|
Cseke Gábor válogatása erdélyi fotósok képeiből
|
|
Tamás András: Útitársak (fotó) |
|
 Tamás András (sz. 1956, Radnót) marosvásárhelyi villamossági mérnök. A fotográfia nagyon korán eltérítette, nagyapjától kapott Ljubityel 2-vel vágott neki a fényképezés rögös útjának. Első sikereinél magam is bábáskodtam: Útitársak című tematikus tárlatát, felkérésére, én nyitottam meg a marosvásárhelyi műszaki könyvtárban.
Éveken át ingázott munkahelyére, s mindenüvé magával vitte fényképezőgépét. Kezdetben elkapott egy-egy állomási jelenetet vagy utazás közbeni életképet. Utastársai megszokták, hogy állandóan kattogtat. Az így készült nagy számú fotóból válogatta össze bemutatkozó tárlatát.
Azóta sok víz folyt le a Maroson, Tamás András befutott fotóművész lett, egy ideig a marosvásárhelyi fotoklubot is vezette. Sikeres képei mellett rajongással gondolok ezekre a kezdeti fekete-fehér fotókra, amelyekben maga az élet lüktet.
|
|
|
Gergely Tamás: Marslakó szemmel (fotó) |
|
 Gergely Tamás prózaíró több mint két évtizede Stockholmban él (sz. 1952, Brassó). Szabad idejében a Káfé főnix portált vezeti, könyvtáros. Pár éve szenvedélyesen fotózik. Kamerája egy kíváncsi marslakó szemével fedezi föl a környező valóság legapróbb részleteit, beleértgve azt is, amit mi már unos-untalan tudunk, láttunk, éppen ezért semmibe veszünk. Pedig mennyi szín, forma, hangulat, ritmus sugárzik belőlük! Gergely Tamásban az van meg elemi szinten, ami sokunkból hiányzik: a rácsodálkozás élesszeműsége. Mi már csak akkor fedezzük föl apró-cseprő látványait, amikor ő elénk vetíti egy marslakó szemével...
|
|
Bartha Árpád: Vizesnyolcas (fotó) |
|
 Bartha Árpád sepsiszentgyörgyi fotós: élt 44 évet (1937-1981). Későn felfedezett vérmérgezés vitte el. Kórházban! Valódi munkássarj volt, népi tehetség: mindvégig sajtófotósként dolgozott. Kegyetlenül nehéz, primitív körülmények között. A szerkesztőségnek leadott papírképei és a kinyomtatott anyag között ég és föld volt a különbség, de ő mégis bízott abban, hogy érdemes csinálni. Édesanyja, megértve fia hobbiját, átengedte labornak kicsi kamrácskájukat. Onnan indult a későbbi, iskola teremtő fotós. Tanítványai, tisztelői ma is élnek. 2004-ben gyönyörű albummal adóztak a korán eltávozott Mester emlékének. Klasszicista-realista stílusú fekete-fehér fotói egy letűnt, de valós világ tanúságát hordozzák.
|
|
|
Gerendi Anikó: Labirintus (fotó) |
|
 Gerendi Anikó 1952-ben született Kolozsváron; formatervező, grafikus, fotóművész. A kolozsvári művészeti egyetem 1976-os végzettje, sokáig Nagyváradon élt. Kalandja a fotóművészettel tartós nyomokat hagyott munkásságában: fekete-fehér analóg képei mindenek előtt lírai hangvételükkel, mesébe forduló kihegyezettségükkel a gyermekkor meghitt légkörét idézik. Előszeretettel gondolkozott képsorokban - mintha történeteket mondana nekünk. Itt közölt képeit a bukaresti Előre c. napilap évkönyvének múlt századi archívumából mentettük át.
|
|
Székely Sándor: Árnyjáték (fotó) |
|
 Székely Sándor a fiam lehetne, de már ő is megütötte az ötvenet. Kezem alatt lett fotóriporter. Mert vadzseni fotós már akkor is volt, amikor még nem dolgozott a bukaresti magyar napilapnál: előbb az Előrénél, majd a Romániai Magyar Szónál. Tapasztalatlan szertelensége miatt mellém adták örökös kísérőnek, hogy elegyengessem riportútjait, ezért amolyan páros brigádot alkottunk: ő volt a szem és én voltam a fej. A viselkedő ember. Ő meg az olykor makacskodó, de végül mindig megtérő árnyékom volt. Később valahogy kinőtt a kezeim közül, elindult szerencsét próbálni más lapokhoz. Román, magyar napilapoknál kísérletezett beleszokni a sajátos munkarendbe, de minduntalan vissza-visszatért az első fészek családi melegébe. Sok-sok kópiáját, filmjét őrzöm. Mint alkotó, meghasonlott, munkanélküli. Eltávolodtunk egymástól, emlékeinkből élünk. Szeretem pörgetni a képeit. Játékos árnyjáték sorozata az ő gyerekes lelkületének bravúros fotós kivetülése.
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 11 12 13 Következő > Utolsó >>
|
|
12. oldal / 13 |
