Ma az IC-n egy kedves idősödő hölggyel utaztam.

Még ki sem értünk Pestről, mikor már áradozott, hogy ő hogy szereti a vonatból nézni a tájat, és majd látjuk a naplementét, előjönnek a cuki kis állatkák enni, őzek, nyuszikák és mindenféle csodálatos élőlény. És hogy imád a rengeteg állatban gyönyörködni.

Akármiről beszélgettünk, újra és újra visszatért a kis állatkákhoz, amiket ő szeret nézni a vonatból.

Már majdnem elértük a célállomást, mikor egy szabadtéri színpad mellett robogtunk el, amit félkör alakban vettek körül háttámla nélküli, 1-2 személyes, nagyon alacsony kis padok.

Mire a hölgy felkiáltott:

- Jééé, mennyi bárány! És milyen kicsinek tűnnek innen!

Ki tudja még milyen "állatokat" szokott látni...de így nem csoda, hogy rengeteget.

:D