Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)



Önmagunk
Írta: Tóth Nikolett   
2015. március 25. szerda, 20:46

    Az emberek igen sokszor vesztik el és találják meg újra önmagukat. Ez természetes hisz az emberek a hobbijuknak és a szenvedélyeiknek jobbik esetben a munkájuknak élnek. De ha történik valami rossz az életükben pl.: haláleset,egy barát elvesztése vagy épp az oly imádott munkahely megszűnése. Képesek vagyunk "mini depresszióba"esni. Ha rossz passzban vagyunk, sajnos elhanyagoljuk azt, amit igazán szeretünk és napokig-hetekig hozzá se nyulúnk kedvenc időtöltésünkhöz. És akkor valami csoda vagy unszolás folytán újra nekiállunk alkotni és a hobbinknak élni és a belső világunk rendje helyreáll.

    Bevallom, őszintén én szeptember óta vagyok ebbe a „mini” depresszióba. Imádok alkotni, főzni, varrni, táncolni, de az utóbbi időben egyiket sem csináltam. Leterhelt a saját magamba omlás. Nem tudom miért talán az új környezet vagy a munka hatására, de képtelen voltam alkotni.

    Ahogy javult az idő és megnőtt a napsütéses órák száma valahogy kezdett az életkedvem is visszajönni és egy új hobbit is találtam magamnak: a futást.

    2 hete szombaton és vasárnap futni járok. 5 óra felé indulok, zenét hallgatok és felfutok a tőlünk 2 km-re lévő felüljáróig, amit már alig használnak. Onnan csodálom a parasztházak és fák sűrűét és imádattal nézem a ragyogó naplementét, ahogy narancs-rózsaszín csíkokkal festi be az eget és a felhőket.

Így találtam meg újra önmagamba a kreativitást és a futás iránti új szenvedélyemet.

 
Buszra várva
Írta: Tóth Nikolett   
2015. március 12. csütörtök, 20:34

        Nem igazán szeretek várakozni, ha csak nincs nálam egy könyv vagy egy keresztrejtvény,mert úgy órákig elvagyok. De tétlenül üldögélni kissé idegesítő. Viszont nem tudtam mit csinálni ezért, csak néztem ki a kis buksim mögül és figyeltem az embereket. párszor megesett már velem, hogy lekéstem a buszomat. Ilyenkor mindig iszom egy kávét (sok tejjel 2 cukorral) hogy teljen az idő. Leültem a középső kis asztalkához és ráérősen kortyolgatni kezdtem az italom

       Felfigyeltem már régebben is egy idősebb férfira,aki mint mindig most is a pult mellett  lévő asztalnál ült, még soha nem volt időm tüzetesebben végigmérni. 50-es évei közepén járhat ősz fehér vállig érő haja van,kicsit ápolatlannak néz ki a régies ruhákban. Az már megfigyeltem,hogy mindig egy műanyag pohár van előtte talán víz van benne és mindig ugyan az a kékes fekete borítójú könyv aminek a címét nem bírtam elolvasni. Egy ideig olvasgatott majd kortyolt a pohárból és elővett egy A4-es papírt és egy tollat.

      Nem akartam feltűnően bámulni pedig igencsak érdekelt,amit írt. Mire megittam a kávémat teleírta a lapot valószínűleg vers volt legalább is olyan forma. Még egy ideig gondolkodtam rajta ,hogy rákérdezek mit írt de inkább ejtettem az ötletem és komótosan a buszhoz indultam.

 
Egy bögre.
Írta: Tóth Nikolett   
2015. március 10. kedd, 14:19

     Egy szép napon amikor édesapám hazaért adott nekem egy bögrét. Rajongva gyűjtöm a bögréket egészen kicsi korom óta. Az évek során összegyűjtöttem külömböző színű és mintájú bögréket. Az új szerzemény sárga volt és szívalakú. Ő volt az első nem kör alakú bögrém

     Ekkor tályt kezdtem el dolgozni. Drága főnökasszonyom Piroska néni megkért , hogy vigyek be egy bögrét amiből inni tudok. Így került a munkahelyemre kedvenc szívalakú bögrém

     3 évig volt lelkes kísérőm munkás napjaimon. Sokat látott,megyszolgált bögre lett az évek sorá. Látta hogyan fejlődtem napról-napra : hogyan tanultam meg csokoládéval süteményt húzni,marcipánnal búrkolni,30 liter somlóit lefőzni,tortát tölteni. Italok és krémek sokaságát fogyasztottam el belőle.

     Nem is csoda,hogy hamar elhasználódott: sárgára festett porcelánján hajszálrepedések árúlkodtak,fülének széléből 2 kis darabka hiányzott. De még így ütötten kopottan is Ő volt a kedvencem.

     Miután felszabadultam már nem ittam és ettem belőle,szépen gondosan elmostam,eltöröltem és feltettem az emlékekkel teli polcra

Így járta meg drága bögrém az életútját és foglalta el méltó,dicső helyét.

 


Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 138 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs