Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad. (Weöres Sándor)
Címlap
Babapofa
Gyerekek, gyerekek, gyerekek. Ez itt a rovatuk, amit mostantól Franciska vezet. Franciska nyolcadikos és a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskolába jár. Szeretettel vár mindenféle dolgot, ami csak egy gyerek eszébe juthat. (Hűha, nyolcadikos, és már saját rovata van? Bizony!)
ivisz
„Majdnem angyallá váltam”
Erről a mondatról a másodikos kislány verse jut eszembe a karácsonyi műsorról. A kis másodikos a középiskolások műsorának „záró száma” volt. A legérdekesebb mégis az volt, hogy ennek a kicsinek még engem is sikerült elbűvölnie...
Nagyi karosszékében kötögetett, mellette a gyerekek játszogattak. Lilla egy babát fésülgetett, húga, Eszter kirakós játékot játszott, s köztük a legidősebb, Marci, a kandallónál kuporgott. Örömmel nézett végig a nagymama a gyerekeken, s szeme óhatatlanul is az utcára tévedt. A szemközti bolt már régen bezárt, most egy vásárban nézelődtek az idetévedő bámészkodók. Mindent árultak, hajas babát, mackókat, sokféle édességet, karácsonyfadíszeket, fenyőfákat és még ezernyi mást. A forralt bor és a puncs merengő illatában viszont senki sem vette észre azt a kis karácsonyfát, aki egy üzlet előtt álldogált egyedül. Megsajnálta a nagyanyó, felhúzta pongyoláját és kisietett a zsibongó térre. Ott aztán gyorsan felkapta a kis fát, aki mintha mosolygott volna. Bent boldogan felkiáltott a nagyi: