Elestem. Nagyon. Munkába indultam, kiálltam a kocsival, és amikor a kaput be akartam csukni, elestem. A jeges havon kicsúszott alólam a lábam és bumm!

A baloldali derekamra. Már ha van ilyen. Percekig feküdtem a hóban, olykor fölordítottam, aztán valamiképp visszamásztam a kocsiba. Telefonok, sebész barátom riasztása, egy másik barátom meg kijött értem és bevitt az ügyeletre. Nem tört el a medencecsontom, de most is csillagokat látok a fájdalomtól. Alex hazaengedett, de holnap mennem kell hozzá kontrollra.

Mindeközben megfigyeléseket tettem: tudok-e ilyen erős fájdalom mellett gondolkodni. Az autóban, a kórházba vezető zötykölődős úton megpróbáltam valamit gondolni az ateizmussal kapcsolatban, és néhány másodpercig tisztán tudtam, hogy igen, most az ateizmusra gondolok, különféle gondolati alakzatokon cikázott át szellemem, de máris jött egy olyan erős fájdalomhullám, ami egy pillanat alatt elmosta az ateizmust és én az ajkamba harapva semmi mást nem érzékeltem a világból, mint a medencémből fölbuzogó forró fájdalmat. Úgyhogy ezennel megállapítom, hogy rendkívül erős fájdalomérzések közepette úgyszólván nem is lehet gondolkodni elvont fogalmakról, amilyen például az ateizmus. Igaz, még számtalan más fogalommal is kísérletezhettem volna, de sajnos ezt elmulasztottam.

Most fekve gépelek a laptopon, ezt a levelet pedig az előbb kaptam Olgitól, a szobros barátomtól:

Szia Zoli!
Remélem már hat a fájdalomcsillapító, kellőképpen nyugodt vagy és emelkedett. Gondolj arra, hogy ez egy új rovat lehet az iviszen. Egy szerkesztő a halálos ágyán is szerkesztő marad.
A másik az, hogy egy képzett hipochondernek ez valóságos csemege. Lehet figyelni magadat, ha utánaolvasol, akkor felfedezni magadon a tüneteket. Kiképeződni ebből a betegségből. Ami persze minimum halálos!
Nézheted a filozófiáját is. Megfigyelheted, hogy materialista létedre mint leszel ateista, ha a helyzet súlyosbodna (Ne adj' isten!). Gondolkozhatsz az egészség fogalmán.
És még ki tudja milyen sok jó származhat a dologból!?
Nem féltelek, hogy nem tudod kiaknázni és a magad javára fordítani a helyzetet.
Persze ezeket csak azért írom, hogy ne lásd a kétségbeesésemet és hogy egy kicsit felvidítsalak.
Nehogy nagyon komolyan vedd magad! Vagyis, ami Veled történik. Téged alapvetően nem változtat meg egy ilyen csúszás vagy sikamlás. A belső egyensúlyod fix.
Mielőbbi gyógyulást és kevés szenvedést kívánok!
Szeretettel
Olgi