Közeledés a gyermekhez

Megtekintve a gyermeket, játék közben, mikor oly kedvesen elmélyed munkájában, a valamik megismerésében, szeretet ébred bennünk.

A gyermek, miáltal a dologgal mindig szemben helyezkedik el, és miáltal azonnal valamik lesznek belőle, nincs harcban a dologgal, és a dolog nem késztet sohasem feleslegesen, viszont a gyermek alapvetően örömmel felel meg a dologra, soha nincs az a baj és bűn, amit a felnőttként elkoszolunk.

Alapvetően szeretettel fordul minden fele, legyen az bármi. Ezért a dolog, vele mindig türelmes. Tulajdonképpen a dolog itt a gyermek maga, és játéka saját szellemének felfedezése, és szeretete, így a gyermek magával szeretetteljes, és türelmes. Eredendően törekszik a valamikhez, hogy velük legyen. A gyermek önmagával játszik az épp feltett tárgyakon, és beteljesedik a dologban.

Akadályoztatása ebben, akkor kezdődik, mikor a korlátolt környezet ezt nem méri fel, de azt sem, hogy nem az ő valamijük a valami. Az iskolában, a közösségben, mindenhol ugyanez a veszély leselkedik, csak a szeretetteljes (de határozott!) jó képes rendet és tiszta helyzetet teremteni valamiknek, a tudatban.

Mottó: A gyermekhez, mintha az abszolúthoz közelednél, úgy közeledj!

Minden kisgyermek, a transzcendensben (érzékfeletti – mert érzékünket vesztettük bennük) időzve él, és onnan sompolyog, a reális felé.