A szél fújt, de végre süt a nap.

Kimenni nem nagyon tudok, így most bent csinálok mindenfélét. Hozom a formám, sikeresen leforráztam magam. A jobb alkarom belső fele, és a jobb elülső felem, úgy fazék fölött, jó nagy tenyérnyi helyen, hogy is mondjam, megviselt. Ugyanis a fazék a kezemben volt, onnan dőlt rám a forró víz. Nos, fájt. Bővebben, nagyon fájt. Nem lennék jó fakír, nem bírom a fájdalmat. Szurkoltam az endorfinnak, morfiumról ábrándoztam és hálát adtam a fagyasztott zöldbabnak. Már gyógyul.  Azért megállapítottam a fájdalomnak különös tulajdonsága van, felülírja az apró-cseprő nyűgöket.

Panni tegnap azt kérdezte:

-          Anya, miért nem értékes a homok?

-          Azok a dolgok, amiből sok van, az sokszor nem olyan értékesek, mint amiből kevés. Például a gyémánt értékes, az arany is mert nem sok van belőle.

-          De ha felveszünk egy darab homokot, akkor az egész Föld egy kis darabkáját fogjuk, akkor az miért nem értékes?