Balogh D. Gergely kicsit idegesen próbálkozott a sátorrudak összeillesztésével. Először volt efféle táborban, eddig nyaranta a szüleivel utazgatott. Idén az osztályfőnöke nehezen rábeszélte az anyját és az apját, hogy engedjék el fiukat. Felelősséget is vállalt érte. A táborban szinte mindent a diákoknak kellett kitalálniuk, és intézniük, az ide- és haza utat, a programokat. A két kis szigetet és a csónakokat természetesen a gondnokság biztosította, éppúgy, mint a naponta egyszeri étkezést. Gergő hallotta és látta a többiek vidám nyüzsgését, ami – bár nem vallotta be magának – tetszett neki. Kicsi irigységet is érzett. Ennek ellenére ő nem integetett vissza a citromsárga ladikban evező őszülő hajú halásznak. Félmeztelen teste izzadt a tűző napon.

- Látom, nem nagyon csináltál még ilyet! – hallotta egy nő hangját. – Megmutatom.

Gergely érezte, hogy két, melltartóba bújtatott mell a hátához nyomódik. Megrezzent, felállt. Egy karcsú, szép arcú, nála néhány centivel magasabb, rövidre vágatott, világosbarna hajú, bikinis nő mosolygott rá.
- Andi néni vagyok. Nem hiszem, hogy ilyen helyes fiú ügyetlen lehet, mit szólnának a lányok? – Miközben beszélt, ügyesen bedugta az alumíniumcsöveket a helyükre. Odasúgott Gergőnek.
- A bokor mögé verjük fel a sátrat! Ne menj el a többiekkel csónaktúrára! Majd jövök, és otthonossá tesszük a sátradat!
Gergő tiltakozni akart, de az arcára kapott két puszi leállította. Csak a munkaműveletekkel kapcsolatos szavakat váltva, egymást a szemük sarkából figyelve, kezüket néha „véletlenül” a másikéhoz érintve feszítették ki a sátrat, aztán Andi néni átúszott a másik szigetre, ahová a felnőttek költöztek.
Négyszemélyes volt a sátor, de Gergőhöz egyik fiú sem kívánt csatlakozni, ezért egyedül fújta fel és helyezte le földre a két gumimatracot. Többi holmiját a hátizsákjában és utazótáskájában hagyta a bejáraton kívül. A csónaktúrát azzal az ürüggyel kerülte ki, hogy szörnyen fáj a feje. Klári néni, az osztályfőnöke bevetett vele egy fájdalomcsillapítót és elparancsolta a napról. A partról figyelte, amíg az utolsó csónak is eltűnik a szeme elől, megmártózott, bement a sátorba. Nem hajtotta le maga mögött az ajtóként szolgáló ponyvát, leheveredett az egyik matracra, lehunyta szemét és álmodozni kezdett. A szíve egyre hevesebben dobogott. Mint éjszaka az ágyban, forgolódott egy kicsit, aztán akarata ellenére elaludt.
Andi néni – aki azzal mentette ki magát a túráról, hogy a menstruáció előtt ilyen depressziós állapotba szokott kerülni – hanyatt fekve találta. Melléfeküdt, nézte az arcát, majd kezét a fiú mellkasára tette, megsimogatta. Tenyerét lejjebb csúsztatta a hasra. Gergő felriadt. Andi néni visszarántotta a kezét. Megint a fiú arcát fürkészte. Hátradőlt. Karjait összekulcsolta a tarkóján.
- Hány éves vagy?
- Tizenhét.
Andi néni felsóhajtott. Gergő várta, hogy a nő folytassa, hogy megmagyarázza sóhajtását, de nem mert kérdezni. Óvatosan a fürdőnadrágjára csúsztatta a kezét. Mégsem lehetett elég óvatos, mert a nő észrevette, elmosolyodott és felkönyökölt. A másik kezével gyöngéden megfogta a fiú kezét és leemelte. A fiú nem ellenkezett.
- Mi van, vitorlát bontottál?
Gergő szégyellősen leszorította a vitorlarudat.
- Ne haragudj, csak azért feküdtem melléd, mert aludtál. Kezdjük a pakolást?
A fiú egy szót sem szólt, lángoló arccal, összeszorított fogakkal mozdulatlan szemgolyókkal fölfelé nézett.
- Mire gondolsz? – S mivel most kapott választ, Andi néni Gergő arcához hajolva másképpen kérdezett. – Azt szeretnéd, ha…
Gergő továbbra is mereven a sátortetőn imbolygó árnyékokat nézve bólintott.
A nő felkönyökölt.
- Szép a gyűrűd. A barátnődtől kaptad?
Gergő nemet intett. Hagyta, hogy Andi néni lehántsa róla a fürdőnadrágot és megmarkolja. Másodpercek múlva teste megemelkedett, arca görcsbe rándult.
- Törölközz meg és menj, mosd le magad, addig elkezdem a pakolást – cirógatta meg arcát és mosolygott rá a nő. A nő, aki…
Átszellemült arccal ment a folyóhoz. Eldobta az összegyűrt papírzsebkendőt, ami a parti kövekre hullott. Nem rúgta tovább. Derékig a folyóban állva, a kisujján hordott vékony ezüstgyűrűt simogatva azon töprengett, hogy szűznek tekintheti-e magát. Arra jutott, hogy voltaképpen igen, hiszen ugyanaz történt, mint… Ki ez a nő? Csak annyit tudott, hogy Klári néni barátnője, s mintha az iskolában is látta volna. Tizenöt évvel fiatalabbnak saccolta az anyjánál. „Anyám! Ugyan mit szólna? Hát még Apám!” Elnevette magát. Aztán az ötlött fel benne, hogy így kell-e érteni, ha egy férfi megkéri egy nő kezét?, meg, hogy: „Jobb volt, mint amikor magamnak…” Ezen szinte hangosan nevetett. „Csak akkor veszíthetem el szüzességemet, ha…” Ez a gondolat újra izgalomba hozta. Szembefordult az árral és elszánt hevességgel úszni kezdett. Gyorsúszásban. Az egyik pillanatban, amikor feje kint volt a vízből, mintha Andi nénit látta volna. Percekig csapkodott karjaival, eléggé elfáradt. Kiment a vízből, ellenőrizte, hogy a gatyáján nem maradt-e árulkodó folt, s leült a kövekre. A lapos kavicsokkal „kacsázott” egy párat, aztán felállt, elindult a sátrak felé. Egyre lassabban ment, s egyre nőtt benne az izgalom. Megállt a sátra előtt. A táska és a hátizsák már nem volt kint, a sátor ajtaja le volt eresztve. Automatikusan kopogtatott. Nem jött válasz. Halkan felemelte a ponyvafüggönyt. Nem várt, de nagyon remélt látvány fogadta, Andi néni meztelen, várakozón kitárt teste. „Gyere!” – suttogta a nő, és megfogva Gergő füleit a mellére szorította a fiú arcát..
Andi néni egyszer sem jutott el a csúcsig, de háromszor suttogta a fülébe: „Gergő!”
A fiúnak csak a folyóban, fürdés közben jutott az eszébe, hogy ő be sem mutatkozott. „Biztosan a személyi igazolványomban olvasta a nevemet, amikor pakolászott.”
- Nem vagy fáradt? – fordult felé a nő a parton heverve.
Gergő férfiatlannak tartotta bevallani, hogy nagyon.
- Egy kicsit – mondta.
- Akkor, ha kipihentük magunkat, ússzuk át a folyót!
- Mikor jönnek meg a többiek?
- Addig vissza is érünk.
Napoztak, csókolóztak egy ideig, Gergő újra harci készséget mutatott, de Andi néni nevetve elhárította kísérletét.
- Lesz még arra idő, kisfiam! – szólt olyan hangon, hogy Gergő felkapta a fejét. A következő pillanatban a nő már mosolyogva nyújtotta száját csókért. Miután megkapta, Andi néni kibontakozott az ölelésből.
- Szóval fáradt vagy! Akkor csak a túlsó ágat ússzuk át. Az keskenyebb. Jó lesz így?
- Jó.
Belegázoltak a vízbe.