|
Karcsinak
Nem járok kocsmába és nem szeretek számolni.
Ellenben.
Szívesen iszom jó sört és szeretek gondolkodni.
Az első tétel nem igaz, mert van egy Pitypang nevű kocsma Békefalván, aminek a teraszán örömest elüldögélek egy pikoló barna sör mellet. A sör kiváló, legalább két nyelven beszél, az egyik a germán.
Ebben a kocsmában a sörhöz egy számtanpélda is jár. A fenti pompás barna csapolt sörből 330 forint egy korsó (5 dl, a gyengébbeknek), 260 forint a pohár (3 dl) és 80 forint a pikoló (2 dl). Ez már olyan feladvány, amin érdemes töprengeni!
A korsó és a pohár alapján az ember azt gondolná, hogy az egyenes arányosság egy finom gyakorlati példáját találta meg. De hogy fér bele ebbe az okoskodásba a pikoló, főleg, ha még a csapolás nehézségét is beleszámoljuk?
Matematikai probléma ide vagy oda, a sör kitűnő, és nem csoda, hogy a társaságban mindenki áttér a pikolóra. A korsósok és a poharasok is. Egy feltétel van: nem szabad a felfedezésnek hangosan örülni.
Ha nem bírunk egy feladattal, hagyni kell, hagy járjon rajta az agyunk, akkor is, amikor nem gondolunk rá. És kipattan az isteni szikra!
A megoldásom (az idő és a pikoló távolából):
A korsó és a pohár különbsége a pikoló, 330-260=70, erre jön 10 forint csapolási nehézség, az annyi, mint 80 forint, és kész!
Száraz matematika? |
|
Ez nem ételrecept, inkább életrecept. A nokedli bár étel is, de inkább életforma.
Eleinte félsz tőle. A szülői házban azt láttad, hogy a nokedli főzés után minden ragad. Cseppet sem lelkesedsz, főleg, mert neked kell mosogatni. Anyádtól azt hallod, alaposan ki kell verni a tésztát, hogy jó legyen. De hát nem is volt rossz!
Aztán megpróbálod önállóan. A te népességed is gyengéden ragaszkodik hozzá, hát nekivágsz!
Szerencsére nem vagy egyedül. A társad nagyon is jól tudja, mit hogy’ kell tenned. Mindkettőtök örömére társad megmarad az elmélet síkján.
Hamar kiderül, a kiváló végeredményhez kevés feltétel szükséges. A tésztához tojás, só és liszt (a nagyobb mennyiségű körethez egy kevés víz is), a főzéshez bő, sós forró víz, a szaggatáshoz nokedli szaggató, spakni. Nem is szaggatás ez persze, hiszen csak finoman, de határozottan áttessékeled a tésztát az alkalmatosság kör vagy ellipszis keresztmetszetű nyiladékain. (Évekkel később leesett állal bámulod, amint harmadszülött fiad spakni vagy fakanál helyett a tulajdon kezével juttatja át a tésztát a szaggató túloldalára.)
A nokedli szereti, ha foglalkozol vele. Ha elhanyagolod, akkor menten megbosszulja azzal, hogy kifut, vezeklésképpen takaríthatod a tűzhelyet napestig. Nem is érdemes magára hagyni, hanem a kellő időben gyorsan cselekedni.
A kiszolgált főzővízzel nyomban zúdítsd nyakon a mosogatót zsírtalanító kúra gyanánt.
A keverőtálat megtöltöd hideg vízzel és a többi kellékkel együtt áztatod. Az idő és egy konyhai kefe megteszi a magáét.
A nokedli gyors étel. Gyorsan elkészíted, gyorsan elfogyódik.
A nokedli életforma.
Egy idő után észre veszed, hogy már nem csak a csirkepörkölthöz (lásd még gomba, marha) társítod, hanem mindenhez. Belefőzöd a paprikás krumpliba, a lecsóba(!), az egyszerű habart levesekbe (karfiol, zöldbab, sóska…).
A nokedli nem keverhetetlen.
A nokedli nem kiheverhetetlen.
A nokedli verhetetlen!
. |
|
|
Elcsípni a Májust (kisolga) |
|
Októberben születtem. Az ősz színei, ízei, illatai lenyűgöznek. Ősszel csordultig vagyok a természettel.
De ez a varázslat valamikor elkezdődik! A rügyek duzzadása, a pici, világoszöld levélkék megjelenése, a virágszirmok kibomlása…, észrevétlenül, de megtörténik.
Évek óta próbálom elcsípni a tavaszt. A hóvirágot, az ibolyát, a nárciszt, a kicsi méhek döngicsélését. Próbálom a mínusz 5 fok és a plusz 24 fok között megtalálni a rügyfakadás pillanatát, a viharos szél és a napsütés kötött tetten érni az első légy előmerészkedését a téli rejtekéből.
Előkészületként igyekszem mindent eltüntetni, ami az elmúlt évre emlékeztet: száraz ágat, levelet, tavalyi termést. Megtisztítom a földet, és várom az új élet sarjadását.
Várok és figyelek, készülök a tettenérésre.
Aztán egyszer csak megtörténik! De már csak azt érzékelem, hogy bevégeztetett! Minden csupa zöld, virág, szín és illat.
Megtörtént hát! De mikor? Hiszen figyeltem, ott voltam, benne, a pillanatban!
Elszalasztottam volna mégis?
Talán nem. Hiszen eltűnt az arcom sápadtsága, kihajtott a halottnak hitt növény, merész kis gazok dugták ki a fejüket a földből.
Immár június van. A természet naptár nélkül is tudja, hogy elmúlt a május, hogy az új élet kialakult. A nedvek, az életerő áramlása beindult és tart mindaddig, míg be nem teljesíti a feladatát.
Ha mégsem tudtam elcsípni a májust, akkor reménykedem, hogy talán majd jövőre sikerül.
Hihetem-e, hogy megragadhatom a pillanatot?
|
|
Egy hétköznapi eset megoldása.
Reggel öltözködés közben váratlanul elszakadt a bugyim oldalvarrása. A ruhadarab nagy ívben elrepült.
Mit tehettem volna? Megvarrni már nem volt időm, így elővettem egy másikat, gondosan átvizsgáltam a varrásokat és felvettem.
Jó napom volt. Egész nap örültem, hogy nincs nyár, nem járok szoknyában, nem sétálok az utcán, és nincs kint a fenekem |
|
