, ami nem messze van Óhutától, amihez sok-sok emlék fűz (igaz, nem engem, de hozzám közelállókat). Kitartó (no nem abban az értelemben, ahogy a perverzebbek gondolják!) társamnak, feleségemnek küldööm az Én édes Katinkámat Szécsi Margittól..., most szólnak, hogy azt Szécsi Pál énekli. Hiába, ez a Rajk-ügy! Nem csoda, hogy tévedek olykor. További üzenetem: rettegj, népem!

Mielőtt kérnék, előtte mondanék néhány szót. Ki másról, mint magamról. Itt ülök kedvenc hokedlimon, eszem a krumplilevest meg a grízes tésztát, utána sakkozgatok. A feleségem is itt van, de nem zavar. Vasárnap van, ilyenkor a parlament is csöndes. Kong az ürességtől, mint néhány (jónéhány) politikusunk feje. Hallom, mostanában sokat beszélnek a múltamról, bűnösséget emlegetnek, de kihallom azt a mondatot is, hogy "Addig lesz jó nekünk, amíg Kádár apánk él!" Nem tudom. Nem tudom, de gyanítom, hogy... De ezt már nem én okozom! Mindenesetre azt üzenem népemnek én, Csermanek János,fiumei születésű polgár én, hogy ne engedjetek! Mit is kérjek? Azt hiszem, jelen lelkiállapotomhoz leginkább Edith Piaf Nem bánok semmit című sanzonja illenék.

Nicolae Ceauscescu vagyok, szoktak ugyan a "Kárpátok géniuszának" is nevezni, de azt hiszem, többet érdemlek, bár nem vagyok olyan okos és szép, mint az én Elenám, aki (remélem) halálig hű volt hozzám. Rövid leszek. Mindig imádtam a magyarokat, ezért is nem tudok választani a Szép város Cluj-Napoca (Kolozsvár), vagy nagy költőnk, Endre Ady ama verse között, amelyben az is benne van, hogy "Dunának, Oltnak egy a hangja". Döntenek Önök!

A kisember

Nagyságos elvtársaim, kérdem, miért nem volt jó apámnak, anyámnak, nekem, az egy szál fiamnak és a két unokámnak, és... és miért jó maguknak? Tudom, ez nem panasziroda, hanem kívánságműsor, és én nem kérhetek mástól (attól se sok reménnyel). Szeretném meghallgatni és megnézni (elnézést a zavarodottságomért, hiszen tudom, hogy az esetek többségében, különösen a tévében a vizuális percepció megelőzi az auditívet) a Ha én gazdag lennék című számot. Magyarul, és ha lehet, akkor Bessenyei Feri bácsitól.