Tegnap őrület volt. Elmentünk Szegedre Zoli testvéréhez, vittük a nagyszülőket is. Így történhetett, hogy a nagy bogrács töltöttkáposzta mellett helyet talált kettő dunyha és több tálca sütemény, egy láda sör és bor, valamint számolatlanul vadi új papucsok. (papucs-papucs hátán) A hangulat mint mindig, most is remek volt. Egymást igyekeztünk túlordítani, mindegy milyen téma került az asztalra. Egy paraszthajszállal maradtunk tovább, mint kellett volna, de ezt csak az időjárásra értem. Kisteleknél két méterre sem lehetett látni a sűrű hóeséstől. Az izgalmaktól megfájdult Zoli anyukájának a feje. Boldogok voltunk, mikor hazaértünk.
Otthon áthúztam az ágyneműnket egy új ágyneműre, amit most kaptunk karácsonyra és már tettem is le magam.

A mai nap csendes volt. Hurkát és kolbászt sütöttem. A hurka, amit hentestől vettem, és ami mindig nagyon finom volt, most, mint egy babahányás feküdt az asztalon. A kása, ahogy errefelé dédszüleink mondták anno "szopós" volt. A véreshurka és a kolbász ellenben kitűnő. Mellé krumplit sütöttem és savanyú káposztával tálaltam. A hó elkezdett zuhogni. Már nem lehet az autóval kiállni.

Sanyi a fészkében rémülten pihen, és pihen minden állat itt a Macskaközben.