Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Kosztolányi az alvilágban 22. E-mail
Írta: Carlofranco   
2010. december 28. kedd, 18:51

Este…

  Este van. Késő, sötét este. Olyan késő és olyan sötét, hogy mire ez a mondat bevégzi, már éjszaka borul a vidékre. Álommal terhes, fanyar éjszaka. Még tél van, de már a hómúmiák elenyésztek. Béláék ablakából nemrég húgysárga fény ömlött a hóra, ami megborzongatta a késői vándorokat, ma már szó sincs takaróról, legfeljebb egy-két koszlott cafatról. És nincs szó éjszakai utasról, megkésett látogatóról sem.

    Gebéről van szó.

    Gizike baljós előrelátással Béla ágya mellett hagyta a hokedlit, most azon ül és simogatja a férfi fejét.

-        Ma van már?

-        Igencsak.

-        Holnap is az lesz.

-        Gebének egész biztosan.

-        Mitől olyan biztos benne?

-        Bent van.

-        Bent. Maga már volt börtönben, Gizike?

-        Egyszer-kétszer. Véletlenül.

-        Úgy érti, hogy ártatlanul?

-        Hát azt nem mondanám!

-        Mindenki bűnös, aki bent van?

-        Meg aki kint.

-        Mindenki?

-        Mindenki.

    Bélának van min gondolkodnia. Kérdeznie is.

-        Gebe is?

-        Ő is.

-        Én is?

-        Maga is, de nem mindegy, Béluskám? Nem mindegy?

-        De hát az édes jó anyám…

-        Ő is. Nyugodjon bele. Remélem, kicsi a rokonsága! Nincs más dolga?

-        Nem nevetség ez, Gizike! Azt mondta anyámról, hogy bűnöző…

-        Álljon csak meg a beszédével, Béla! Én azt mondtam, hogy bűnös!

-        Az az áldott jó asszony?

-        Ismerte, mielőtt maga megszületett?

    Béla nem hisz a fülének. A gondolatainak, balsejtelmeinek pedig nincs bátorsága hinni. Hallgat és verejtékezik.

-        No látja!

    Gizike kiaknázza az újabb csendet, Lakomát a madzagon sétáltatva elmegy borért. Káromkodva jön vissza.

-        Miért nem mondta, hogy kint is sötét van, nemcsak a maga agyában? Bizi boltja zárva, ő meg eltűnt. Egész éjszaka szomjazhatok, meg idegeskedhetek!

-        Miért lenne ideges?

-        Mert szomjas leszek! Nem leszek, vagyok! Az ám, nincs valami eldugott itala, Béluskám?

-        De van.

Béla kimegy a kamrába. Gizike követi. Egy petróleumlámpát is visz.

-        Világítok én, lelkem, galambocskám. Ha fiatal lennék, magamévá is tenném, drága Béluskám! – Már az ital lehetőségétől imbolyog. A lámpa szintúgy. Lángja kénytelen követni petróleumadó gazdáját, a mennyezetet kísérteties árnyakkal népesíti be.

-        Hogyhogy nem vettem észre eddig? – kérdi Gizike a szobában, miközben a sűrű, aranysárga nedűt kóstolgatják. - Aszúbor! Istenem! Tudja, milyen emlékeket öklendezik fel bennem az íze, az illata?

-        Nem.

-        Jobb is! De mit is akart mondani az előbb?

-        Emlékszik még arra a napra, amikor a kis béka meghalt?

-        A napra nem, de a halálra igen.

-        Akkor azt mondta rám, hogy ártatlan vagyok.

-        Igen, az, Béluskám.

-        Most meg azt, hogy bűnös vagyok.

-        Igen, az, Béluskám.

    Béla szomorú. Arca ugyan, mint egy eklektikus épület, de a domináns stílusjegy rajt’a szomorúság. Nem csoda, hogy szomorúan vallja be.

-        Nem értem.

-        Ez nem is az ész kérdése. Egészségére!

-        Gizike! Volt már magával úgy, hogy lelőtt egy embert?

-        Még százat se, Béluskám, nemhogy egyet! Miért kérdezi?

-        Csak úgy.

-        Az más. Igyon!

    Béla engedelmesen – s valljuk be, jóízűen – iszik, ám valami megkeserítette az édes poharat. Egy gondolat volt a tettes, amely makacsul – mint a fülbe, s ugyanabban a minutában az agyba fészkelődött melódiatöredék, amely minduntalan a szájra kívánkozik, hogy fütyöljed, hogy dudorászd – vissza-visszatért. Egy kérdés.

-        Maga szerint Gebe lőne?

-        Úgy néz ki?

-        Nem.

-        Attól persze lőhet! Mi másért kéne neki a pisztoly? Azon, hogy mire használja, akkor is rágódhat, amikor megszereztük.

-        Szóval segít?

-        Nem tudom, Béluskám, de ezt ne vegye készpénznek.

    Béla fellélegzett.

 

    Néhány napra rá titokzatos, sokat sejtető mosoly jelent meg Béla arcán. Ám ez a mosoly sem tudott akkorát sejtetni, mint az a meglepetés volt, amit Béla a csomag felbontásával okozott! A viaszosvászon terítővel letakart asztal, a tükör, a lavór, a pókháló, sőt Gizike is meglepődött az unalombarna papírba burkolt, spárgával átkötött csomag tartalma láttán.

    Béla keze reszket, ahogy a csomóval bajlódik, ollóra van szüksége. Kiráncigálja a begyűrt papírt, Gizikére sandít.

    Puszta pocsékolása lenne az időnek a rendőrségnél használt egyenruha aprólékos, pepecselgető, unalmas leírása, annál is inkább, hogy a továbbiakban – előre láthatólag – semmi szerepe nem lesz, ezért csak a két legfontosabb kellékről essék szó, úgymint a pisztoly és a tölténytáska.

-        Meg fog fázni a szerencsétlen ingben-gatyában!

-        Vittem neki ruhát az ócskapiacról. Még nagykabátot is!

-        Előbb azért leütötte! Vagy nem? Álarc volt legalább magán?

-        Le, le! Volt, volt!

    Béla nézegeti a zsákmányt.

-        Ha jól veszem ki, őrmester. Szép fogás.

-        Csak nem akarja megtartani?

-        Majdnem a méretem. Majdnem. A másik biztosan passzolna.

-        Milyen másik? – Gizike gyanakodva fürkészi Béla átszellemült arcát. – Hányat ütött le?

-        Kettőt – vesz elő farzsebéből egy másik pisztolyt Béla.

    Gizike felnevet.

-        Min nevet? Az lett volna az én méretem. Ha meg nem zavarnak…

-        Megzavarták? Kicsodák?

-        Nem tudom. Talán még két rendőr?

-        Hogy menekült meg?

-        Azokat is leütöttem.

-        Béluskám, biztos benne, hogy teljesen felépült?

-        Miért kérdezi ezt? Valami rosszat tettem? Hagyni kellett volna magamat? Gebét? Az cserbenhagyás lenne! Mit gondol maga?

-        Dehogy gondolom! Maga akkor se hagyná cserben Gebét, ha ő kérné!

-        H ő kérné? Ha ő kérné, az más.

    Gizike egy darabka valóság után kutat. Az asztalon heverő tárgyakra mutat.

-        Ezeket el kell tüntetni! Gebe miatt is.

    Mint kiderült, a tél az utolsó komiszkodását élvezte ki ezen a hajnalba hajló éjjelen. Felváltva ömlött hó, eső, havas eső a dolgozó Béla hátára, be nyakába a kabát gallérja és a kucsma közé. Jeges havat szikráztatott a csákány, fagyos földet piszkált föl az ásó. Verejtékének jégcseppjei halomba gyűltek Béla körül, Gizike alig győzte a szakajtókosárral odébb cipelni.

     Jól bebugyolálták a fegyvereket, az egyenruhát, úgy rejtették el őket a tavasznak.

     Javában tartott a délelőtt, a mikor Gizike kinyitotta a szemét. Béla még aludt.

     Békésem, összegömbölyödve.

     A délutáni lapok a rendőrség tartózkodó magatartása és a hírzárlat ellenére vastag szalagcímekkel közöltek beszámolókat a példa nélkül álló esetről.

A MAFFIA ELÉRTE PESTET? – MIÉRT RENDŐRÖKET TÁMADOTT A FEGYVERES BANDA? – ÁMOKFUTÓ, VAGY A SZERVEZETT ALVILÁG? – MEDDIG LEHETÜNK BIZTONSÁGBAN BUDÁN? stb., stb., stb.

     Béla és Gizike növekvő nyugalommal olvasták a találgatásokat a lehetséges elkövetőkről, haramiákról, anarchistákról, kiszabadult elmebetegekről, féltékeny rendőrökről, a román, a csehszlovák, a jugoszláv kapcsolatokról, és a motívumokról.

     De még az ő figyelmüket is elkerülte az a rövidke cikk, amely a humbi belpolitika újabb fejleményeit taglalta néhány sorban!

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 522 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs