Tóth István erdélyi költő élete utolsó percéig (1923-2001) szenvedélyesen ragaszkodott a természethez, somostetői otthonához, amely oly közel engedte őt ahhoz a világhoz, mely munkásságának végső szakaszában Lírai enciklopédia c. trilógiáját életre hívta.
|
KÖKÉNY
(Prunus spinosa)
Árokpartokon, dűlők mellett
még ma is szegélyezed az utat,
hol meghúzódnak mezei nyulak,
s a fácánok gyümölcsre lelnek.
Követsz még, mint gyermekkoromnak
szúrós emléke: nagy, gyümölcstelen
őszökön ma is sapkámba szedem
bogyóid, melyek rég lehulltak.
E vadonpusztító korokban
én is nemes szilvákra szoktam;
s hogy mondjam el, hogy mégis jólesik
érezni havas virágzásod
s azt, hogy egy táguló világot
védelmeznek hátvéd töviseid?
|
|
KENDER
(Cannabis sativa)
Nyarak lángjában, a Körös vizében
kendernyűvők és -áztatók között
napban égek, vízben lúdbőrözök,
mikor kertünk kendere nő elébem:
csontvázzá foszlik, mint pusztult halak;
csepűje széthull a tilók szavában;
gereben tépi a rostját ziláltán,
hogy eresszen végtelen fonalat
anyám kiszikkadt szájába, kezébe,
hűlt estéibe, matt tekintetébe,
vászonná szövődve szűk termetén;
hogy az alakját csendben kiszorítsa,
mintha kenderrost és szövési minta
élt volna mindig a szíve helyén.
|
KAKUKKFŰ
(Thytnus serpylium)
E füves dombokról a nyár
mindent lelegel, lekaszál -
egy benőtt zugot sem hagy itt,
csak felvöröslő foltjaid.
Mint embernek való szagot,
mindegyik állat itt hagyott -
megszimatolt, és nem akart,
hogy magadat jobban akard.
Itt hagy a nyár, s körbelegel -
így luxuscikké is emel,
és kérdést is szegez neked:
Illatért adni réteket?
Egy énekért egy temetőt,
mit kakukkfüves sír benőtt?...
Mily aránytalan termelés:
a föld nagy, a termés kevés.
|
|
JUHAR
(Acer campestre)
Nézem ötágú csillag-leveled,
légcsavarszerű, súlytalan termésed,
s arra gondolok, hogy miféle végzet
bánhatott ily szeszélyesen veled.
Mert én egy földre szállt csillagnak nézlek,
amely emlékként őrzi az eget;
kék útra küldöd a termésedet,
bár földi sors lett a te osztályrészed.
Törzsed, ez a fehér izomköteg,
járomnak és mesterhegedűnek
egyformán jó, és új életet él még.
Mik faragnak úgy, miféle gyaluk,
hogy egyoldalún hallván hallatod
a baromnyögést vagy szférák zenéjét?
|
HÓVIRÁG
(Galanthus nivalis)
Egy teljes erdő hullt a gyökeredre,
árnyékból öntve jégpáncélzatod:
tölgyeket törő éji viharok
sárkányhadai zúgtak fenekedve.
Kis lényed annyit zárt magába, hogy
virágod, e hópehely - könnyű lepke,
elsőnek törjön e jégfelületre -
csak zárd magadból jól ki a fagyot!
Rád nézek, s látom, hogy akármi van,
a világ úgy egy a dolgaiban,
s rendje kristályos rendszerré úgy válhat:
ha ahányszor egy hóhegy nehezebb -
a hópehely, e csillag-szerkezet,
legalább ugyanannyiszor szilárdabb.
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>
|
5. oldal / 7 |