|
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 68. (Egy tragédia és egy bűn) |
|
A 66. miniatűrben említett „három deci fehérboros” Zsolti édesapja meghalt. Ez tragédia azok számára, akiket ő szeretett, s akik őt szerették. A hírt én is tragédiáként éltem meg, pedig sohasem találkoztam vele, de barátom olyan erővel jellemezte többször is szívósságát, akaraterejét, meg nem alkuvását, szóval erényeit, hogy közvetve nekem is pótolhatatlan a hiánya. [Nem mellesleg, nem is másodrangú jelentőséggel bírónak szánva megjegyzem, hogy Zsolti kívánságára és a feleségem tudtával a temetés napján itt, minálunk „az öreg bányász egészségére” megittam 2 deciliter vörösbort.] Zsolti a második éjszakán megkérte feleségét, Zsuzsát és kislányát, Nikolettát, hogy válasszák ki maguknak Nagyapa Csillagát a végtelen égi térben. Megtette ő is. (Másik gyerekük, Patrik Zsolt a kétévesek „bölcs-tudatlan ártatlanságával” aludt a másik szobában.)
Zsoltinak van egy talált, fekete, fajtakeverék, gyönyörű kutyája, Lédi, akit megmérgezett valaki (senki, senkiházi). Édesapja halálának harmadnapján! Zsolti esküdözött, hogy meg fogja bosszulni a családja, s édesapja emléke ellen elkövetett bűnt. Nem ezt tette. Állatorvost hívott, s a kutya túlélte. Az események közepén Nikoletta az ölébe ült és megkérdezte: „Apa, most Lédinek is kell választani egy csillagot?” |
|
Kocsmai miniatűrök 67. (Egy barát meghalt) |
|
Egy barát meghalt. Egy barát, aki fontosabb számomra, hogysem berakjam az Akik már túl vannak a dolgon című sorozatba, aki „már-már barát cimborámból” nemesedett baráttá, és – emberi sors – emlékké. Az abszolút szabadság állapotába, a halálba merevedett.
[Emlékszel, mennyit kacagtunk, mit röhögtünk a Sanyi, Sanyikámon, amire rögtön válaszoltál ugyanazzal a Haumannos hanghordozással: Karcsi, Karcsikám? Röhögtünk lóságunkon. (Meddő jóságunkon?)]
Meghalt egy barátom, vele együttmúlt ifjúságom s férfikorom egy darabja, kertjükből a diófa, vele az árnyéka. Kiürültek kétdecis – leggyakrabban rumos – üvegeink, amelyekből Szolnokon munkakezdés előtt, Újszászon a diófa alatt, s ki azok a söröskorsók is, amikből réges-rég nem a diófa törzsének dőlve iszogattunk.
[Fia, László (Lacika) táviratából: „Tudom, hogy hosszú évek óta nem tartották a kapcsolatot, de ha néha fölmerült az ön neve, édesapám tisztelettel és szeretettel beszélt önről, egy olyan barátról, akivel élmény volt együtt gondolkodni.”]
És az egri Vallon Sörözőben kiürült a stampedli rumos pohár, a Borsodi Világos sörösüveg is (ami az újszászi Köbányait helyettesítette). Ezeket családom kérésének, orvosaim tiltásának ellenszegülve én ittam meg az emlékére, én, az 55 éves, amennyi Czétényi Sándor volt.
barát meghalt. Egy barát, aki fontosabb számomra, hogysem berakjam az Akik már túl vannak a dolgon című sorozatba, aki „már-már barát cimborámból” nemesedett baráttá, és – emberi sors – emlékké. Az abszolút szabadság állapotába, a halálba merevedett.
[Emlékszel, mennyit kacagtunk, mit röhögtünk a Sanyi, Sanyikámon, amire rögtön válaszoltál ugyanazzal a Haumannos hanghordozással: Karcsi, Karcsikám? Röhögtünk lóságunkon. (Meddő jóságunkon?)]
Meghalt egy barátom, vele együttmúlt ifjúságom s férfikorom egy darabja, kertjükből a diófa, vele az árnyéka. Kiürültek kétdecis – leggyakrabban rumos – üvegeink, amelyekből Szolnokon munkakezdés előtt, Újszászon a diófa alatt, s ki azok a söröskorsók is, amikből réges-rég nem a diófa törzsének dőlve iszogattunk.
[Fia, László (Lacika) táviratából: „Tudom, hogy hosszú évek óta nem tartották a kapcsolatot, de ha néha fölmerült az ön neve, édesapám tisztelettel és szeretettel beszélt önről, egy olyan barátról, akivel élmény volt együtt gondolkodni.”]
És az egri Vallon Sörözőben kiürült a stampedli rumos pohár, a Borsodi Világos sörösüveg is (ami az újszászi Köbányait helyettesítette). Ezeket családom kérésének, orvosaim tiltásának ellenszegülve én ittam meg az emlékére, én, az 55 éves, amennyi Czétényi Sándor volt.
|
|
|
Kocsmai miniatűrök 66. (Andi Hall) |
|
Ne tévesszen meg senkit a cím, nem Woody Allan Annie Hallját imitálom, mert – bár tagadhatatlan a hasonlóság – tulajdonképpen távoli a rokonság, mivel én eredetileg h-val szándékoztam írni a családnevet, sőt igeként szerettem volna mondattá formálni, így: „Andi hall.” Továbbmegyek: Andi hall és beszél. Okosan. És tömören. Legyen itt egy példa. Zsolti felől érdeklődök, volt-e most itt? (Látom, hibásan kérdeztem: „Volt-e itt mostanság?”) „Melyik Zsolti?” „A szemüveges, a hegesztő, a…” Andi: „Á, a három deci fehérboros? Még nem, de percek kérdése. Éjszakás volt.” „Igen, tudom!”
Már többet is tudok. Róla. Magamról.
Egyébként meg: hall=terem, kastély stb., vagy „magyarán” hall. |
|
Kocsmai miniatűrök. 65. (Nyeszlett veréb... |
|
(Nyeszlett veréb, csökött baglyok, avagy a dolgok állása
– Függőlegesen hosszú rövid szöveg.
A veréb: Juhász András,
Pipi: Farkas János,
a szóló: Barta Károly,
a baglyok: mi – Ú. H. ’98 márciusa)
Dr. Moretti Magdolna pszichiáternek
Sokan kinevetik.
Felnőtt emberek nevetik ki.
Pipi szól: „Melyikőtök különb nála, a nyeszlett, nagy szemű,
asszonybirizgáló orrú barátomnál? Barátom vagy ugye,
Bandikám?”
A megszólított arcán nem látszik az elvörösödés.
Arca eredendően vörös.
Morog valamit.
Nevetés.
Aztán csend.
Nem szólunk.
„Meg akarok halni”– közli szárazon, halkan.
Arca, szeme, termete olyan, mint előbb volt. Amikor kinevettük.
Néha igyekszik visszavágni.
„Rád borítom az asztalt!”
„Miért foglalkoztál az asszonyommal, mikor kapált?”
A szóló a többiek felé kacsint.
A meglett férfiak kuncognak.
Félnek, hát nevetnek.
Egyikük mormol: „Te hülye… te bolond! Te… te én!”
Az utolsó szót suttogja.
Félünk.
Kint szennyes a hó.
Oldani próbálom.
Melléülök. (Két deci fehér, két szál cigi.)
„Miért akarsz meghalni?”
„…”
„Hol laksz?”
„Itt, meg ott. Eladták fölülem a házat.”
„Dolgozol?”
„Aha! Mit gondolsz, mit fizetnek?”
Nem válaszolok.
Rám néz. Bólint.
Pipi szól: „Melyikőtök különb…”
Nappali menedékhely.
Hamarosan itt az éj.
A sötét.
Most még együtt vagyunk.
De jön az éjszaka.
Abban szétszóródunk.
Nyirkos ágyainkban dideregve várjuk, hogy reggeledjék.
Akkor majd… |
|
