|
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Komló) |
|
Nem hiszek a nyugalmat adó tudományban.
Ezért bosszant azoknak a nyugalma, akik elvégezték az iskolákat, s úgy sétálnak a világban, mint utas a végállomáson. Füvek, fák, virágok nevét latinul tudják, de nem gondolkoztak például azon, vajon miért csavarodik mindig jobbra a karóra kúszó szőlő, és balra a komló.
Lehet, meg se látták. Vagy nem látták meg eléggé. Talán nem vették észre, hogy van ebben valami nagy következetesség. Hogy a természet meg tudja különböztetni a jobbot a baltól.
Hogy törvényszerű a világ.
Én nem hiszek a nyugalmat adó tudományban. Nyugalmat annak ad csupán, aki nem műveli. Vagy annak, aki már mindenét neki adta. De az már nem is él. Ezért bosszantanak, akik vélt tudományuk árnyékában heverésznek, vagy birkák nyugalmával sétálnak közöttünk.
Nézzétek meg a tudomány igazi embereit, milyen sietős a dolguk, mennyit keresik a törvényt az anyagban, a lehetőséget az emberi viszonyokban.
A komló kész van. Meg tudja különböztetni a balt a jobbtól.
A világ nincs kész.
Az ember sincs.
Nem mindig tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. |
|
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Mogyoró) |
|
Az emberiség soha, de soha nem tudja meg, hogy egészen pontosan mikor érik a mogyoró. Most nagystílű vagyok, roppant engedékeny, ezért nem gondolok percnyi pontosságra, sem órányi pontosságra nem gondolok, csak arra: mégiscsak különös, hogy hosszú heteket tévedhet az ember egy olyan egyszerű ügyben, mint például a mogyoró érése. Egészen távoli csillagok járását percnyi - mit percnyi? - másodpercnyi pontossággal tudjuk, a Tejutat úgy ismerjük, mint a tenyerünket, de hogy a mogyoró mikor érik, azt csak saccolni tudjuk.
Úgy tűnik, az emberiség nem ismeri eléggé a mogyoró természetét. Minthogyha nem lett volna ezidáig ideje a mogyoró természetének kiismerésére. Minthogyha szeszélyes volna a mogyoró; olykor meggondolná az érést, máskor pedig elsietné, hogy meglepje az embert. Mi azonban tudjuk, hogy a mogyoró semmivel sem veszélyesebb, mint mondjuk, egy üstökös. Sőt, a Kohoutek fényesen bebizonyította fénytelenségével, hogy a mogyoró megbízhatóbb jelenség az üstökösnél. Mégis, ha arra vállalkoznánk, hogy meghatározzuk, mikor érik a mogyoró, mely napon, könnyen belátnók, teljesen hiába fáradozunk.
A mogyoró érése ugyanis teljességgel a mogyoró magánügye. A csillagok, üstökösök járása viszont nem a csillagok vagy az üstökösök magánügye, hiszen ők arra vállalkoztak, hogy világoljanak, hogy eligazítsanak az égi tájakon. A mogyoró ilyesmire nem vállalkozik. Ezért mondhatjuk, hogy teljességgel magánügye az érés.
A csillagok járása kozmikus közügy, a csillagok nem tehetik meg, hogy úgy járkáljanak az égen, ahogyan kedvük tartja, hiszen irányadásra vállalkoztak.
Minél fontosabb egy csillag, minél fényesebb és hatalmasabb, magánügye - ha van - annál parányibb s jelentéktelenebb... |
|
|
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Olyankor) |
|
Megállok én is, persze, hogy megállok, bámészkodom, ha csudaautókat látok. Minél furcsábbak s laposabbak, annál inkább megállok, lehet, hogy meg is nyomom egy kicsit az orrukat, mint a gyermekeknek szokták, ha füllentenek, lám, milyen a rugózásuk.
Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hűvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük műhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit.
Én azokat irigyelem, mondom, akiknek kíváncsiságában nemcsak a megszerzés vágya él, hanem valami más, valami olyan öröm, amitől utolsó óráján azt mondhatja majd az ember, jól van, semmit sem vesztettem el, megláttam a világ gyönyörűségeit, amit érdemes volt, végigtapogattam érzékeimmel, talán valamit alkottam is, hogy legyen közöm a jövendőhöz.
Pedig hányszor megállok én is.
Olyankor inkább szólítsatok meg. Annyi is elég lehet, hogy ugye szép ez a tavaszi délután... |
|
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Miért?) |
|
Legtöbbször a gyermekek hozzák zavarba az embert naiv kérdéseikkel.
Beszélget például egy felnőtt társaság, arról van szó, hogy a házigazda minden hét végén kimegy a hegyekbe. Egy gyermek előáll, és azt kérdi, miért megy a bácsi a hegyekbe.
- Hogy több erőt gyűjtsön.
- Miért kell, hogy több erőt gyűjtsön?
- Azért, hogy jobban tudjon dolgozni.
- Miért kell jobban dolgozni?
- Hogy a hét végén szabad legyen.
- Miért legyen szabad?
- Hogy ki tudjon menni a hegyekbe...
A kör bezárul.
Az ember néha azon kapja magát, a napok telnek, erőt gyűjt, és fáradozik anélkül, hogy ennél többet elérne.
Ezért jó, ha néha fölvetődik egy-egy miért. Nem árt olykor tisztázni, mit miért teszünk. Hisz csakugyan értelmetlen az élet, ha mozgásformája csupán önmagát teremti újra.
Nem elég az embernek, ha csak megél.
Megél a kutya is. Az élet több a létezésnél.
Az emberben épp ez az érdekes. |
|
