Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Halmai István

Halmai István (Mestó) költő
(1951-2001)

Halmai Istvánt először csak én neveztem Mesternek, aztán mások is, és végül valahogy Mestó lett. Mindeközben sok versére írtam zenét. Így leszünk mi már mindig együtt, amíg ezek a dalok lesznek: én és a Mestó - barátságaim egyik legszebbike.

Zoli


Kinézett az ablakon, belegondolt a halálba

Szeptember volt, az első filozófiaóráját tartotta. Nem emlékszem az egészből semmire, sem Hegelre, sem pedig Marxra, csak arra, mikor minden előzmény nélkül az ablakhoz lépett, kinézett a Népkert fáira, és azt mondta:
- Belegondoltak már kollégák? Belegondoltak már a halálba,  tiszta és meztelen hajnalokon, mi az, hogy halál? Nem marad és nincsen semmi…

Ez a jelenet maradt meg legjobban az egész stúdiumból, bár a vizsgákon rendesen és szépen beszélgettünk a tananyagról is, és kaptunk hármasokat, sőt négyeseket is, és később a kocsmákban, folyóparton, rossz lakótelepi talponállók tövében mégis csak az életet éltük, reptettük.
De az a kérdés ott az ablaknál, nos… Nos. A filozófia maga.

A versei itt vannak szerencsére, egyet kell lapoznunk csupán és megtudunk mindent, amit addig nem mondtunk ki, hogy mi most itten seggrepacsit játszunk leginkább, pedig arról volt szó, hogy örökké élünk. Meg hogy akkor már inkább a föld, mint galambrajok villogó vakui…

Melegség és szeretet volt abban a szakállas mosolyában, de ott volt mögötte a félelem is minduntalan. Hiszen tudta, hogy ennyi. Nem hiába üldögélt az emberekkel a horgászszéken naphosszat, nem hiába koptatta annyit a vasútállomások kopott kövezetét, nem véletlen az sem, hogy nem ült soha repülőre.
Tudta, hogy csakis a föld.

Mikor diplomaosztás után felmentünk hozzá elbúcsúzni – tíz fiú – kitett elénk kilenc üveg bikavért, s húsz perc múlva ijedten vette észre, nem maradt egy korty bor se. Zavart volt, szabadkozott, hogy mindjárt lemegy a boltba, jaj, hát elfogyott.
A kezét tördelte, az üres üvegeket rendezgette, aztán egy pillanatra kinézett az ablakon.

(Belegondolt a halálba.)

Havas András
{jcomments on}



Búcsú  E-mail

K.E.-nek

a gyerekek mennek el így
végérvéhyesen és bátran
még tartanak tőle utánuk szólnak
hát sietnek s folyton beszélnek

a fiam hagy majd el így
anyjára se néz és rám se
a gyerekek mennek el így
esélyt se hagyva-semmit

 
Űr  E-mail

Leának

nem űr maradt utánad
a semmi egyszerűen
még megfordultál elmenőben
és megrezdült a vállad

mi változott hogy lépted elhalt
semmi-ugyanaz maradtam
aggódom miattad miattam
hogy mit kezdünk e semmivel majd
 

 
Messze vagy  E-mail

messze vagy a világban messze vagy
jeltelen éjszakákban nem te vagy

tengerek vannak bennünk tengerek
vérerek szemünk papírján vérerek

elmegyek tőled utánad elmegyek
hajamra eső szór gyöngyöket

nincsenek kik velünk vannak istenek
mind ki vak megsüketül mind ki vak

jaj nekünk szépen lassan süllyedünk
álmunkra hó hull és jaj nekünk

messze vagy a világban messza vagy
jeltelen éjszakákban nem te-vagy

 
Egyszercsak  E-mail

Mikor utoljára láttalak,
megőrült kaleidoszkópként
égtájak pörögtek körülöttünk egy hegyen.
Tél volt már,
és én egy végtelen sétán
nem tudtam neked elszámolni a fákkal.
Hatalmasakat nevettünk,
erdei vadak nyomát tapostuk össze-vissza;
irigyeltük a sínyomok divergenciáját
és hagytuk,
egy percig tovább  gyűrűzzön bennünk a szerelem.
Néha olyan mély volt a csönd, mint tavaly Advent után;
kupacba hordott, lepusztult,
döglött karácsonyfák, csöndje volt,
mikor utoljára láttalak.

Esni kezdett a hó,
és a megcsavarodó útról,
e kettétört gerincoszlopról
egyszercsak felrúgta magát előttünk
az égbe
egy fácán.

 
Burning Violin  E-mail

/L. Cohen/

burning violin-örült lány
szentendrétől győrig ég a duna
égnek a kőoroszlánok a lépcsőfordulók a hídfők
égnek azok a rohadt kisvárosok
amiket de szerettünk
ég egy kék fürdő a múzeum a hegy oldalában
lángoló kocsmák fölgyulladt víz
víz- a szemed zöld-kék

persze a parttalan séták az más
meg hogy kitaláltuk itthon a tengert
a metrólépcső-aztán hogy ezt még elengedjük
a fenébe a pillangó út felé

szerelvény-idő egy perce sincs
egy óra-nap
szél támad szél tánc szele asszonytánc
ezredéve nem láttalak
porhavat hord
szájonver ez a reménytelenül kontinentális szél
/hogy ne beszéljek így/
és megfordul és évszakot vált

ég a fél világ lángol és én félek
burning violin-nevetséges vagyok
dance me to the end of love
nem vagy sehol és én sose voltam

szánalmas
ahogy megsaccolom a világot mi jöhet még
csillagszórós részeg őszinte örök karácsony
aztán kitavaszodik majd
amikor mindigre elfelejtelek
az orgonákkal eltűnsz épp olyan hirtelen
ahogy jöttél etna-arcú
 

 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Következő > Utolsó >>

2. oldal / 9

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 909 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs