|
Tegnap az IC-n (tegnap már nem bírtam ideülni, lefárasztott a másfél órás késés) megint érdekes társaság verődött össze: egy 50-es miskolci egyetemi tanár, egy 23 éves lány, aki Angliában jár egyetemre, csak hazajött húsvétra, és egy 80 éves bácsi, akivel már ismertük egymást, mert összeszólalkoztunk a pénztárnál, és naná, hogy utána egy fülkébe szólt a jegyünk
Egész úton beszélgettünk, sokat nevettünk (másfél órával több időnk volt rá).
Főleg a bácsi vitte a szót. Úgy háromnegyed órája álldogáltunk már Ludason, mikor azt mondja:
- Még jó hogy nem hívtam fel azt az én halkszavú rezedámat, hogy tegye oda a kaját. A kedvencemet főzi, tojásos nokedlit salátával. Jó asszony, csak olyan halkszavú, hogy a tupakamró* indián harciüvöltése suttogás ahhoz képest. Az ő tudtával hívtam amúgy rezedának, de egyszer vett egy zacskó virágmagot a tescoba', rá volt írva hogy rezeda. El is ültette, de én olyan ronda és büdös virágot soha nem láttam. Azóta nem engedi, hogy rezedának hívjam.
(csörög a telefon, ránéz). - Nnna, ez meg mááá a rezeda.
* "Tupac Amaru perui indián forradalmár volt. 1780. november 16-án, az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot."
|
|
Tánczos G. Károly: Aranyoskák |
|
Egyfelől a brechti elidegenítés szándéka, másfelől egy minősítés valóban (remélem, csak foltokban) meglévő igazságtartalma diktálta ezt az írást. Biztos, ami biztos, az elején kezdem.
Higgyék el, tisztában vagyok (vélek lenni) erényeimmel és hibáimmal. Tudom, hogy az átlagosnál jobb az íráskészségem, s némi gondolatiság is szorult belém. Ennyit – leegyszerűsítve – a pozitívumokról. Ugyanakkor írásaimat átlengi bizonyos fokú nosztalgia, megbocsátás, óvatosság. [Amikor ’96 szeptemberében az újszászi „bisztró” előterében megmutattam Varga Karcsinak a róla (is!) szóló A szőke indiánt, megszakította az olvasást, szemembe nézett: „Te nem vagy gyáva – mondta –, mert aki nyilvánosan kiteregeti magát, az nem lehet beszari!”]
Sokaktól hallom egy-egy írásomról ezt a borzasztóan utált jelzőt: aranyos. Legutóbb Matyi feleségének, Olginak a szájából. Ő szeretettel mondta, még meg is köszönte. Zoli is szeretettel, viszont más előjellel minősítette lényegében így („édeskés”, „szirupos”, „felszínes”, „kellemes és nem több” stb.) a miniatűrök néhány darabját. Hogy nem az imént említett sorozatba raktam e szöveget, minimum két oka van. Az egyik az elidegenítés, a másik, hogy még a Vizeimre is mondta ezt valaki. (Márpedig az – mert nem csak megírtam, hanem el is olvastam – sok minden, de nem aranyos!)
S ha most valaki azt hiszi, hogy sértődötten mentegetőzök, téved. Csupán bosszankodok, és felhívom a figyelmet arra, hogy – védve a véleménynyilvánítás szabadságát is – szidjunk, avagy dicsérjünk, ám változatosabban is tehetnénk, hisz kimeríthetetlen a magyar nyelv.
Az aranyost hagyjuk meg Dustin Hoffmannak!
|
|
|
Tánczos G. Károly: Szóöröm |
|
Feleségemnek
Vasárnap reggel (7 óra 50 körül járt) megkérdeztem az éppen kávézó feleségemet, mit csinál Zsuzsi lányunk. „Már ébrendezik” – válaszolt Kató. Tudtam, hogy nem hallottam még ezt a szót. Gyorsan utánanéztem egynyelvű szótárakban (még a google-ben is ellenőriztem!), ám sehol nem leltem. Csoda született!
Megkerestem az interneten Bessenyei György Magyarság című röpiratát. Azért ott, mert az eredeti helyesírásban (is) közli. Ebből idézek egy ismert részletet: „…egy egész Nemzet meddig tánúl meg valamelly idegen nyelvet töké1lletesen, és mikor felejti el a magáét? mert a' Paraszt emberek kikkel beszélnünk kell, nem tanúlnak sem Görögül, sem Sidóúl, sem Deákúl, nekik is Feleségeikkel beszélni, pedig a paraszt Aszszonyok tudjuk miképpen szokták az idegen nyelveket tanúlni. Azért akkor fog a Magyar nyelv Hazánkbúl ki halni, mikor a Magyar paraszt Aszszonyok Deakúl, Görögül, Frantziáúl vagy Németül fognak tanúlni, és Magyarúl meg szünnek beszélni. Mig pedig a Magyar Paraszt Aszszonyok magyarúl fognak beszélni, addig a Paraszt emberek is úgy beszélnek, és hasonlóul mig a' jobbágyok, magyarúl szóllnak, addig az uraknak sem lehet a magyarságot el felejteni. Ha már igy kentelenek vagyunk nyelvünket meg tartani, tisztitsuk ki leg alább, és dolgozzunk elömenetelünkön.”
Okos, máig érvényes gondolatmenet. Hiába, mindent a nőknek (aszszonyoknak) köszönhetünk, főleg anyanyelvünket!
A feleségem ma reggel egy szóval megörvendeztetett, s tett gazdagabbá. |
|
Amióta Külföldön élek sorra hallok minden féle vallási meggyőződésről.Főleg itt,Angliában amit nyugodtan nevezhetünk a népek olvasztótégelyének.
Butaság,ha én a saját ideológiámat tartom szem előtt?Elvégre elvileg csak egy igazság van,ennyiféle nem lehet,nem igaz?
Akkor mi az igazság?Valószinűleg mindenkinek a saját igaza a maga igaza/valósága.
Leirom az enyémet,egy kis köritéssel.(elnézést a hosszú i-kért,de sehogy sem találom a laptopon)
Az élet tele van lehetőségekkel.Az élőlényeknek megvan a lehetőségük megtenni bármit,ami csak erejükből futja,és kedvük van.Gátló tényező egyedül a neveltetés lehet.Az élettelen csak sodródik.Talán csak a DNS-ünk dominanciájának köszönhetjük a tudatunkat,ki tudja.
Tetteink mindenre befolyással vannak.Élőre-élettelenre egyaránt.
Következő,tudatos létünk során érezni fogjuk mostani döntéseink következményeit.Most olyanok vagyunk mint a gyerek:azt hisszük bármit megtehetünk amit erőnk enged következmények nélkül,de ez butaság.Mostani hibáinkért később fogunk fizetni.Nincs olyan hogy egyén,csak közösség,nincs olyan hogy én,te,csak mi.Bármit teszel azzal magadnak és másnak is változást idézel elő.
Mindig mosolygok,mikor a hivők Isten segitségét kérik valami elérésében.
Kicsi ez a világ.
Ha elérsz valamit,azt már más nem valószinű hogy eléri.
Tehát ha Isten segitene neked,valószinűleg egy másik hivő ellen tenne…Nem?Mert akkor már annak nem tudná valóra váltani az álmát.
Ez olyasmi mint csata előtt imádkozni.Ha mindannyian Isten gyermekei vagyunk,mert azok vagyunk…Akkor mi alapján döntsön szegény atyánk,őszintén?
Vagy ő is korrupt lenne,mint a mai világunk?Aki több templomi adományt ad,az nyer…De kérdem én mihez kezd egy mindenható bölcs öreg azzal a templomi adománnyal,vagy az egyházadóval?Aki ráadásul nem is e világ része,hanem egy felsőbbé,ahol mit sem érnek a materiális dolgok.Érdekes…
Lehet hogy egy zsarnok irányitja lelki életünket?Akit csak a pénz és a hatalom érdekel?Dehát hogy lehet ez?Ha nevén nevezem a Pápát.Az ISTEN káromlás.Most akkor Isten az egy ember? Persze persze erre azt mondják,hogy ő meghallja Isten hangját és közvetiti nekünk.HA HA HA.Hagyjon má’.
100 jobb embert ismerek nála.És egyikhez sem szólt a Jóisten.Érdekes.És Isten igényei miért felelnek meg a földi emberek vágyainak,vagy a nagyhatalmak vágyainak?
Butaság.Gondolkodjatok,ne féljetek.
Mondjuk ki:Nincs Isten olyan formában ahogy most tanitják.Valamilyen erő van ami ezt az egészet mozgatja,de az nem a mai értelemben vett Isten.Mert AZ vagy Ő materiális.Az anyag közös,mert egyek vagyunk,akkor fölösleges azt kisajátitani akarni,nem?
Az igazi ISTEN,bármi vagy bárki is legyen az,sokkal hatalmasabb,és fantasztikusabb,minthogy azt bármelyikünk is el tudja képzelni,vagy kifejezni.
Ne higyj!Érezz,és tudatosan cselekedj!Figyelj mások érzéseire,igényeire,mert ők te is vagy!Amit teszel másokkal az vár rád is.Légy empatikus!Talán ezek okos tanácsok.Talán,mert én is csak egy vagyok közülünk.Higyj úgy másnak is mint most nekem teszed!
De soha ne másra hallgass,csak a saját belső hangodra!Te vagy a legbölcsebb mindközül!
Mert te és én mi vagyunk! |
|
