Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Halmai István

Halmai István (Mestó) költő
(1951-2001)

Halmai Istvánt először csak én neveztem Mesternek, aztán mások is, és végül valahogy Mestó lett. Mindeközben sok versére írtam zenét. Így leszünk mi már mindig együtt, amíg ezek a dalok lesznek: én és a Mestó - barátságaim egyik legszebbike.

Zoli


Kinézett az ablakon, belegondolt a halálba

Szeptember volt, az első filozófiaóráját tartotta. Nem emlékszem az egészből semmire, sem Hegelre, sem pedig Marxra, csak arra, mikor minden előzmény nélkül az ablakhoz lépett, kinézett a Népkert fáira, és azt mondta:
- Belegondoltak már kollégák? Belegondoltak már a halálba,  tiszta és meztelen hajnalokon, mi az, hogy halál? Nem marad és nincsen semmi…

Ez a jelenet maradt meg legjobban az egész stúdiumból, bár a vizsgákon rendesen és szépen beszélgettünk a tananyagról is, és kaptunk hármasokat, sőt négyeseket is, és később a kocsmákban, folyóparton, rossz lakótelepi talponállók tövében mégis csak az életet éltük, reptettük.
De az a kérdés ott az ablaknál, nos… Nos. A filozófia maga.

A versei itt vannak szerencsére, egyet kell lapoznunk csupán és megtudunk mindent, amit addig nem mondtunk ki, hogy mi most itten seggrepacsit játszunk leginkább, pedig arról volt szó, hogy örökké élünk. Meg hogy akkor már inkább a föld, mint galambrajok villogó vakui…

Melegség és szeretet volt abban a szakállas mosolyában, de ott volt mögötte a félelem is minduntalan. Hiszen tudta, hogy ennyi. Nem hiába üldögélt az emberekkel a horgászszéken naphosszat, nem hiába koptatta annyit a vasútállomások kopott kövezetét, nem véletlen az sem, hogy nem ült soha repülőre.
Tudta, hogy csakis a föld.

Mikor diplomaosztás után felmentünk hozzá elbúcsúzni – tíz fiú – kitett elénk kilenc üveg bikavért, s húsz perc múlva ijedten vette észre, nem maradt egy korty bor se. Zavart volt, szabadkozott, hogy mindjárt lemegy a boltba, jaj, hát elfogyott.
A kezét tördelte, az üres üvegeket rendezgette, aztán egy pillanatra kinézett az ablakon.

(Belegondolt a halálba.)

Havas András
{jcomments on}



Arc  E-mail

ahogy arcod évgyűrűktől gazdagodik
ahogy múlnak a nyarak telek el
úgy esteledik ránk hogy hajnalodik
és testrészenként vesztelek el

 
Futam  E-mail
 

 

 
Lányok  E-mail
 

 

 
Hozd a bábokat  E-mail

(apámnak)

mint a penge a csuklón- Öreg
az estén mi ez a karc
arc kőben vasban
szelek kavarognak

mint márány üreges belében
a tojásfehérje-kék
csupán egy cseepp ecet
és minden összeomlott

pedig előbb még ott volt
a kezed- öreg- a kezed
metsző ujjak pisztrángosok
ahogy hagymába vágnak

és dülöng dülöng a kártya
arc ez még? kövület
sokáig- arc semeddig-arc
azért rossz vicc ez így

pedig még mintha már mintha
billeg az orr a homlok
először elhoztad cserébe
és sose kérted vissza.

a vér rubin- félsz? nevetsz?
ne keress magadnak kutyát
vad szelídet szelíd vadat
mi bárhova utánadd indul

fogd a gyerekkor sárkánykötelét
zsinóros ujjadon egy fémszál
összeborzoltad a hajam- anno
a zsírpapir szakadt volt

mi ez a finom hártyavékony
rengés remegés a vállon?
hozd a bábokat-légy a világos
aztán úgyis cserélünk

 
Asszonánc  E-mail

(Kozma Györgynek)

ha beledöglesz is rímelni fogsz
vers-mert rimelnek a tények
rímel a táj rímel az életünk
az eddigi- nem tudjuk ugyan hogy
de összen- és cseng sok másikéval

és hosszúlépéses poharakon
vagy egy-egy koncerten sétán
vagy mit tudom én mi mindenen
de átfénylik egy ismerős mozdulat
szín - és nyilvánvaló lesz
a szívoldali aritmiában

persze mindez legtöbbször ma még
végtelen asszonáns csak

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Következő > Utolsó >>

6. oldal / 9

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 890 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs