Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Kocsmai miniatűrök


Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 128. (Morzsák – Oszi 2.; A filozófus bohóc)

Miniatűrjeim 79. darabjának alcíme „Ezt is írd be… – a hangnem megadása” volt, főcíme: „Oszi 1.” Igen, ifjabb Oszlánczi Sándor olyan is volt. No, nem halt meg, csupán törzshelyünk megszűnte óta mindössze egyszer találkoztunk a Verigában. Két-három közhelyes mondatot váltottunk. Már a Malomárokban is találkozgattunk, de kapcsolatunk itt (ez mindörökké a Szamovár/Vallont jelenti) szilárdult meg, amikor oda adtam neki a Vizeim silányabb, könyvben is megjelent változatát. Könnyezett, mikor értelmezte, megköszönte a kapott élményt, de leszidott, hogy a „három testőr” közül egyedül neki nem adtam egy példányt. Hiába mondtam, hogy nekem se maradt. „Még ennek az analfabétának is adtál! Fogadom, el se olvasta!” Fekete („Gumis”) Bandi kényszeredetten mosolygott. „Nem volt időm, de el fogom!” Hogy tényleg elolvassa, nem tudom már meg. (De ne temessük el a lehetőségét!  Hogy szokták mondani? „Soha ne mondd, hogy soha”?)

 Mára Oszi is Morzsák… közé került, s közelmúlt lassacskán régmúlttá öregszik bennem.

Néhányan a vendégek közül valóban csak a bohócot látták meg benne, aki sildes sapkájával az orrnyergén, vagy a partvis nyelével homlokán egyensúlyozik, vagy három almával zsonglőrködik (Húsvét előtt kissé illumináltan tojásokkal kísérletezett. Szegény Andi nem győzte feltörölni a kövezetet.), vagy zöldséget beszél, kigúnyol egy-egy vendéget, önmagát. Van, ki megvetéssel hangosan nyilvánított véleményt, ő csak azokra reagál, amelyek „nem szeretem kolléga” (ezt a minősítést szívesen alkalmazta) szájából hangzottak el. Az esetleg kialakuló szócsatákban ő győzött, bár tisztában volt azzal, hogy a másik nem ismeri be, talán fel sem fogja vereségét. Ez az egyik oldala, az exhibicionista, olykor agresszívnak tűnő, olykor gyerekes, vállalt bohócság.

 Sanyi korábban apja építőanyagokkal foglalkozó cégénél dolgozott.  Volt felesége, két gyereke. Akkoriban sokszor találkoztunk, beszélgettünk, megismerhettem személyiségének egy másik, mélyebb rétegét. Ekkora emberismeretet, őszinteséget, logikus gondolkodást kevésszer tapasztaltam. A mostani alcím az idő tájt fogalmazódott meg bennem. Személyiségének általam vélt lényegét igyekeztem megfogni: a sokszínűséget. Igaz, ő mindig tiltakozott („Túlértékelsz! Csak egy olcsó bohóc vagyok!”), de láttam, jólesett neki, ha filozófusnak neveztem. Szakított az apai céggel, szabadságra, önállóságra vágyott. Legutóbb egy holland fuvarozási vállalat alkalmazottjaként kamionnal, egyedül a kocsiban járta Európát. Néha hónapokig nem jött haza.

 A bohóc a lelke mélyén magányos ember is.

 

 

                                                                                                              

 
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 127. (A patkány és a lányok és a fiúk)

Megszűnt a Vallon Söröző, Zsuzsa után Andi is távozott a Verigából, a jelenlegiben csak a tulajdonos, Józsi és a pultos Timi maradt a régi személyzetből. Más-más kocsmát találva maguknak, szétszóródott a Szamovár törzsvendége (azért használom a Vallon „születési nevét”, mert szinte mindegyikünk így hívta), közülük sokkal azóta sem találkoztam vagy csak  a köszönésig tartott a kommunikációnk, néhányuknak már a nevét sem tudom.  Megfakultak az emlékek is. Megfakultak, de nem tűntek el, mint azt bizonyítja az alábbi történet, amelyet Anditól hallottam. Szereplői nevére nem emlékszem, mivel nem is találkoztam velük soha, és különben is a tanulságot hordozó sztori a lényeg. Úgy fogalmazok majd, mintha Ő mesélné el, persze kevésbé ízesen, mert Andit hallgatni mindig élmény volt, úgyhogy meg se próbáltam felvenni vele a versenyt.

 

 „Albérletben laktam. A lakótársam is szakmabelinek mondta magát, de a kollégái semmi jót nem tudtak róla mondani, pedig, higgyétek el, igyekeztek. Szóval egyik alkalommal a műszak végén megyek haza, de már útközben éreztem, hogy nagyon kell pisilni. Szerencsére nem messze volt az akkori munkahelyem az albérlettől. Berohantam a WC-be, lehúztam, amit ilyenkor le szoktak húzni. Már majdnem leültem, amikor egy patkány bukkant elő! Képzeljétek el ezt a helyzetet! Ijedtemben a lehúzott cuccban kirohantam, becsaptam a WC ajtaját. Még arról is megfeledkeztem, hogy miért indultam. Felhúztam a nadrágot és átszaladtam a lakótárshoz, s elmondtam, mi van. Ő  –  ismernétek kellene –  közömbösen csak annyit mondott: Zavard ki! Irtózok a patkányoktól, szinte ordítottam: És ha akkor jött volna be, amikor te mész vécézni? Vállat vont: Bepisiltem volna, de szerencsére nem én találkoztam vele! Hagyjál aludni! Ez a közöny még jobban felmérgesített. Szemét vagy! – és becsaptam az ő ajtaját is, pedig nem vagyok egy csapkodós típus. Nem mertem bemenni a szobámba, féltem, hogy ott is egy patkány fogad.

 

Percekig törtem a fejem, mire eszembe jutott egy megoldás. Igaz, hogy késő éjszaka volt már, mégis felhívtam jó pár fiú ismerősömet, akikről tudtam, hogy nekik csak most kezdődik az élet. Először viccnek vették, egyikük-másikuk gúnyolódott velem, aztán hallották, hogy komolyan beszélek. Négyen eljöttek közülük. Kettőről már a túlzott pacsuli illata, pontosabban bűze jelezte, hogy hátsó szándékkal jöttek. Nem tudom, mit gondoltak rólam. Ők érkeztek elsőknek, nyugtatgattak, aztán csendre intettek, s a WC-ajtóhoz tapasztották a fülüket.  Biztos meghallották a patkány mozgását, mert elsápadva visszaléptek. Nagyon nevetséges tud lenni egy pipogya férfi, hát még kettő, majdnem felnevettem. Szerencsére megjött a másik kettő, akik komolyan kezdtek a munkához. Kértek egy seprűt, én mutattam, hogy bent van a fürdőszobában, bocs’, azt elfelejtettem mondani, hogy a WC és a fürdőszoba egy helyiségben volt. Egymásra néztek. Az egyik kinyitotta bejárati ajtót, kiküldött bennünket. Hogy mi történt bent, csak a rövidesen kiiszkoló patkány jelezte, meg az, hogy az egyikük szólt, hogy nyugodtan bejöhetünk, a patkány valószínű, hogy a WC-ből mászott fel, a szobámat is átvizsgálták, semmi okom a félelemre. Mondanom sem kell, hogy másik két nyámnyila piperkőc ekkorra már eltűnt.

Kijött a lakótársam, szétnézett. Úgy látom, miden rendben van. És visszabújt barlangjába.

A fiúk felajánlották, hogy itt maradnak. Majd kanasztázunk vagy römizhetünk is, felváltva osztunk, esetleg aki nem játszik, alhat is egy ideig. Úgy is lett, de előtte kimentem pisilni az udvarra. Az egy srác őrködött, nehogy patkányba botoljak megint.”

 

Emlékszem, jót mulattunk a történeten, némelyikünk önmagát is nevette.

 

 
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 126. (Frici)

Írtam már róla becenevén szólítva, itt az ideje megtudni „törzskönyvezett” nevét! (És még többet is róla.) Poczok Frigyesnek hívják. 65 esztendős kőműves.

 

Alacsony ember. A minap Harangozó Laci megkérdezte tőle: „Nem ültetett fel senki?” Frici reagálása: „Nem érem fel a pultot!” (Egyébként feléri, de tény, hogy ülve szereti iszogatni fehér kisfröccsét, kisfröccseit.)

 

Értelmes ember. „Vannak kerek gondolataim a szögletes fejemben.”

 

Szellemes ember. Egy agrármérnök ismerőséről így beszélt: „Integetett, mint egy hajótörött.” Máskor megjegyezte: „Meleg van, mint a csirkekeltetőben!” A rossz pálinkát úgy nevezi: „magzatelhajtó”.

 

Ennyi legyen elég!

 

 
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 125. (Az időről)

„Te is nagyapa lettél, kisfiam?” – kérdezte Frici.

A Lugasban.

 
Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 124. (Titokban iszik)

 

Évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy mennyire utáljuk a zugivókat, akik nem merik vállalni – végső soron – önmagukat. „Mi bezzeg!” – és koccintottunk. Poharaink összecsendülése idézte fel bennem Varga Karcsit, a szőke Indiánt, az italozó újszászi kőművest, akit nagyon szerettem és becsültem, akiről többször írtam már. Ő az imént kárhoztatott típust „majdnem embereknek” nevezte, a fenti magatartást pedig a finoman kimunkált (nem akartam a cizellált jelzővel megjátszani a fejemet) szókapcsolattal jellemezte: „Loppal piel!” Gondolkozzanak el rajta!

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

6. oldal / 31

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 366 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs