"...magam
     magam,"

Ma egy csomó nagyon izgi dolgot csináltam. Kint dolgoztam a Corában négy órát és döbbenten vettem észre, hogy az emberek nem ismerik fel a bazi játékteret az orruk előtt, és bambán állnak és kérdően néznek, hogy ,,hátakkó, most mivanmi? hol is kéne játszani? tán a dohánypultnál, vagy a büfében...vagy...ohó! lehet, hogy a külön e célra kialakított, zenélő, színes területen, ahol más, értelmesebb emberek már dobják a nagy, szivacs dobókockákat..???!!!"

Ki van írva: 13!!! Dehátvajhhh, mennyit is kéne dobni, Uramisten, ne hagyj el, csak most ne, hogy mennyit is?!
- Tizenhármat! - mondom.
- Tizenkettő lett, nyertem?
- Nem.

S mindeközben véres harcot vívok a boldogtalan, apró, szürke lány rikácsoló, tizenötéves kora óta dolgozó hangjával, én, aki csak néha tévesztem szem elől a nagy, mafla ukrán cigányasszonyt, öszöm a szívét, ő a legbájosabb, de kikerüli a sort, pont úgy, mint a hetyke, csontos magyar, aki elégedetlenkedik, hogy a nyolccal nem nyert.

A cigány meg elhúzza jóindulatú, magyarul nem tudó, bamba, széles mosolyát, vérében ott csörgedezik az évezredes varázslat és örül, hogy játszhatott. Piszkos kezével  eltolja húszezres kosarát és a kis kitérő után tovadöcög.

Jönnek az emberek játszani. Mintha ez a bugyuta játék, ami kizárólag a profitra megy, előhúzná zsebükből a régmúlt gyerekkort, és dobnak, örülnek, viccelődnek, kígyózik a sor. Az egy évestől a kilencven évesig mindenki dobni akar, és ha nyernek, úgy örülnek! Csak akkor szomorodnak el, mikor látják, hogy a nyeremény nem az elveszett születésnapok gyermekjátéka, hanem ötven bizalompont, vagy ezer forintos vásárlási utalvány.

Aztán elmentem iskolába. Kedves emberek. Itthon a ,,miértnemcsináltadmegmég" fogad. Utána zenés, alternatív színdarab. Jó volt. Benne voltam én is. Ritkán van mostanában olyan napom, amiben én is ott vagyok és nem csak végzem a dolgom, vagy épp nem csinálok semmit és ez sem én vagyok, hanem legtöbbször a semmi.

Nevettem. Megnevettetett naiv butaságom, amit a színészek festettek előttem. Persze nem csak az enyém. Mindenki butasága. De ők tudják. Mert ők értenek hozzá. Kiállnak és megmondják, hogy hülye vagy. És ez vicces, mert ritkán mondják meg ilyen jól hangszerelve és speciális fényeffektekkel.

Szóval a mai nap relatíve jó volt. Nem pihentem, de nem is kell, mert, ha pihenek, hát csak elszomorodom...