- A te korodban? Nesze, itt egy fél Courvoisier! Hatékony a kurvák felcsípésénél.
- Nem, én azt vallom: bourbon az igazság, bourbon a vigasz! Egyébként meg, minek nevezted azokat a lányokat?
- Jó, legyenek prostik! Proszit!
- Iraki a csaj?
- Nem, török.
A színpadias felvezetés után egy szobába jutunk, ahol egy férfi, nevezzük Áronnak, és egy Máriának elnevezett nő beszélget.
- Nem kell azért elszamorodni, leányka! Ismered a mondást: „Nem a keményfa szú rágta meg!” Ne szamárkodj! Egyszer te is férjre találsz.
- Mit jelent az a szólás?
- Hát, hogy az idő minden lyukat befoltoz. Kábé. Hogy a bánatod elmúlik.
- Te quilakoltatnád a szívemet? Pörére vetkőztetnéd a lelkemet!
- Nem föltétlenül a lelkedet!
- Gazember! – sziszegte Mária és Áronhoz bújt.
A férfi megsimogatta a haját.
- Az én kósher rymám vagy!
A nő megpaskolta a száját.
- Rima az anyád malaga!
- A haver muterja jó bőr.
- Mi az, féltékennyé akarsz tenni?
- Kiskegyelmed ok nélkül lenne féltékeny.
- Már nem szeretsz?
- Nem arról van szó! Egyszerűen nem akarok szürke barát maradni!
Mária igyekezett másra terelni a szót.
- Egy kis lamur, cicám? – érdeklődött a minap a Kövi.
Áron nem reagált, Mária félénken szólt.
- Ez a Kövi dinka!
- De hát nem is néger!
- Akkor dilinyós!
- Ó, te ló! Pontosabban gyönyörű kancácska.És a Paál, inka?
- Ő is dinka! Igyunk valamit!
- Jó! Sorolom a kínálatot, vagy stílszerűbben vinálatot! Először is, ezer jó bor közül választhatsz!
- Egyszer a sauvignon foglak, de elég egy is! Arra kérlek, ne ereszd bó lére, mert a szomjazástól megfájdul a torkom!
- Kumisz dolog, de a Negro gyógyítja! Elég a tréfából! Itt az idő! Must vagy noah! Olaszrising? Kéknyelű (inglisü Bluelingis”)?
- Nagyon furmintos észjárásod van!
- Döbrögi hárslevelű? És az alkoholizmus kotálya, amiből húzzák nekünk a cigányok, s amitől a szebbik a vérpadra küld engem…
- Ki az a szebbik? Biztosan egy másik nő!
A férfi unta az örökös féltékenykedést.
- Nem, csak egy gyatra, miniszoknyában feszengő transzvesztita!
Mielőtt elmérgesedett volna a helyzet, kopogtatás nélkül, teátrálisan belépett Csaba, a színész.
- Daru madár fenn az égen – énekelte, ha azt éneklésnek lehetett nevezni.
Mária félhangosan szólt.
- Ez a Csaba? Gyöngye az emberiségnek! Mindig inna a jámbor, pedig, úgy hírlik, őrzik jól a készletet.
A mámoros színész prózában folytatta.
- Ki mer lottózni, mikor Warwick komoly?
Kuncogást hallott maga mögött, sejtette, hogy tévesztett, ám nem esett kétségbe, sőt a malőr egészen felvillanyozta, deklamált, mintha Beckett Godot-jából Lucky monológját mondaná.
- A siller szemben ne pisáljunk, kérem! Abrakadarka, legyen alacsonyabb a hab szintje! A zöld szilvániában készítenek-e bort szilvából? A piálás tényleg a temetőbe whisky? Vigyázz, a kapun csengő van. Ó, portósan nem adom fel, míg egy darabban látsz! Ez a műszaké lesz, ha jól dolgoznak! Ez a műszaké lesz, ha jól dolgoznak! Ez a műszaké… ah!
Egy széles karlendítéssel meghajolt és távozott.
Áron fejezi be a szöveget.
- Mint a nagy Levin jakóban!
Mária egy mélyet sóhajt. |