|
“Sátáni” versek?
Fiatal román költő keresett meg levélben azzal, hogy eddigi költészetét megtagadta, mert korábbi verseit úgy tűnik, maga a Sátán diktálta, de ennek immár vége… Arra kért, töröljem általam lefordított munkáit a Kölcsönsorok 2 című antológiából. Szomorú szívvel, de – természetesen – percek alatt megtettem, az örökké szolgálatkész és fürge Drótos Laci segítségével.. Ezek szerint egy kemény hangú, szókimondó, militáns román költővel kevesebb…De a költészet annyi veszteséget kihevert már!
Megy tovább...
Városom – többek szerint Erdély – legnagyobb könyvkiadójának alapítója, mindenese mondott búcsút váratlanul a világnak. Ez fölöttébb szomorú, mert bár könyvek azért ezután is fognak majd megjelenni, hiszen úgy mondják, hogy az élet megy tovább, s ez így is van rendjén. De – vajon tényleg ez az igazság? A „tovább” – még hagyján, de milyen nyomvonalon, milyen áron és meddig? Igazi esti kérdések ezek, melyek nem hoznak könnyű álmot...
Kém-macska
A minap valaki – viccből, persze – azt sütötte rá egy ártatlan, idegen ablakban meghúzódó fecskéről, hogy biztosan a titkosrendőrség zsoldjában áll…Rossz viccnek véltem akkor a megjegyzését, de mit olvasok másnap a helyi lapban? Nem kevesebbet, mint egy volt CIA-hivatalnok beismerését: valamikor a hatvanas-hetvenes években megpróbálkoztak kém-macskákat és kém-hollókat is munkába állítani. A cirmos bőre alá pl. lehallgató készüléket plántáltak, az antennát pedig a farkába rejtették. Annyit kellett csak tennie, hogy kövesse az emberi hangot. Ám a macska útközben meglátott egy egeret, utána vetette magát, s nagy buzgóságában kivasalta egy autó… Így bízzon meg a kémszervezet egy macskában!
Banik
Egy banisokat gyűjtögetnek, vödrökbe, Erdély-szerte. Szorgalmasan. Nagy-nagy összefogásként. Hogy megmutassák. Azoknak. Akik 1500 lej pénzbírságra ítéltek egy marosvásárhelyi hölgyet. Aki a piaci árusoknak kétnyelvű árcédulákat osztogatott. Magyarul és románul. Hagyma-Ceapa. Krumpli-Cartofi. És így tovább. Ez a rendőrségnek: uszítás. Erdély népe most egy banisokból kigyűjti a bírságot. Hadd essen le a hatóság álla a sok aprópénz számolása közben! Csakhogy bármennyi banit gyűjtsenek is össze, az a hatóság állának meg se kottyan. Majd rándít egyet a vállán és azt mondja: ugye, hogy igazam volt? Hiszen kifizettétek, még mit akartok?...
A völgy lélegzete
Hajnalodik. Jó ilyenkor beleszippantani a völgy éjjeli levegőjébe. A nyírfa elsárgult levelei megremegnek a rájuk telepedő zúzmarától. Kár, hogy a havasi levegővel együtt utat talál tüdőmbe az országút benzingőze és a vasút kátrányszaga. Meg valami dögletes bűz, a vízderítő állomás felől - jeléül annak, hogy élünk.
Kis és nagy
Kis József Attila, szülészeti és nőgyógyászati szakrendelő - olvasom a szél pofozta cégtáblán, és azon tűnődöm, hogy egy ilyen firmához akár a nagy József Attila is szíves örömest betársult – volna...
Teljesítmény
A város főterén három erős, kukra szökő vízsugár. Cirka két méteres ívben. Legalább. Három kamaszodó srác áll eléjük, mintha belőlük, nadrágjuk hasadékán törne elő a büszke ívelésű zuhatag, s egy negyedik maroktelefonjával fényképezi őket. Nagy a mulatság: a fotót látva senki se mondaná, hogy nem a fiúk kisdolgoznak ekkora hévvel. Egy óra múlva a fotó már a facebookon, mellette az áradó gratulációk: ez igen, ez teljesítmény!
Faház
A vastelepen csönd és nyugalom. Pókhálós, fűvel benőtt vasakon terjeszkedik a rozsda, fölöttük hirdetés kopott betűi: "Faházak eladók!"
Hol lakik a Vámos család?
Anyaországi község határán suhanunk át. A felvillanó helységneveket olvasva nem egyszer áll tréfára az ember kedve. Miként most is amikor ezt olvassa: VÁMOSCSALÁD. És már kész is a rigmus: "Messze ide Vámoscsalád,/ ott lakik a Vámos család."
|
|
Dugó és frizsider
A nemrég vásárolt frizsider motorja nagy buzgalommal morog. Fürge kattanással kapcsol be, öt percen át duruzsol, duruzsol és duruzsol a lelkem. Majd hirtelen csak - pukk! Mintha csak dugó repülne ki a boros butélkából... E pukkanással a motor leáll. Néma marad 5-10 percen át, aztán újra bekapcsol, s ez így megy órákon, napokon, heteken, hónapokon, éveken át. Ha valaki hallaná - szerencsére, nem hallja -, azt hihetné, hogy negyedóránként verek csapra egy-egy üveg itókát...
Erők játéka
A boltíven keletkezett mély repedés akár egy keskeny, kiszúrt szem. A mélyén tégla és malter megbomlott egysége homálylik, olykor le-lepottyan egy kisebb vakolatdarab. Hogy mikor áll be a teljes szakítás, ez már az erők játékán múlik; csak ne éppen most - mondom, valahányszor kénytelen vagyok elhaladni alatta.
Fűben hunyorgó
A kórházudvar kellős közepén pompás almafa áll. Rendre érik rajta a mosolygó gyümölcs, egy éppen most pottyant le, pontosan a fa alá helyezett, háromszögbe állított padok közé. Éppen csak puffan egyet, s már meg is találják legyek, hangyák, bogarak - az egész nyüzsgő őszi bagázs...
Három napig akkora volt a széljárás, hogy a betegek ki se mozdultak a falak közül. A padok közt megszaporodott gyümölcsök meg egyre fonnyadnak, erjedeznek, fakulnak, mint egy-egy apró, kihunyóban lévő nap.
Szuperszéklet
- Nagyszerű! Egyenesen csodálatos! - lelkendezett az ágytálban lévő kupacot látva a termetes, pirospozsgás főnővér. Elismerően fogott kezet a heherésző, mitugrász öregúrral, akit pár napja heveny hasmarssal szállított be a mentő.
- Kitűnő az állaga - folytatta a tirádát -, a formája szimpatikus. Ezek a hajlatok, domborulatok és suvadások, nahát! Ez a spenótos szín viszont lehetne barnább is, megértettük? Szóval igen... Akkor igyekezzék!
Almaarcú
Almaarcú, a tömzsi kis segédápolónő, ahányszor széthordja a kórtermekbe az ételt, előtte felölti bokrosan vöröslő hajára az EU-s zöld védőhálót, s magára kanyarít egy hófehér, minden lépésére libegő-lobogó EU-s papírpelerint. Erősen restelkedik e maskarában, ettől tűzpirosra gyúl almaarca. Igyekszik minél hamarabb szabadulni a porcióktól, de a betegeknek nem ezért kedves.
Évszakok fényei
Reggel valami erős, harsogó fény vetült a világra – igazi őszi fényjáték. Szinte magától adódott a házi feladat: három illő jelzővel ellátni az évszakok fényeit.
Tavasz - lágy, cirógató, kedves.
Nyár - bizalmas, túlfűtött, nyomasztó.
Ősz - kemény, rideg, vallató.
Tél - szikrázó, csalóka, vaksi.
|
|
|
Jó hír
Ma nem volt se árvíz, se villámcsapás, se földrengés, se tömegbaleset, se vasúti szerencsétlenség. A konyhában kissé összekaptunk, hogy ki eresztette meg a gázt anélkül, hogy meggyújtotta volna, de végül a béke kedvéért magamra vállaltam. (Bár könnyen meglehet – tényleg én voltam…)
Naná, hogy kedvesek!
Budapesti író mélyinterjú-kötetet készített budapesti költőkkel. Mindegyikükkel személyesen beszélgetett el, s az volt a legmeglepőbb élménye, hogy „a magyar költők mennyire kedves emberek”. Gondolom, mindegyikükhöz őszinte kíváncsisággal és jóindulattal közeledett – naná, hogy akkor kedvesek! Ha magyarok, ha nem…
Bálám szamara
A népszámláló biztos meg se kérdi, s már írná is: vallásom katolikus. Rászólok: írjon csak be ateistának. Ledöbben: ezt most vegye komolyan? Itt, ahol mindenki mond vagy ezt, vagy azt, de hogy ateista!… Na látja, hát éppen ezért! Mit tehet? beírja, de még mindig nem tud hová tenni. Eszembe jutnak a gyermekkori hittan órák… Mintha rémlene valami Bálám szamaráról is…
Szoborlét
Bronzfestékkel bemázolva, virággal a kezében a lány naponta 3x3 órát szobrot áll a város legforgalmasabb utcáján. Évekkel korábban rákosnak találták, így szedi össze a kezeléséhez szükséges összeget. Hosszasan kinéz magából, mintha már nem is élne, s roppant mulatságosnak találja, ahogy egy-egy hitetlen járókelő - főként gyermekek - testébe csípve próbálja "életre kelteni". Csak azért sem reagál - szerződéses ideje lejártáig, amikor aztán váratlanul nyakába borul az éppen arra haladónak. - A frászt hoztad rám! - kedvességét így fogadják...
Pirítós
Nincs jobb a fokhagymás-olajos pirítósnál – véltem legénykoromban, s azt latolgattam: felnőttként megengedhetem majd azt a luxust, hogy minden nap azt reggelizzek. Elég gyorsan hátat fordítottam e “luxusnak” – kecsegtetőbb kísértések kedvéért. Sok-sok éve ettem utoljára pirítóst. Így hűlnek ki az ifjúi hevülések?
Feladvány
Nem és nem ment nekem a számtan, az istennek sem. Játéknak hittem, matektanár apám rávezetett arra, hogy véresen komoly ügyről van szó. Néha odaállt a hátam mögé és nézte, ahogy egy-egy feladvánnyal birkózom. Lassan-lassan a siker is eljött. Egyszer megveregette a vállam:
- Ugye, te is örvendesz?
- Hogyne, nagyon!
- És minek, ha szabad kérdeznem?
- Hogy szerencsésen túl vagyok rajta!
Ma már tudom: valamiért azt remélte, hogy a megoldás folyamatában gyönyörködöm. Hogy sikerült megnyernie a matematikának.
Ő akkor szomorúan nézett rám, én meg értetlenül vissza…
Kihajózás előtt
Mielőtt még elkötötte volna a jachtját, Kapitány beszólított a lenti kabinba s s tagoltan, érthetően elmagyarázta: vészhelyzetben ezt a gombot nyomjuk meg, ugyanakkor a rádión is leadjuk a hajó vészjelét, majd itt kikapcsoljuk a hajómotort és várunk. Ha minden jól megy, a leadott vészjelek, adatok alapján a mentőszolgálat célba ér. Ha nem... Kapitány fürkészve leste, miként fogadom szavait. Hosszasan néztünk farkasszemet, s nagyon igyekeztem, hogy ne láthasson belém. Aztán kihajóztunk.
Kegytemplom
A kórterem ablakából a kegytemplom ajtajaira látni. Kis szünetekkel, egész nap adják egymásnak a kilincset a jövőmenők, akik a templomban álló csodatevő Mária szobor kegyelmét hiszik és remélik. Ha sokáig kellene innen néznem e mindennapi vonulást, ki tudja, talán hinni kezdenék benne magam is.
Utolsó vizit
Az utolsó, esti vizit egészségügyi sleppjének hangzavara úgy hullámzik át az egymásba nyíló kórtermeken, mint a konyha egyik sarkából a másikba sepert, szennyesen habzó szappanos víz . Mindenki fáradt, álmos, nyűgös, mennének már haza - a betegek is... Búcsúképpen a főorvos minden kórteremben elhadarja: jójszakát! És leoltja a villanyt.
|
|
Kakasszó
Annyi év után, ma hajnalban ismét hallottam harsogni a kakasszót. Észre se vettem, mikor halt ki a város életéből a kora reggeli kukorék-hangverseny. Most, hogy elszólta magát egy levágásra ítélt kósza példány, egycsapásra feltűnt a - hiánya!
Szerencsemalac
A család abból élt, hogy apró, bárgyún vigyorgó, agyagból szobort szerencsemalacokat gyúrt, égetett, pingált ki s dobott piacra - ipari mennyiségben. Azelőtt kis, puttonyos mikulásokkal tette ugyanezt, majd következtek a szerencsepatkók. Mindig akadt valami, ami ideig-óráig felszínen tartotta egzisztenciájukat. Minden szép és jó, sóhajtoztak, csak az apró malac hátára ne kellene azt a kacifántos négylevelű lóherét ráfesteni!
Melegház
Sokszor nem azt a házat nevezzük melegnek, amelyben történetesen meleg van, hanem amelyben nem érezni a hideget. Nagyapámnak például a kripta is felér a kályhasuttal.
Országra szóló ugatás
Egy kóbor kutya a minap halálra mart mifelénk egy gyermeket, s most ismét ugat az egész ország közvéleménye. Mindenki egyetért abban, hogy ideje már tenni valamit, a kóbor állatok kérdése tűrhetetlen, aztán minden egy nagy, kollektív szájtépésbe fullad. Az a gyanúm, hogy a kérdés mindennél súlyosabb: addig-addig, hogy mi is kutyákká váltunk!
Elnyel az óceán
Megtörlöm az orromat: óceánillat árad a papírzsebkendőből. Atlantic fresh! Lehúzom a vécét, a felhabzó vízből az óceán szagú dezodor üzen: Ocean fresh! Óceán szaga van a frissen mosott ruhának, a toalettpapírnak, a kézmosó szappannak, a levegőfrissítő gyertyának. Ráadásul a Titanic tragédiájáról szóló könyvet olvasok...
Divatszalon
A formás melltartó kosara feszes, finoman végigsimítom: valóságos "hölgyek öröme"! (S egyúttal a férfiaké is... ) Hozzá ez a tangát mímelő bugyi - akár egy gondolatfoszlány, a tekinteten átsuhanó árnyék! Egyedül vagyok a délelőtti divatszalonban: az eső elől menekültem be a zsúfolt fogasok közé. Úgy tűnik, az öltözködni vágyó hölgyeket inkább a turkálók vonzzák. Az elárusítónő a pult mögött, háttal a kirakatnak, keresztrejtvényt fejt. "Kedvezőtlen konjunktúra, idegen szóval, hat betű..." Krízis - mondom, mi más?
Hideg-meleg
K. kettős könyveléssel készült a szerkesztőségi zárórára: rendszerint két cikket írt ugyanarról a témáról. Az egyikben a dolgok jó oldalát ecsetelte, a másikban a még meglévő hiányosságokat ostorozta. Így ha történetesen éppen dicséretre vagy ellenkezőleg, bírálatra volt nagyobb szükség, bármelyikkel készségesen szolgálhatott. Egyik szeme sírt, a másik nevetett.
Tartós homokvár
A találmányi hivatalba beállító férfi, aki építészmérnökként mutatkozott be, azt állította magáról, hogy sikeresen megépítette a tartós homokvárat. "Ne már! - fintorogtak az irodában ülők - hisz az lehetetlen!" "Ugyan, pofonegyszerű!" "No de mégis, hogyan köti meg a homokot?" "Hát cementtel!"
Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe!
Minden egy kicsit más
Szentföldre zarándokló szerzetes írja meg, hogy Jerikóba érve elmagyarázták nekik: ez a Jerikó nem az a Jerikó, amelyről a szentírás szól. Az egy kicsit odébb van, romokban, a föld alatt. Vagy legalább is remélik... Meg aztán a Jordán völgye, ahol a Kánaánt emlegetik, távolról sem olyan bőséggel termő, tejjel-mézzel folyó, ahogy a fáma szól. A Szent sírig érve sikerült megtanulni a leckét: a világ olyan, mint a nagykönyvben, de azért minden egy kicsit más.
Zsenivárás
Neves grafológus állítja, hogy szakértőként képtelen lenne írásképe alapján beazonosítani egy zsenit. Egy szakember - magyarázza - csak addig a szintig kompetens, amit ő maga is elér. Ő pedig még igen távol áll attól, hogy lángész legyen... Majd, ha felbukkan egy zseni, az megállapíthatja valakiről, akár rólunk is, hogy az övével egy súlycsoportba tartozik-e. Mit tehetünk egyebet? Zsenivárásra berendezkedve, Madách közhelyét morzsolgatjuk magunkban: "bízva bízzál!"
Olvastad?
- Olvastad iksztől az ipszilont? - ér a váratlan kérdés. - Naná, hogy olvastam! (Pedig dehogy, csak már késő retirálni...) - És emlékszel arra a nagy jelenetre, amikor... - és meséli, meséli, lelkesen, mint aki képtelen szabadulni az olvasottak varázsától. Én megkönnyebbülten, hogy ezt a vizsgát megúsztam, kotródva el... Később én teszem fel másnak a kérdést, olvasta-e iksztől az ipszilont, majd a hallottak alapján nyeglén ecsetelem a nagy jelenetet, végül már hiszem is, hogy olvastam a könyvet.
|
|
