Mindenkinek vannak tervei, álmai. Ezek sajnos nem mindig sikerülnek sikerülhetnek.Ilyenkor bizony mindenkinek legörbül a szája.Pedig fölösleges szomorkodni,mert igazából nem is a cél a lényeg hanem az odáig vezető út.Az a sok tapasztalat,élmény amit gyűjtünk miközben hajszoljuk a célt.Ezek által válunk erősebbé,okosabbá,jobbá,már ha vesszük a fáradtságot és tanulunk belőlük.Ezek a tapasztalások teszik igazán értékessé a célt,nem pedig az magát.

Mindannyiunk legfőbb célja,hogy jobbá válhassunk,hogy majd az e célig gyűjtött tapasztalatot átadhassuk utódainknak,igy ők már a mi tudásunkkal fölvértezve vághassanak bele saját kalandjukba.

Sokan a múltjukban történt kudarc miatt nem mernek továbblépni ,magukban elkönyvelik, hogy ez meg az nem megy, mert ügyetlen vagyok vagy gyáva. Aztán évekig csak rágódnak rajta és menekülnek ezek az érzések elől, pedig csak annyi lenne az egész,hogy elfogadják a történteket,mert az is az énjük részévé vált,formálta őket az az esemény,önmagunk elől pedig nincs menekvés. Lehet hogy butaságnak fogjátok tartani,pedig nem az: sokan nem tisztelik magukat eléggé,és ezért sem sikerül aztán továbblépniük a céljuk felé,és ezt a megrekedt állapotot adják tovább az ifjaknak,akik igy egy nem túl pozitiv lökést kapnak az első lépésekhez.Ezek aztán később megbélyegezhetik az egész jövőjüket.

Önmagunk megbecsülése,nagyon fontos lépés lehet a cél felé. Ehhez azonban el kell fogadnunk,meg kell értenünk hibáinkat, és kihasználnuk erősségeinket,ezek alkotnak minket,senki sem tökéletes,bármennyire is ezt szeretnénk mutatni kivülre,de legbelül mindenkiben dúl a harc.Először ott kell győznie mindenkinek,csak azután lehetünk a világban is győztesek.

Hogy a végén ne a megkeseredettségtől hanem a célunk elérésétől váljunk céltalanná.