"...magam
     magam."

Szörnyű másnaposságra ébredt, még most is kótyagos, azt sem tudja, hol a füle meg a szája, miniatűr barokk körmondatban fogalmazza meg mondandóját, megint együtt aludt őt nem, de mégis szerető antikedvesével, jól érezte magát, a macskát nem etette meg, mert nem érdekli, óóó, gonosz, de a macska amúgy is folyton kunyerál, ver a szíve, mindjárt kiesik a helyéről, nyög, fújtat, elméláz az éjszakán és a napon, amit egészen öt óráig Vele töltött, holnap nyolcra megy dolgozni, gyümölcslevet inna, ha lenne rá pénze, feketeribizlit.