Tóth István erdélyi költő élete utolsó percéig (1923-2001) szenvedélyesen ragaszkodott a természethez, somostetői otthonához, amely oly közel engedte őt ahhoz a világhoz, mely munkásságának végső szakaszában Lírai enciklopédia c. trilógiáját életre hívta.
|
Herbárium (24 ): Vadszőlő |
VADSZŐLŐ
(Parthenocissus quinquefolia)
Növények furcsa kakukkfiókája,
kárhoztassalak vagy dicsérjelek?
Mert úgy ránő a törzsed, leveled
a fák, sövények, bokrok alakjára,
hogy fel is veszed a termetüket,
s mihelyt az ágaik felett kibontod,
látszólag nékik kölcsönződ a lombod.
- Míg labirintusod örök süket
válaszát várom önigazolásnak,
nyers törvényed a fejem felett átcsap.
S ha néha van egy szavam, mely föléd
emelkednék: agyamra visszakoppan.
Mert minden szárbogodban és kacsodban
érzem az élet kemény könyökét.
|
|
TÖLGY
(Quercus robur)
Kerek, haragoszöld lombod alatt
utas, delelő, több néhai pásztor
találkozik még ma is aratáskor.
Nyílt fórumodon súlyos, nyers szavak
lendülnek meg, amint az egyik átszól
a másiknak, míg fekszenek hanyatt.
A sűrű fűben nem is látszanak,
te pedig égig érő fának látszol.
Néma ágaid a napba merednek,
madarak költik hegyükben a csendet.
Makkjaid apró, sápadt csillagok.
S ha a nyári nap kileheli lelkét,
mintha kiszálló szárnyak ismételnék
nagyapám sóhaját, hogy itt hagyott.
|
TENGERI
(Zea mays)
Mikor a magvad a földbe vetik,
s eggyé sokasul haragoszöld táblád:
a nyarak minden áldását és átkát
egészen érzed át a derekig.
Amerre nyár van, széltében-hosszában
minden zegzugát át- meg átszövöd;
valami a nyár napjához kötött,
mely benned sarjad zöld dühökké váltan.
Ha megsápasztnak az első derek,
ronggyá változik pompás leveled;
tél setteng már, hogy halálra fagyasszon.
S megtépázhat a végső szélroham:
aranytermésed rejted boldogan,
akár egy milliomos koldusasszony.
|
|
SZILVAFA
(Prunus domestica)
Kertem tenyerén élek itt, alattad,
és hallom, amint a fejem felett
a téli szelek birkóznak veled;
mindegyikük jövő termésről faggat.
Sötétlő ágad néha meg-meging,
de nem hozhat ki a sodromból semmi,
te csak sürgetés nélkül tudsz teremni,
sokévezredes törvényed szerint.
S ha rügyezésed az évszaktól eltér,
ha a tavasznál korábban ébrednél,
vagy késlekednek termő gallyaid:
látszólag késel, látszólag rohansz csak,
hogy égre szabott pályáját a napnak
dolgozó sejtjeinkhez igazítsd.
|
SZEDER
(Rubus caesius)
Az ösvény mellett terjengsz észrevétlen,
ahol sok pata, láb meglátogat.
Mért fogtad át épp az én lábomat
a dolgok milliónyi számrendjében?
Mért időzített így az ősi ok,
hogy nem állsz sem utakon, sem szántókon?
Gondolatomban én is úgy hánykódom,
mint kit a törvény magából kidob.
Ha tagadnám, hogy összeköt a törvény,
fénylő tükör-világom összetörném,
mint formás gyümölcsödben a magot,
mely ujjam közt alaktalanná hullna.
S nem bizonyítnám világommal újra
magam előtt sem azt, hogy láthatok.
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>
|
3. oldal / 7 |