|
Ron Gutman: A mosolygás titokzatos ereje (az előadás szövege) |
|
Fordította: Patai Anna
Gyerekkoromban mindig szuperhős akartam lenni. Meg akartam menteni a világot és aztán mindenkit boldoggá tenni. De tudtam, hogy szuperképességekre van ehhez szükségem. Tehát képzeletbeli expedíciókra indultam, hogy intergalaktikus tárgyakat találjak a Krypton bolygóról, ami nagyon szórakoztató volt, de nem sok eredménnyel járt. Amikor felnőttem, és rájöttem, hogy a sci-fi nem a szuperképességek forrása, elhatároztam, hogy igazi tudományos útra indulok, hogy hasznosabb igazságokat találjak.
Kaliforniában kezdtem ezt az utat a Berkeley Egyetemen egy 30 éven átívelő kutatással, ami diákok képeit vizsgálta egy régi évkönyvben, és megpróbálta felmérni a sikerüket és jólétüket az életükön keresztül. A mosolyuk megmérésével a kutatók meg tudták jósolni, hogy milyen sikeres és hosszúéletű lesz egy alany házassága, milyen pontszámot érne el egy szabványosított jóléti teszten, és hogy mennyire fog inspirálóan hatni másokra. Egy másik évkönyvben megtaláltam Barry Obama képét. Amikor először láttam a képét azt hittem, a szuperképességei a szuper gallérjából származnak. De most már tudom, hogy minden a mosolyában volt.
Egy másik "Ahá!" pillanat egy 2010-es Wayne állami egyetemi kutatásból származott, ami 1950 előtti Major League játékosok baseball kártyáit vizsgálta. A kutatók felfedezték, hogy egy játékos mosolyának szélessége előrevetítette az élethosszát. A játékosok, akik nem mosolyogtak a képeiken átlagosan 72,9 évet éltek, míg a vigyorgó játékosok átlagosan majdnem 80 évet éltek.
(Nevetés)
A jó hír az, hogy mosolyogva születünk. A 3D ultrahang technológia segítségével most már látjuk, hogy a fejlődő babák látszólag mosolyognak, már az anyaméhben is. Amikor megszületnek, a babák továbbra is mosolyognak -- eleinte leginkább alvás közben. Még a vak babák is mosolyognak az emberi hang hallatán. A mosolygás az egyik legalapvetőbb, biológialag egységes arckifejezés minden ember számára.
Pápua Új-Guineában végzett kutatások során Paul Ekman, a világ leghíresebb arckifejezés kutatója, azt találta, hogy még a Fore törzs tagjai is, akik teljesen el voltak vágva a nyugati kultúrától, és a szokatlan kannibál szertartásaikról híresek, mosolygást társítottak helyzetek leírásához, ugyanúgy, ahogy mi is tennénk. Pápua Új-Guineából Hollywoodon keresztül egészen a pekingi modern művészetig, gyakran mosolygunk, azért hogy örömöt és megelégedettséget fejezzünk ki.
Ebben a teremben hányan mosolyognak naponta több mint 20 alkalommal? Emelje fel a kezét, aki igen. Hűha! Ezen a termen kívül, több mint egyharmadunk mosolyog 20-nál többször egy nap, és kevesebb mint 14%-unk mosolyog kevesebb mint ötször. Sőt, a legtöbb szuperképességgel gyerekek rendelkeznek, akik akár 400-szor is mosolyognak egy nap.
Belegondoltak már, hogy gyerekek között lenni, akik gyakran mosolyognak, miért késztet minket is mosolygásra? Egy nem régi kutatás a svéd Uppsala Egyetemen megállapította, hogy nagyon nehéz fintorogni, miközben valaki olyanra nézünk, aki mosolyog. Azt kérdik, miért? Mert a mosolygás evolucionálisan fertőző, és elnyomja az uralmat, amivel az arcizmaink fölött rendelkezünk. Utánozni egy mosolyt, és fizikailag átélni, segít eldönteni, hogy a mosoly igazi vagy színlelt, így meg tudjuk érteni a mosolygó érzelmi állapotát.
Egy nem régi mimikri tanulmányban a Clermont-Ferrand Egyetemen Franciaországban arra kérték az alanyokat, hogy döntsék el egy mosoly igazi vagy színlelt, miközben egy ceruzát tartottak a szájukban, hogy elnyomják a mosolygó izmokat. A ceruza nélkül az alanyok nagyon jó bírák voltak. De a ceruzával a szájukban, amikor nem tudták utánozni a látott mosolyt, romlott az ítélőképességük.
(Nevetés)
Amellett, hogy az evolucióról értekezett "A fajok eredetében", Charles Darwin szintén írt az arc visszajelzés-válasz elméletről. Az elmélete szerint magától a mosolygás tettétől jobban érezzük magunkat -- ahelyett, hogy a mosolygás csak a jókedv tünete lenne. A tanulmányában Darwin idézett egy francia neurológust, Guillaume Duchenne-t, aki áramütésekkel stimulálta az arcizmokat, hogy mosolygást idézzen elő. Kérem, ezt senki ne próbálja ki otthon!
(Nevetés)
Egy ehhez kapcsolódó német tanulmányban a kutatók fMRI képalkotást használtak, hogy mérjék az agyi funkciókat Botox injekció előtt és után, amivel elnyomták a mosolygó izmokat. Az eredményeik Darwin elméletét támasztották alá, bemutatva, hogy az arci visszajelzés megváltoztatja az érzelmi tartalom idegi feldolgozását az agyban, úgy, hogy jobban érezzük magunkat, ha mosolygunk. A mosolygás stimulálja az agy jutalom mechanizmusát úgy, ahogy még a csokoládé -- egy elismert örömforrás -- sem képes.
Brit tudósok megállapították, hogy egy mosoly ugyanannyi agyi stimulációt tud generálni, mint majdnem 2.000 tábla csokoládé. (Nevetés) Várjanak! Ugyanaz a tanulmány kimutatta, hogy mosolyogni olyan stimuláló, mint 16 ezer angol fontot kapni készpénzben. Ez kb. 25 ezer dollár mosolyonként. Nem rossz. És gondoljanak rá így: 25 ezerszer 400 -- egy csomó gyerek minden nap úgy érzi magát, mint Mark Zuckerberg.
És a sok csokoládéval ellentétben a sok mosolygás jót tesz az egészségnek. A mosolygás csökkentheti a stressznövelő hormonokat, mint a kortizol, adrenalin és dopamin, növelheti a jó hangulatot keltő hormonokat, mint az endorfin, és csökkentheti a vérnyomást.
És ha ez nem elég, a mosolygás jól néz ki mások szemében. Egy nem régi tanulmány a Penn Állami Egyetemen kimutatta, hogy amikor mosolygunk, nem csak szimpatikusabbnak és udvariasabbnak tűnünk, de hozzáértőbbnek is.
Szóval ha vonzónak és profinak akarnak látszani, csökkenteni akarják a stresszt, javítani akarnak a házasságukon, vagy úgy érezni, mintha megettek volna egy rakás kitűnő csokoládét, -- a kalorikus büntetés nélkül -- vagy mintha találtak volna 25 ezer dollárt egy rég nem hordott kabát zsebében, vagy egy szuperképességet szeretnének, ami segít Önöknek és mindenkinek a környezetükben, hosszabb, egészségesebb, boldogabb életet akarnak, mosolyogjanak!
(Taps) |
|
Ron Gutman: A mosolygás titokzatos ereje (videó) |
|
|
Louie Schwartzberg: A beporzás rejtett szépségei (videó) |
|
Suzanne Lee: Termessz magadnak ruhákat! (az előadás szövege) |
|
Fordította: Patai Anna
Tehát divattervezőként hajlamos voltam így gondolkozni az anyagokról, vagy így, vagy talán így. De megismertem egy biológust, és most már így gondolkozom az anyagokról: zöld tea, cukor, pár baktérium és némi idő. Valójában egy kombucha receptet használok, ami egy szimbiotikus keverék baktériumokból, gombákból és egyéb mikroorganizmusokból, amelyek cellulózt sodornak az erjedési folyamat közben. Idővel ezek a szálak rétegeket alkotnak a folyadékban és egy vastag hártyát alkotnak a felszínen.
Szóval elkezdünk teát főzni. Általában egyszerre 30 litert főzök le, és amíg forró, hozzáadok egy pár kiló cukrot. Addig keverem, amíg teljesen felolvad és ekkor egy tenyésztőkádba öntöm. Megvárjuk, amíg a hőmérséklete 30 fok alá hűl. Ekkor készen állunk arra, hogy hozzáadjuk az élő organizmust. És evvel egy időben, némi ecetet. És amikor elindul a folyamat, igazság szerint újrahasznosítható a használt erjedt folyadék. Meg kell tartanunk a növekedéshez szükséges hőmérsékletet. Hőmatracokat teszek a kádakra, és egy termosztáttal oldom meg a hőszabályozást. Igazából meleg időben kültéren is termeszthetek. Szóval ez az én kis anyag-tanyám.
Körülbelül három nap elteltével a folyadék felszínén buborékok jelennek meg. Ekkor megbizonyosodunk hogy az erjedés teljes gőzzel zajlik. És a baktériumok táplákoznak a folyadékban található cukorból és tápanyagokból. És eközben szövik ezeket a nanorostokat tiszta cellulózból. Ezek összeragadnak, rétegeket alakítanak és egy leplet képeznek a felszínen. Körülbelül két hét után, egy körülbelül három centis vastagságra számíthatunk. A bal oldali kád öt napos, a jobb oldali tíz. És ez egy statikus kultúra. Semmit nem kell vele tenni, csak egyszerűen nézni ahogy növekszik. Nincs szüksége fényre.
És amikor készen áll a begyűjtésre, ki kell venni a kádból és megmosni hideg, szappanos vízzel. Ebben az állapotában nagyon nehéz. 90 százalékát víz alkotja, amit hagynunk kell elpárologni. Szóval kiterítem egy falemezre. Ismételten, ezt is egyszerűen ki lehet tenni, és hagyni, hogy megszáradjon a levegőn. Miközben szárad, zsugorodik. És ami marad, a recepttől függően, hasonlítható vagy egy nagyon könnyű, átlátszó papírhoz, vagy egy rugalmas növényi bőrhöz. Ezt aztán ki lehet vágni, és tradicionális módszerekkel megvarrni, vagy használható a nedves anyag háromdimenziós alakok megformálására. És miközben a víz elpárolog, összefűződik, varratokat képez.
Ennek a kabátnak a színét egyedül a zöld tea adja. Azt hiszem, egy kicsit hasonlítható az emberi bőrhöz, ami kíváncsivá tesz. Mivel teljesen szerves, igyekszem minimalizálni a hozzáadott vegyszerek mennyiségét. A színét megváltoztathatom festék nélkül, a rozsdaképződés folyamatának segítségével. Gyümölcs és zöldségfestékekkel, szerves mintákat készítek. És indigó felhasználásával baktériummentessé alakítom. Egyébként az tény, hogy a pamutot 18-szor kellene indigóba mártani hogy egy ilyen sötét színt elérjünk. Ezen cellulóz szuper elnyelésének köszönhetően ezt csak egyszer kell, egy nagyon rövid időre.
Amit egyenlőre nem tudok elérni, az a vízhatlanság. Tehát ha most kisétálnék az utcára az esőbe, ebben a ruhában, azonnal elkezdenék felszívni óriási mennyiségű vizet. A ruha nagyon súlyossá válna, és végül a varratok nagy valószínűséggel szétesnének, aminek következtében igencsak meztelennek érezném magam. Ez lehet egy sikeres előadás, de biztosan nem tökéletes napi viseletnek. Keresek egy módot, hogy az anyagot felruházhassam bizonyos tulajdonságokkal. Tehát az a kívánságom, hogy azt mondhassam egy bacinak a jövőből: "Szőj egy szálat. Igazítsd ebbe az irányba. Legyen vízálló. És ha már ezen dolgozol, formázz belőle egy háromdimenziós alakzatot."
A bakteriális cellulózt már használják sebgyógyászatban, és lehetséges, hogy a jövőben biokompatibilis véredényekként, vagy akár pót-csontszövetként használják. De szintetikus biológia felhasználásával, már elképzelhető, hogy létrehozzuk ezt a baktériumot, ami képes arra, hogy megfelelő minőségben mennyiségben és formában állítsa elő a kívánt anyagot. Természetesen, tervezőként nekem ez nagyon izgalmasan hangzik. Hiszen akkor arra gondolok: wow, elképzelhető, hogy használatra kész termékeket termesszünk.
Ami tetszik a baktériumok használatában, az a hatékonyságuk. Csak azt termeljük meg ami szükséges. Nincs hulladék. Igazság szerint készíthető hulladékból - példaképp abból a fölösleges cukorból, ami egy élelmiszer-feldolgozó üzemben marad meg. És végül, a használat után, természetesen lebomlik, akár egy zöldség héja. Azt nem állítom, hogy a mikrobiotikus cellulóz felválthatja a pamutot, bőrt vagy egyéb anyagokat. De úgy gondolom, hogy egy igen okos és fenntartható kiegészítés az egyre drágább természetes forrásaink mellé.
Az is lehet, hogy nem is a divat lesz az a terület, amin ezen baktériumok meghagyják a nyomukat. Elképzelhetjük például, hogy termesztünk egy lámpát, egy széket, egy autót vagy akár egy házat. Tehát úgy gondolom, a kérdés csupán a következő: Mit szeretnének Önök termeszteni a jövőben? Köszönöm szépen.
(Taps) Bruno Giussani: Suzanne, gyorsan megkérdezném: ma nem véletlenül viseled ezt. (Suzanne: Nem.) Ez is egy olyan kabát, amit magadnak termesztettél?
SL: Igen. Hát igen, ez még egy folyamatban lévő projekt, mivel ez éppen bomlik le az önök szemei előtt. (Nevetés) Felszívja az izzadtságomat, és táplálkozik belőle.
BG: Rendben, akkor inkább hagyunk hogy megmentsd. Suzanne Lee. (SL: Köszönöm.)
(Taps) |
|
