Az Ufó a jelenleg Székelyföldön élő fotográfus amolyan felvett neve - gyerekkorában társai ragasztották rá, mert... s itt őt magát idézem:

"Középiskolás koromban szenvedélyesen sulirádióztam. Volt egy bazi nagy fejhallgatónk, éppen a fejemen volt, amikor belépett az ajtón az egyik kollégám, s felkiáltott: - Te olyan vagy, mint egy ufó!

Én akkor még nem voltam olyan hülye, gyerekes ember, mint most, akkor még komolynak hittem és tartottam magam. Nem tudtam viccként felfogni és lenyelni a dolgot, hanem ellenkeztem. Hogy szívassanak, a haverok kezdtek ufónak szólítani. Aztán lassan a tanárok és az ismerősök is rákaptak. Idővel úgy megszoktam, hogy már nem is tudnék élni nélküle."

Ufó előbb mérnökember lett, közben beállt a marosvásárhelyi fotóklubba, amely Erdély egyik legkomolyabb fotográfus közössége és iskolája is egyúttal, s rövid idő alatt a legjobbak mellé küzdötte fel magát. Később különböző fotós műhelyekben és szerkesztőségek fotóriportereként szerzett gazdag szakmai tapasztalatot, nyert számos értékes nemzetközi elismerést is. Számomra ezek a korai, még a huszadik század legvégéről származó képei igen kedvesek, amelyekkel feltűnt a bukaresti Romániai Magyar Szó meghirdette fotópályázaton és a zsűri különdiját nyerte el velük.

Képei kivétel nélkül azt példázzák, hogy létezik a természetnek és a természetben élő embernek olyan valóságos típusa, akinek a szeme, a képlátása, a figyelme, a felvont, kiváncsi nyitottságról árulkodó szemöldöke arról vall, hogy ami bennünket holnap körülvesz, azt már úgy kapjuk örökbe, hogy az Ufó képein egyszer már megcsodáltuk.

Képmagyarázat (balról jobbra): 1. A föld erei; 2. Alkonyi part; 3. Ámulat;  4. A tűz; 5. Az úszó; 6. Hernyó; 7. Katica; 8. Kerités; 9. Piros ház; 10. Süni; 11. Szikla; 12. Zúgó.

afolderei_ufoalkonyipart_ufoamulat-ufoatuz_ufoazuszo-ufohernyo_ufokatica_ufokerites_ufopiroshaz_ufosuni-ufoszikla_ufozugo_ufo