|
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 93. (Ereklyék 4.) |
|
A barnamedve (Ursus arctos) nagytermetű ragadozó. Az Ursus egy román sörmárka. Sötétarany dobozán olvasom Regele berii, azaz királyi sör. (A Premium sörök közé tartozik.) Mint említettem, ezt is Zsuzsi lányom hozta júniusi romániai útjáról.
Kellemes minőségű, kesernyés, világos, legalábbis az, amit kaptam. Ízléses a 0,5 literes könnyű fémdoboza is: két (egy vízszintes és egy függőleges) márkanév vörös betűkkel (a harmadik, az s betűk kiemelve), az Ursus feliratok fölött barna színű, háromágú koronát viselő medvefejek helyezkednek el. A többi szöveg és reklámkép nem fontos. Egy kivétellel: Cluj, 1878. Az évszám nyilván az alapítási időpontja. Cluj Kolozsvár egykori román neve.
Úgy látszik, a barnamedvénél is vannak hatalmasabb ragadozók! (Lásd pl. a Trianon címszót!) |
|
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 92. (Ereklyék 3.) Az élet rendje az örök körforgás. Eltemettük szüleinket s jöttek az utódaink. Két lány. Örülök, hogy megérhettem egy másik élettörvényt, az idősebbik lányunk férjhez menetelét. 2013. május 18-án 16. |
|
Az élet rendje az örök körforgás. Eltemettük szüleinket s jöttek az utódaink. Két lány. Örülök, hogy megérhettem egy másik élettörvényt, az idősebbik lányunk férjhez menetelét. 2013. május 18-án 16.00-kor Katica nőül ment Kevin Vernooijhoz. A vejem holland. Ezeket nem az apai büszkeség mondatta el velem (nyilván van benne abból is!), hanem hogy megismerjék a harmadik ereklyém történetének fontos előzményét.
A szertartás után, a lakodalomba szép számmal jöttek vendégek Hollandiából is, többek között Kevin szülei, öccse, és a 84 éves nagyanyja (a másik mamát, a 91 éveset nem merték elhozni). Volt zsivaj, ahogy illik ilyen alkalmakkor. Majd csend lett, mert kezdődtek a köszöntők, a jókívánságok.
A tapsokat követő újabb csend után felállt a nászasszony, előbb angolul, majd szinte perfekt magyarsággal elmondott egy rövid beszédet. Mindenki – beleértve fiát és a menyét is – megdöbbent. Tudtuk, hogy nem ismeri a magyar nyelvet. Az utolsó mondata kb. így hangzott: „Fogadjátok el ezeket az apró ajándékokat!”
Én egy porcelán bögrét kaptam – Anja egy szuvenírt adott. Egy tipikusan holland emléktárgyat. Hagyományos, kissé szűkülő átmérőjű, egyfülű, a fehér és a kék különböző árnyalataival festett, 2,5 dl űrtartalmú ivóedényt. Jellegzetesen hollanddá ikonikája teszi: világoskék vonalakkal elválasztott 12 (3x4) kazettájában a holland kultúra tárgyai (fapapucs, szélmalom), növénye (tulipán) és alakjai (Hans és Grietje, akik megfelelnek a Grimm-fivérek „Jancsi és Juliskájának”) láthatók.
Megpusziltam a nászasszonyt, áttöltöttem a sörömet ebbe. Koccintottunk. Mindketten mosolyogtunk. Én magyarul, ő hollandul. |
|
|
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 91. (Ereklyék 2.) |
|
Ki elég régóta ismer, tudja, hogy amióta az első kortyot megízleltem, megittam, egészen az Egerbe költözésünket követő néhány évig sörös voltam! (Igaz, néha a kísérő szerepét töltötte be.) A felkiáltójel azoknak szól, akik megjegyzik időnként: „Karcsi, téged nemcsak a szerelem, hanem az egri borok hívtak ide!” Meg-megjegyzik, aztán mosolyognak rajtam, ahogy kézzel-lábbal tiltakozom. S valóban igaztalan a vádjuk, mert a borra (helyesebben a nagyfröccsre) való áttérésem oka a sörárak drasztikus megemelkedése volt. És most második ereklyeként magam elé teszem a konyhából kihozott üres sörös palackot. Nem írom le küllemét, mint az 1.-ben tettem, hiszen a Riesenbrau szinte mindenütt kapható, de Északkelet-Magyarországon mindenképp.
Nincs ellentmondás az eddig leírtak és az imént említett gesztusom között. Az év első harmadában történt, hogy Józsi a Vallonban eddig nem forgalmazott sörmárkát rakatott ki Andival a felső, a sörösüvegeket felsorakoztató polcra. Tulajdonképpen ekkor egyesült bennem a nyugati anyagiasság és a keleti szakralitás! Elkértem azt az üveget, kiittam tartalmát, megvettem és előbb a szobai nagyszekrény alá, majd a konyhai polcra helyeztem. Dőreség, de nagyon büszke voltam magamra, hogy évtizedek óta először sikeredett elsőnek lennem valamiben.
Azóta is örömmel látom, ha valaki azt rendel. A Verigában.
|
|
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 90. (Ereklyék 1.) |
|
Nem vagyok egy gyűjtögető típus. Megőrzök fényképeket, apám vörös párttagsági könyvét, lányaim rajzait, néhány ajándékot, szóval csupa olyasmit, amit minden ember. Ezek nem mondhatók relikviáknak, csupán „filléres emlékeim”. Van viszont öt olyan tárgy (négy a nagyszobában, a szekrénypolcomon, egy a konyhai polcon), amely az én „kultúrkörömben” már-már szakrális jelleggel bír. Közülük négy idén lett ereklyévé, vagyis nem várták be a „szokásos” időtartamot. Hozzám kerülésük időrendjében helyezem sorba őket magam elé, magamba.
Az elsőt, ezt a sörös dobozt – miként a másikat is – ifjabb lányomtól (Zsuzsitól) kaptam valamikor. Görögországból hozta. Természetesen tele (33 cl). Ízléses, dominánsan zöld, alumínium-edény (pohárrá, hamutartóvá könnyen át lehet alakítani). A kis henger mindkét oldalán ugyanaz a mintázat. Fölül vízszintesen egy felirat: LAGER BEER, azaz világos sör; kicsit alább, ovális kék sávban arany betűkkel a sör angolul – BEER, görögül – M∏YPA, németül – BIER. Ugyanolyan mindkét oldalon a rőtvörös rajz, a profilból ábrázolt szakállas, sildes sapkát viselő, pipázó férfifej.
Végül az oválist alul átszelve, világossárga betűkkel a márkanév, CAPTAIN, vagyis kapitány, ami eszembe juttatja, a kedves görög lányt (a neve végleg kiesett az emlékezetemből), akivel 1984-ben Athénban találkoztunk, miután egy forgalmas úttesten a Trabantunk elé vágott egy BMW. Sofőrje kiabált és integetett, hogy kövessük. Megtettük. Kiderült, hogy Laci disszidens magyar, s nyarait Görögországban tölti. Három napig voltunk a vendégeik. Az ő barátnője volt az a lány, aki reggelenként bérelt szuterénje ablakából benyújtott italokat, Laci ellenőrizte, megfelel-e, volt, hogy a harmadik tetszett meg neki. A márkája CAPTAIN. Fehér rum volt.
Nem vagyok különösebben babonás sem, de most, előttem az üres sörös dobozzal, bennem az emlékkel, megborzongok.
Az is kiderült, hogy Laci mádi születésű volt, itthon megvettük egy impozáns Zemplén megyéről írott XIX. század végi könyv utánnyomását. Persze, hogy sosem adtuk postára, mert athéni vendéglátónk címét elveszítettük. Időközben a könyv is elveszett. |
|
