| Hűlő ház |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2011. január 04. kedd, 08:15 | |||
|
útról haza. minden oly egyszerű.
begyújtom a kályhát, a víz zubog.
erős tea. kívül-belül melenget.
a gondok szétpattanó télifa-glóbuszok.
elejtett fonál, csak fölveszem a földről.
így folytatódik, mi abbamaradt.
mintha az utat ébren álmodtam volna.
és elkerülne minden veszély, harag.
a tűz leég. cserge alá bújok.
dolgozik a szú. ő itt a csend.
a kihűlő ház nedves markában, éjfél.
szívem csak dübög, semmit nem pihen.
emlékek, álom. szomjúság, gyermekkori óra.
kiüti az egészet s a felet.
megvirrad. szomorú és sivár itt.
érezni már a készülő telet.
ideje föltápászkodni, az ágy marasztal.
lelkifurdalás, mégis maradok.
megsajdul a gyomrom, enni kéne.
bennem jelen és múlt kavarog.
fölkelek, rágok, rendezek, néha félek.
pedig jó itt. a világ vége ez.
csak egy karnyújtás. sűrű köd száll a fák közt.
alatta ezerarcú sejtelem neszez.
tán részeg, és mégis, mintha józan.
ő zörgeti éjjel az ablakot.
kacag, dühöng, orrot fúj. harákol.
dúlt arca mint a kelő nap. ragyog.
|
