A teremtő agyag
Csukásné Kis Olgával beszélgetek kedvelt időtöltéséről, az agyagozásról
- Hogy’ kezdjük?
- Így!
- Na jó! Mikor kezdődött?
- Tíz éve. Egy barátunknál agyagoztunk a gyerekekkel. (Máskor kártyázunk, vagy társasozunk.) A barátunk tíz éves kislánya járt kerámia szakkörre és otthon is tartott egy kis agyagot.
- Azután gondolom, jártál te is szakkörre?
- Csak szerettem volna. Semmilyen időpont nem felelt meg a délutáni tanítás miatt. A nyári tábor meg mindig a szóbeli érettségi idején van.
- Honnan vannak az alapok?
- Könyvekből. Sok mindent elolvastam, amit az agyagról, az égetésről tudni érdemes.
- Magad égeted ki a munkáidat?
- Egy kemence túl nagy beruházás lenne. Az Ifjúsági Otthonban Gömöri Dórika segítségével „bérégettetek”.
- Mi is az agyag?
- Egy csodálatosan engedelmes anyag. Bölcsen hagyja magát megmunkálni. De ez nem véletlen. Az agyag a négy őselem: a föld, a víz, a levegő és a tűz egyesítője. Minden tudást hordoz, amit az elemei külön-külön és együttesen is fölhalmoztak.
Az ókori mitológiában isteni ajándéknak tekintették az agyag megmunkálásának és kiégetésének tudását.
Az agyag körül vesz bennünket. A fejünk felett cserép, a házunk falában tégla, a kezünkben edény, a szemünk előtt istenszobor.
- Visszakanyarodtunk a szobrokhoz. Tényleg, szobrok ezek?
- Nevezzük így, jobb híján!
Inkább valami érzés, gondolat, mozdulat agyagba formálása.
- Mi az első lépés?
- A gondolat. A kivitelezés közben alakulhat máképp is a forma, mint ahogyan a fejemben megszületett, mert az anyag törvényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
- Sok nőalakot formálsz!
- Ez nem véletlen. A női arányok testközelben vannak. Egy szép ív, egy vonal jól megmutatható egy női alakon.
- Mi köze a matematikának a szobraidhoz?
- A matematikának mindenhez van köze! Hát még a szobraimhoz! A szimmetria, az arányok, a klasszikus görbék nélkül nehéz lenne valami szemnek tetszőt alkotni.
- Ki a közönséged?
- A család, a munkatársak. Egy héten át az iskola pinceklubjában is látható volt néhány művem Virág Zoltán képeinek társaságában. Örülök, ha másoknak is tetszik az, amit teszek.
Igazából az első gondolat és a kész mű közötti út a lényeges a számomra.
- Most is dolgozol?
- Alakul valami. A lényegi forma már megvan. Már csak simogatni kell, hogy legyen benne lélek!
- Mi a célod mindezzel?
- Hogy egyszer létre hozzak valami szépet!
- Derűs kedvet kívánok hozzá!
Lejegyezte: Csukás Anna