|
Akarat
Sosem akartam semmit, csak az lenni, aki vagyok, s ott lenni, ahol vagyok,
Pedig nem akartam, de jöttem, mert hívott isten.
Nem akartam szeretni sem, de csak szeretni tudtam,
És nem akartam bántani, de bántottam, mert voltam.
Elvenni sem akartam, de elvettem, mert adtam,
Nem akartam csalódni sem, mégis csalódtam.
Nem akartam hinni, de csak hinni tudtam,
És nem akartam boldog sem lenni, mégis az voltam!
Így éltem boldogan, nem akarva, hideg télben megfagyva, démon apa mellett, kesergő, szomorú, fáradt, boldogtalan szent anyával, istentelen világgal.
Aztán ők elkezdték akarni, hogy ne akarjak, mert nem akarásomat akarásnak vélték, azt akarták, hogy olyan legyek, mint ők, vakon álmodó, szomorú, torz arc, élettelen lélek, bezárt szellem, nem az, aki!
De én továbbra is csak voltam, aki voltam, néha sírtam, s csak vágytam arra, hogy boldogok legyenek, hogy mosolyogjanak, hogy emlékezzenek arra, akik!
Mutattam is nekik, hogyan kell, de ők csak sírni tudtak, sírva építkeztek, sírva romboltak, sírva szerettek, sírva örültek, sosem vágytak, csak akartak.
Majd felnőttem, pedig nem akartam, s azóta is mindenki azt akarja, hogy ne akarjak, mondják is, nagyon akaratos vagyok, pedig most sem akarok semmit, csak ott vagyok, ahol vagyok, s vagyok, aki vagyok. |
