Az emberi köztes állapot: az élővilág evolúciójának a csúcsa, az Isten devolúció mélypontja. Az anyagi világ felfele szerveződésének és az Isten egyszerűsödésének a találkozási pontja. Az ember az Isten végtelennel való egyszerűsítése.

Minden isten isten. (Isten isten) De van egy, amelyik a legdrámaibb mutatványt hajtja végre: emberré válik. Ezáltal az egyetlen isten. Az Ószövvetség istene olyan, mint egy haragos és  titkolózó főnök, sokszor rigolyás és az őrület határáig űzi teremtményeit (Izsák). Esze ágában sincs érthetővé tenni Önnön és teremtménye, az ember létezését.

De az Újszövetség Istene megteszi ezt. Emberré születésével demonstrálja az ember és isten lényegi azonosságát, az emberi élet isteni szférába emelésének a lehetőségét. Mert Jézus élete, mint egyfajta mutatvány, azt mutatja be, hogyan válhat az ember istenivé, hogyan emelkedhet fölül az élet torzító börtönrácsain, és ez által hogyan válhat szabaddá és teljessé, hogyan töltekezhet meg istennel.

Nem gondolnám, hogy az emberré válásra csak az embernek kellett felkészültnek lennie, hiszen ő csak passzív része ennek. Nem, elsősorban az istennek kellett erre felkészülnie.

Az anyaghoz nem kötődő Teremtő anyagba szállása épp olyan, mint amikor az anyaghoz kötődő ember elhagyja az anyagot.