Hedy Löffler: Képeskönyv (fotó)

Írta: Cseke Gábor

2011. február 01. kedd, 20:15

1986 telén ismerkedtem meg a romániai fotográfia "nagyasszonyával" (így emlegették mind az akkori, mind a mai elismerői): Hedy Löfflerrel, amikor otthonában fogadott férjével együtt és több órán át megmutatta otthoni képgyűjteményét, majd az akkori Előre számára (az általam kitalált és szerkesztett Sötétkamra rovat felkérésére) egész paksaméta papírképét válogatta ki, közös rábólintással, amelyekből számos válogatás meg is jelent mind a lapban, mind az Előre Naptárban és egyéb kiadványokban.

Hedy Löffler akkoriban a Meridiane kiadó fotólaborjának művészeti vezetője volt, a labormunka alapos ismerőjeként tisztelte mindenki. Képeit a klasszikus szépség, a precíz és tökéletes kidolgozás jellemezte. Sorsáról annyit tudok, hogy idős korára egyesek szerint Izraelbe telepedett át, mások szerint már a túlvilágról fotóz bennünket.

Képei mintha eleve arra invitálnának, hogy feloldódj bennük, a részük légy, beléjük lépjél, mint a csodaországbeli Alice a tükörbe, és akkor azt hiszed, hogy mindent megértettél...

Nemrég egy albumba lapoztam (Színes kenguru), amely a valóságban nem is létezik, csupán virtuális formában, az interneten (a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető), s amelyben Hedy Löffler több képe is szerepel. Az ott található fotók valamennyien ihletforrásként szolgáltak egy-egy vershez, amelyeket Mircea Florin Sandru bukaresti költőbarátommal követtünk el, miután 50 kiválogatott fotót testvériesen elosztottunk egymás között. Az osztozkodás nem szült közöttünk különösebb feszültséget, mert én voltam az, aki a képeket szolgáltatta, tehát barátomnak tartottam fenn a választás elsőségét ("az első éjszaka joga"...). Kimondatlanul azért mégis sajnáltam kissé, hogy a lépcsőn "felejtett" szandálos Löffler-kép őhozzá került, de aztán azzal vigasztalódtam, hogy végtére is minden vers az enyém lesz, amikor a román darabok tolmácsolására kerül sor.

Tanulságos, hogy milyen képteremtő sort indított meg Mircea barátomban ez a mesterien megkomponált fény-árnyék játék, amelyen sehol egy lélek nem látszik, mégis tele van élettel, a kellemes bódultságba ájult vakáció egész fülledtsége. A kötet különben érdekes példája annak, hogy a fotó miként válhat a világlátás és -megismerés elmélyítésének, sajátos szögben érzékelésének hatékony eszköze...

Mezítláb jártam sok-sok nyáron át

Melengessen a föld, a füvek selyme

Kiszaladtam a rétre, surrogott

A tarló, mintha súrlókefe lenne

Az úti por bársonya rásimult

Talpamon át a nap melege áradt

Mint bolygó árnyék keringett az ölyv

Prédára lesve, kiterített szárnnyal

Feledtem mindent, vonzott a berek

Hegyipatak, a sok merész kanyarral

Vizébe léptem, lángra gyúltam én

S tűzként sodort, a fodrozódó habbal