Ma utazós nap van. 
Azzal kezdődött, hogy majdnem lekéstem a vonatpótló buszt (már ez a mondat mindent el tud mondani egy napról  ) 
Aztán az utolsó kocsiba, a 24esbe szólt a jegyem, ahova tódult a tömeg. De nem nyílt ki az ajtó. Átmentünk a másik ajtóhoz. Na, az sem nyílt. Visszamentünk a 23as kocsi hátsó ajtajához és ott szálltunk fel. Mögöttem egy nő az idős anyukájával és a kisfiával tolakodott, közben hol az egyikre üvöltött torkaszakadtából, hol a másikra. Pl. a nézelődő néninek, hogy: Mama, fordulj, meg! Fordulj meg, ne bámészkodj! Miért kell ilyenkor bámészkodni?
Végre bejutottam a kocsiba. Tömeg. Itt-ott egy hely. Egy nőn és a majdnem akkora bőröndjén mint én, kellett átmásznom az ablak mellé szóló helyemre. A bőröndöm nem fért fel a csomagtartóra, úgyhogy a mellettem ülő nő erősködésére (" itt jó lesz, itt jó lesz") ott hagytam az ülése mellett. Azóta többen megpróbáltak hasra esni benne, eddig sikertelenül.A nőnek többen beszóltak már emiatt, csodálkoztam is hogy milyen békésen tűri, elintézi néhány "bocsánattal", de most rájöttem, hogy alig tud magyarul. Így könnyű szó nélkül megállni  . Közben belekukkantottam a füzetébe, amibe szorgalmasan írogat. Szótárfüzet. Épp a lángos szónál jár, úgyhogy ebből a "rosszhelyen van a bőrönd" - dologból Pestig már tuti nem lesz szócsata. Imádom a nyugit, még ha nem is vonz.