2010. szeptember 15., szerda

A teremtő agyag

Csukásné Kis Olgával beszélgetek kedvelt időtöltéséről, az agyagozásról

- Hogy’ kezdjük?

- Így!

- Na jó! Mikor kezdődött?

- Tíz éve. Egy barátunknál agyagoztunk a gyerekekkel. (Máskor kártyázunk, vagy társasozunk.) A barátunk tíz éves kislánya járt kerámia szakkörre és otthon is tartott egy kis agyagot.

- Azután gondolom, jártál te is szakkörre?

- Csak szerettem volna. Semmilyen időpont nem felelt meg a délutáni tanítás miatt. A nyári tábor meg mindig a szóbeli érettségi idején van.

- Honnan vannak az alapok?

- Könyvekből. Sok mindent elolvastam, amit az agyagról, az égetésről tudni érdemes.

- Magad égeted ki a munkáidat?

- Egy kemence túl nagy beruházás lenne. Az Ifjúsági Otthonban Gömöri Dórika segítségével „bérégettetek”.

- Mi is az agyag?

- Egy csodálatosan engedelmes anyag. Bölcsen hagyja magát megmunkálni. De ez nem véletlen. Az agyag a négy őselem: a föld, a víz, a levegő és a tűz egyesítője. Minden tudást hordoz, amit az elemei külön-külön és együttesen is fölhalmoztak.

Az ókori mitológiában isteni ajándéknak tekintették az agyag megmunkálásának és kiégetésének tudását.

Az agyag körül vesz bennünket. A fejünk felett cserép, a házunk falában tégla, a kezünkben edény, a szemünk előtt istenszobor.

- Visszakanyarodtunk a szobrokhoz. Tényleg, szobrok ezek?

- Nevezzük így, jobb híján!

Inkább valami érzés, gondolat, mozdulat agyagba formálása.

- Mi az első lépés?

- A gondolat. A kivitelezés közben alakulhat máképp is a forma, mint ahogyan a fejemben megszületett, mert az anyag törvényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

- Sok nőalakot formálsz!

- Ez nem véletlen. A női arányok testközelben vannak. Egy szép ív, egy vonal jól megmutatható egy női alakon.

- Mi köze a matematikának a szobraidhoz?

- A matematikának mindenhez van köze! Hát még a szobraimhoz! A szimmetria, az arányok, a klasszikus görbék nélkül nehéz lenne valami szemnek tetszőt alkotni.

- Ki a közönséged?

- A család, a munkatársak. Egy héten át az iskola pinceklubjában is látható volt néhány művem Virág Zoltán képeinek társaságában. Örülök, ha másoknak is tetszik az, amit teszek.

Igazából az első gondolat és a kész mű közötti út a lényeges a számomra.

- Most is dolgozol?

- Alakul valami. A lényegi forma már megvan. Már csak simogatni kell, hogy legyen benne lélek!

- Mi a célod mindezzel?

- Hogy egyszer létre hozzak valami szépet!

- Derűs kedvet kívánok hozzá!

Lejegyezte: Csukás Anna

2009. szeptember 26., szombat

Szobor

Szobor: a forma hűvös merevségének és a tartalom forró lüktetésének origója...