Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Kocsmai miniatűrök


Kocsmai miniatűrök 5. (Szürcs Alfréd)

A magyar szóalkotásnak van egy ritka eljárása, a szóelvonás. Engedtessék meg nékem, hogy

nyelvészeti okoskodás helyett két példával éljek. Az egyik, a sportéletből: lóba, eredetije lóbál; a
kocsmaéletből szürcs, eredetije szürcsöl. Ennyi. Egy mesteri nyelvészeti aktusból született meg Szürcs
Alfréd. Nemzője világom egyik legjobb kőművese (nálunk csak hidegburkolást végzett, de fenntartom
álláspontomat), Kopasz /alias Mirkovszki/ Tamás. Átadom a szót neki. „Mesterem, én nem vagyok
olyan tudományos ember, mint te [ettől dagadozott a májam, s csupán a rossznyelvek mondják,
hogy ez inkább az italoktól, különösen a boroktól lehetett], én egy agyatlan vagyok (jelzem egyet
nem értésemet, de nem szólok, mert látom, a körülöttünk lévő asztaloknál többen bólogatnak).
Igen, én találtam ki, de hogy az Alfréd honnan jött, azt isten se tudja!” A válaszból kiolvasható, mit
kérdeztem, s most megmondom, miért: sokszor elgondolkoztam, hogy nyelvünk ilyen gazdag, vagy
kocsmatársaim ilyen tehetségesek? Még nem jutottam dűlőre.
 
Kocsmai miniatűrök 4. (Nevek)

Bemutattak egy rokonszenvesen mosolygó cigány srácnak. Idősebb lévén én mondtam meg a

teljes nevemet, ő lezseren csak ennyit:”Dolfi vagyok”. Kezet fogtunk. Sokáig tartott, mire rábírtam,
hogy tegezzen. („Tudja… tudod, a mi családunkban ez nem volt szokás!”) Megittuk a pertut. Egy
bizonyos idő után mertem feltenni a kérdést” „Nem volt, nincs problémád a neveddel? A náci
Hitlert meg Eichmannt hívták Adolfnak!” Felnevetett. „Fényes Adolfról még nem hallottál? Ő nem
volt nemzetiszocialista, és ő is magyar volt! Sőt…” (Az is szónak nyomatékot adott.) Persze, hogy
ismertem Fényes Adolfot, de nem ezt tartottam fontosnak: „Hogyan lettél Adolf?” „Hogyan? Hát
apámról. Ő is az. Tudja… tudod, mi nagyon hagyományőrző család vagyunk.”
Van e kocsmában egy másik ember. Az édesanyja magyar volt, az édesapja cigány. Öreg már, rokkant
is, de ő a megtestesült életöröm. Ignácnak hívják. (Nácinak becézzük!)
 
Kocsmai miniatűrök 3. (Ősi vágyak)

„Hosszú, nehéz napom volt. Úgy gondoltam, nem ülök buszra, kiszellőztetem az agyam.

Az sem zavart, hogy szemerkélt az eső. Tíz óra lehetett, mert zártak a kocsmák, szállingóztak,
tántorogtak ki a vendégek. Az egyikük éppen előttem imbolygott. Énekelt: „Amerre én járok…”.
Nem tudta befejezni, beleesett az árokba, amit a kábelesek ástak ki. Nem vagyok kárörvendő,
de ezt az abszurd helyzetet nem lehetett megállni nevetés nélkül. Nevettem.
Aztánmert emberek volnánkbemásztam utána. Együtt énekeltük:
„Hogyha nékem sok pénzem lesz,felülök a repülőre…”
Karcsikám, ennyire szabadnak és lebegőnek ritkán éreztem magam. Egy árok fenekén.”

Ezt minap (kábé tizenöt éve) egy volt kollégám mesélte, s benne a huszonegyedik századot jellemezte.

 
Kocsmai miniatűrök 2. (Jótett helyébe…)

„Józsi – ő a tulajdonos; a szerző megj. – kérdeziszól Andi – ő az egyik kiszolgáló; a szerző megj.

Ernőtől – ő egy törzsvendég, aki megjavította a kocsmai WC zárját; a szerző megj. –, mennyivel
tartozik azért, hogy megcsináltad a WC ajtaját.” Ernő kalkulál. Mi hallgatunk és nézzük Ernőt. Ernő
döntésre jut. „Két pohár sörrel”mondja. Aztán felénk néz, s mintegy magyarázkodva: „Én hoztam a
zárat is”. Ezt hívjuk becsületnek.
 
Kocsmai miniatűrök 1. (prológ)

Ezek a lélegzetvételnyi írások nem egyetlen kocsmáról vallanak, még csak nem is egy településen valókról. Bonyolítom: volt közöttük gyorsbüfé, falatozó, kisvendéglő, nagyvendéglő, étterem, sőt magánlakás is – ezek számomra mind-mind kocsmák! Előreláthatólag mégis egy színhely áll központban: mai (s valószínűleg végső) törzshelyem, a Vallon Söröző, a volt Szamovár, amit a „Baszikál” című írásban már megneveztem. Ezzel (ezekkel) párhuzamosan készül (készülődik, készülődget) a főművemnek szánt opusom, amely jelen pillanatban a „Mégis meghalunkEmlékek a szeszkorszakból” címet viseli. Erről a kocsmáról bevezetőként elég annyit tudni, hogy rozoga, gyötrő, gyöngécske lábaimmal kb. háromnegyed percbe telik a megközelítése. (A hazaút időtartamát érthető okból nem firtatom.)

 
<< Első < Előző 31 Következő > Utolsó >>

31. oldal / 31

Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 1606 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs