Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Csábi István


Csábi István: Karófia (7. fejezet: Jóska és Mendemonda balra el, Pista és a Csapos még maradnak)

Pista üzleti érzékkel rendelkezett. Talán az a bizonyos „ősnővér” génjei működtek benne, aki ugye részt sem vett a hős Marcival vívott ütközetben, így ugye ő nagyon könnyen megmenekült. De a gének világából evezzünk békésebb vizekre. Bár ez sem egyszerű, mert az Ózonlyuk című kocsmában, ahol hőseink épp tartózkodnak a vizet ugye nem szeretik, az evezést meg nem szabad szóba hozni sem.

A Főpincér is térült –fordult. Pillanatok alatt megérkezett a kerekasztalhoz, az itt természetes felhozatallal. Ahogy lepakolta bűnös tálcáját, hihetetlenül undorító vigyor jelent meg ábrázatán. A kocsma közönségének szívét  melegség árasztotta el. A Főpincér családjában viszont ebben a pillanatban egy óriásit nyögött Brunhilda asszony.

Pista a Főpincér bal zsebébe csúsztatta a szájpadlás alá való szeleteket, a jobb zsebébe pedig a lábujjközé valókat. Megdöbbentő jelenet következett: A Főpincér és  Csapos fizetett! Pista  bal zsebébe csúsztatott egy húsz brumást, jobbzsebébe pedig egy huszonnyolcegész-nyolctizedes bankót. Rögtön két kérdés kerül elő: Miért ér a Főpincérnek többet a lábujjközé való gumó ? Hogy a égbe létezhet huszonnyolcegész-nyolctizedes bankó?

A furcsa címletű bankó a Nemzeti Pénzkiverde és a Nemzeti Pénzelverde közös ügyletének szüleménye. Ugyanis a Pénzkiverde harminc brumást akart nyomtatni, de mire elkészültek vele a Pénzelverde elcseszett belőle egyegész-kéttized brumát.

Az első kérdésre a Főpincér félelmetes lábszaga adja a magyarázatot, ami már időnként a Főpincért is magát zavarta. Szerencsére Brunhilda asszonyt még jobban. A Főpincér abban bízott, hogy ezt a helyzetet a gumó tovább bírja fokozni, bűzbombára számított, amit békés hajlékukban kívánt detonálni.

Jóska és Mendemonda alig észleltek valamit a körülöttük zajló eseményekből. A Főpincért és Csapost egy tündérien kedves bácsikánk tartották. A kocsma közözönségét aranyos, kedves kis manókként zárták a szívükbe. A tökrészeg, félbolond , cápatekintetű Bendegúzt, aki egyedül ücsörgött a kocsma egyik szegletében, mert saját magát is alig bírta elviselni, Mendemonda egyenesen Cuki Pofának nevezte. Felhörpintették italukat, és valósággal kilebegtek az Ózonlyukból, magára és a Csaposra hagyva Pistát.

Pista tudta, hogy a Csapos nem egy tündér, de megdöbbentő pillanatok következtek az ő és az egész kocsma közönsége számára: A Főpincér nem bírta tovább cérnával. A pult mögött levette két mocskos topánkáját, lehúzta zokniját és remegő kézzel az odaillő pujaszeletet egy pillanat törtrésze alatt keresztezte lábujjai között lapuló bűzös lábgombáival. Nem bírta ki hazáig! Brunhilda egy átmeneti időszakra megmenekült. Nem úgy a Füst és Ózonlyuk nagyérdemű vendégserege. Cápatekintetű Bendegúz felhorkantott és tágra nyitotta vérbenúszó szemeit. Bár először orrlyukai nőttek a kétszeresére, ahogy az egész nagybecsű társaságé, hogy minél hamarabb bezáruljonak. Most síri csönd. Volt aki két ujjal befogta az orrát, volt aki két kis ujjával zárta el szaglószerve nemes járatát. Mihály, a törzsvendég  bajba került, ugyanis hiányzott a kisujja, a hüvelykujja pedig az a égnek sem fért a pillanatnyilag oly fontos likakba. Cimborája segített, két lábbal fenéken billentette, -ugyanis kezei neki is foglaltak voltak- pontosan a kijárat fele indítva. Kinyílt az ajtó. Így az Ózonlyuk lélegzetvételnyi szünetet kapott.

Pista elgondolkodott. Piszkosul értek a pujához. Ebben nőttem fel. Nem úgy a Főpincér és a Csapos. Ő valószínűleg abban a pult sarkánál kikandikáló iszonyatos topánkában serdült ilyen visszataszítóvá. Mindenesetre gyerünk ki az Ózonlyukból és vegyünk egy friss levegőt! Belül a kocsmában egyedül a Főpincér maradt ábrázatán a már ismert kéjes, egyben visszataszító vigyorral.

Fetrengett a gyönyörtől, amit saját gombái produkáltak számára. Fokozni kívánta a  hatást: Szájpadlás alá a szájpadlás alá valót! Félelmetes, földöntúli hörgések,  hangok hagyták el a torkát. Az utcára menekült kocsmabútorok riadtan bámultak egymásra. Utálták ugyan a Főpincéért, amit ő nagyon helyeselt, mert ez volt a célja, de egy kocsmában ugye a vendég és a csapos között nagyon szoros a kötelék. Szerencsére jelen volt a Görények és Egyéb Büdös Jószágok Megmentéséért Alapítvány jeles képviselője, Orrlik Gedeon, akinek a táskájában mindig akadt pár gázálarc. A törzsvendég Mihály, Jóska és Elemér, aki gyerekkorában mentős szeretett volna lenni felvett egy-egy maszkot, mert amit hallottak mind a jóérzés, mind a rosszérzés határán túl volt. Bementek hát a pult mögé!

Elképesztő volt a látvány! A Főpincér bal lábát artista módon a  nyakába tette lábujjai között a puja szeletekkel. A padlón ülve jobb lábával  egy hófehér papírosra rózsaszín szívecskéket rajzolgatott, benne Brunhildám felirattal. (Valahogy beszorította jobb lábujjai közeit szintén elborító puja szeletek mellé egy ceruzát ugyanis.) Kezeit imára kulcsolva lógatta, hogy időnkét az ég felé fohászkodva kitárja azokat. Arcán döbbenetes vigyor, szemei vérben úsztak. Persze továbbra is jöttek a sejtelmes hörgések.

Az expedíció tagjai tanácstalanul egymásra néztek. Visszavonultak a kocsmaajtóban várakozó társaikhoz. Először Mihály szólalt meg:

-Végeredményben én még ilyen állapotban sohasem láttam a Főpincért!

Hármas csoportok szerveződtek a látványosság megtekintésére. Pillanatok alatt elterjedt a hír a városban. Az élelmes Bandika -aki évek óta törzsvendég az Ózonlyukban- elkezdett jegyet szedni. Késő estig folyamatosan jöttek az emberek megtekinteni és nem utolsó sorban meghallgatni Főpincér barátunk extázisát. A kép semmit sem változott, azonos maradt órákon keresztül a már leírtakkal. Bandika egy önkéntessel  eljutatatta Brunhilda  asszonyhoz  a legszebb szívecskét.

Ahogy az  utolsó látogató elment, Bandika fogott egy vödröt tele hideg vízzel. Nyakon lódította a  Főpincért és  Csapost, hogy utána sebesen távozzon.

A Főpincér és Csapos, sőt a valamikori Alkormányos kiköpte a pujaszeleteket. Kiszabadította lábujjait, magához tért. Döbbenten vette észre az egész kocsmát ellepő  fehér papírosokat rózsaszín szívecskékkel, Brunhilda  felírattal. Óriási volt a káosz a fejében. Ismerte a város összes okmányhamisítóját ,sok ügyfelet is szerzett már nekik, nem tudta megérteni , hogy miért kellett a szívecskékbe gyöngy betűivel élete keservének nevét hamisítani? Mi lesz,ha ezek közül egy is Brunhilda kezeébe kerül?

Ebben a pillanatban kinyílt a kocsmaajtó. Ki lépett be rajta? Brunhilda! Kezében  a földkeregség legszebb Brunhilda feliratú szívecskéjével..De a látvány nem ez volt. Brunhilda  áttetsző ,ébenzöld és türkizsárga kisestélyit viselt elöl és hátul mély, sőt mondhatnám merész kivágásokkal..Már ez is sokkolta a Főpincért és Csapost, aki ugye mellesleg családfő is volt. De a sok kis aranyos elszórtan elhelyezett csipke lepke már mindent felülmúlt volna, de Brunhilda kalapot is viselt. A kalap színét nem tudom leírni, mert leírhatatlan. Karimája volt neki, de az az  üreg, amit egy átlagos estben a fejtetőre húznak, most az égnek állt. Egyes kajóf kutatók szerint egyébként ez ősi viselete a kajóf  ősanyáknak, mert így  a nagy esőzések idején, ha beázott a kunyhó, csak fölkapták a kalapjukat, aláálltak a becsöpögő víznek és így nem ázott fel a parketta.

A Főpincér még ilyet nem látott, nem csoda , mert még ilyet senki sem látott. A következőkben Brunhildából előtört az Elemi Ösztön. Évtizedek felgyülemlett feszültsége vulkanikus erővel került a felszínre. A Főpincér és Férfi képtelen volt minden ellenállásra. Nem részletezem tovább az ügyet, az egy másik műfaj, tizennyolc éven felülieknek.

.Mindenesetre másnap a Csapos és Főpincér elgondolkozott: Mi is lehet a dolga egy alkormányosnak?

 
Csábi István: Karófia (6. fejezet: „Füst és Ózonlyuk”-ban)

Miért is mentünk mi a meccsre? Bizony két ember miatt. Kijövünk hárman. Mindjárt két fele indulunk. Jóska lóhalálában öltözött. Társai nem értették, de sejtették a helyzetet. A kacsintásokból nekik is jutott. Jóska tudta a z nem olyan volt. Pista is tudta, ebben a pillanatban ő a vesztes csapatban volt, Kandúr mellett nagyobb biztonságban érezte volna magát, mint Mendemonda és Jóska között, aki még elő sem került Most Mendemonda a bal oldalán támasztotta édes kis hátsóját a bicikli korlátnak a csarnok bejáratával szemben.. Az oldal új, a hátsó a régi. Pista nem láthatta, mert mellette állt, de ez így van jól, mert még nem régen a nyomába is akart lépni Mendemondának, helyzet így legalább nem annyira bonyolult.

Még mondja valaki, hogy a háromszög egy egyszerű geometriai alakzat!

Kilépett a csarnok bejáratának kijárat című ajtaján Jóska. Mindhárman felsóhajtottak. Gyorsan katonás alakzatba rendezkedtek: Mendemonda került középre, Jóska jobbjára. Pista maradt új helyén, Mendemonda balján. A lényegen semmit nem változtatott, hogy Jóska balkezes volt. Nem messze a csarnoktól volt egy szolíd vendéglő. Úgy döntöttek, hogy beülnek egy percre. Az ajtó elé érve át kellett rendezni az alakzatot. Pista állt az élre, mert tudta, hogy Jóskának nincs egy vasa sem. Mendemonda beillesztette sokat emlegetett formás hátsóját középre. Ez a nap Jóskáé volt, mert nyugodtan legeltethette szemét a sor végén a kiváló fertályon.

Találtak egy kerekasztalt, így mindenki középre került. Mendemonda maradt Jóska jobbján, Pista Mendemoda jobbján és Jóska balján. A vendéglő csak kívülről látszott szolídnak. Messze volt a kikötő ugyan, még a padlásról sem lehetett látni a tengert. Ez volt a gond. Idejártak azok a matrózok, akik gyűlölték a tengert.

Látni sem akarták. Elégedett ábrázatot mutattak ugyan, de a kocsma hangulata valósággal flusztrált. Jött a Főpincér, aki a Csapos is volt egyben:

      -Parancsolnak valamit?

-Ühüm!- szólalt meg nehezen Jóska.

-Csokoládé és vanília fagylaltot kérek!- mondta Mendemonda.

-Az itt nincs, de kiszolgálunk kiskorúakat is alkoholtartalmú italokkal.

A Főpincérről tudni kell, hogy harminc évig szolgált egy hajón, amit még a tengernél is jobban gyűlölt. A lelket a kapitánya tartotta benne, aki szintén gyűlölte a tengert még jobban a hajót, ráadásul a hajó saját tulajdona volt. A főpincér harminc évig maradt matróz. Mert ez neki így volt jó. A kapitánynál betelt a pohár, mert ő már negyven éve volt tulajdonos és kapitány. Már kezdte meggyűlölni a Főpincért is, pedig a bizalmi embere volt. Gondolt egyet, kinevezte alkormányosnak. Felgyorsultak az események. A Főpincér nagyon ügyesen felgyujtotta a hajót. A biztosítási díjból a kapitány megvette a Füst és Ózonlyuk nevű kocsmát, ahol most ücsörögnek barátaink. A Főpincér egy feltétellel lehetett Főpincér és Csapos az Ózonlyukban, ha feleségül veszi a vénkisasszony nővérét a kapitánynak. A Főpincér (majdnem alkormányos) úgy döntött, mi jöhet még, elveszem Brunhildát, akitől több mint negyven éve a kapitány a hajóját kapta. Brunhilda asszony Tarófia gyámhatóságának fömuffttija. A Főpincér, Csapos és alkormányos torkán néhány falat nehezen csúszik le, például a gyerekek. (Brunhilda  és a Csapos házasélete egy másik regény.) Innen a hihetetlen közlékenység:

-Sört, bort, pálinkát? Enyhe drog is akad.

-Kérünk egy sört, egy pálinkát és egy pohár bort. Van szájpadlás alá  való puja szelet. Sőt lábujjközé való is akad. Ha gondolja behozhatom.. – kapcsolt Pista.

-Forduljunk!-  vette a lapot a Főpincér.

Mendemonda csak lesett. Azért a Pista sem semmi! Még nagyobb szemmel nézett Jóskára, hiszen ő a Pista barátja. A gumó ügyet sem ő, sem Jóska nem fogta fel. Ráadásul neki sosem volt pujása, Jóska meg csak most tanulja. Pista visszanyerte önbecsülését. Hiszen ő kajófás családból származik és ismeri a puja gumót születésétől fogva. Kiszaladt hát pár felszeletelt puja gumóért. Külön tette a lábujj közé valót és a szájpadlás alá teendöt. Nem is jutott eszébe, hogy a két csavargó itt kocsmázott az ellopott puja szeletekből. Honnan tudta volna, mikor azt sem vette észre, hogy a két csavargó tőle szerezte azokat.

 
Csábi István: Karófia (5. fejezet: Egy emlékezetes tekecsata)

Eljött a szombat. Mendemonda Pista jobbján ballagotttekepálya felé. A két gavallér invitálásának nem bírt ellenállni. A dolog nagyon könnyen ment. Mendemonda az egyik nagyszünetben megszólította Pistát::

-Ugorjunk ki szombaton a tekepályára!

-Rendben! Van két tiszteletjegyem.

A tekepálya a város határában húzódó kajófás déli szegletében volt, a Nekahi tőszomszédságában. A hazai meccsek fényét Bőlé Tarantella asszonyság adta meg, aki köztudomásúan nagy tekerajongó . Természetesen most is ott volt a számára kialakított VIP páholyban. Balján a kissé kótyagos férjével, Tihamérral. Tihamér jeles kajófász, a rossznyelvek szerint egyszer fölmászott egy kajófára pedig a másikra akart, ettől lett kótyagos.

Mintmár említettem Karófiában a teke egy sajátos változatát játszák. A játékosok egymással szemben gurítanak. Így nem kell annyit szaladgálni a golyók után, mert az ellenfelek egymás golyóit guringatják. Sőt, a bábukat is egymásnak állítgatják. Ebből óriási botrány is volt az elmúlt idényben, mert Mimóza kisváros élcsapata egy furmányos szerkezet segítségével  a vendégcsapat bábúit olyan erősen rögzítette, hogy az ellenfél csak láncfűrésszel tudott tarolni. Ebből kisebb közelharc alakult ki, hónapokig témát adva a bulvár lapoknak. A visszagurított golyó is viszályára fordult egyszer. A Terminátor nevű élcsapat egy beépített laposelem alkalmazásával az ellenfél fele tartó golyót tűzforróra hevítette. Képzeljük el micsoda kapkodás alakult ki a túloldalon.

Ami a lényeg, a teke nemzeti sport, hódít Karófiában. Hódít Jóska és Pista is. Sőt hódít Mendemonda is. Mendemonda  ébenfekete hajú, fekete szemű, nagyon formás teremtés. Nagyon jól áll neki a dekoltázs, van amikor kettőt is felvesz. Fantasztiküs a cipője is, Pista épp azt nézegeti. Szeretne a nyomába lépni. Balszerencséjére az oldalán van Mendemondának, de így is jó. Van  egy kis kétsége, mert Mendemonda is egy ősi kajófás családból származik, Fóbia városából. Ugye Pista is kajófás, de nem ősi, Jóska ősi, de nem kajófás, hanaem pujás. Viszont Pista tudta, hogy ő lepkevadász, és az se semmi. Bár Jóska tekés és Mendemonda nem pillangó. Vagy mégis?

Így jutottak el a tekecsarnok bejáratáig, jóformán szótlanul. Pista felmutatta a tiszteletjegyet, szerencsére Mendemonda nem vette észre, hogy nem volt kinek. Vagy észrevette, csak nagyon tapintatos. Azt Pista tudta, hogy nagyon tapintatos, mert esténként sokszor gondolt arra, hogy meg kellene egyszer végre tapintani, de ehhez meg ő volt nagyon tapintatos. Mindenesetre Mendemondán volt mit tapintani, ezt mutatta pár tapintatlan szempár a csarnok közönségében. Újabb döntést kellett hozniuk. Hova üljönek? Ahova Pista gurít, vagy ahonnan gurít? Ezt könnyű volt eldönteni, mert csak középen volt hely.

A fiúk túl voltak a bemelegítésen. A  kótyagos Tihamér is rájött, hogy ez nem focimeccs. A VIP páholy mögött dekázgatott ugyanis egy tekegolyóval egészen addig, amíg meg nem próbált belefejelni. Pontosabban megpróbálta, akkor jött rá, hogy ez nem focimeccs. Az ellenfél a  szigetország egy másik csücskéből, a Konkláv- -öböl jelentős kikötővárosából, Konklábiából  érkezett. Innen a nevük: Konklábiai Merészség. A merészségre szükségük is volt a másodosztályt toronymagasan vezető helyi Gurgula Teke Club ellen. Zúgott a csarnok:

  • Géé-Téé-Céé! Géé-Téé-Céé!

Ekkor Tihamérnál újra gond lett. A jó ég tudja honnan kerített egy bicikli  pumpát. Az ellenfél golyóit akarta felfújni. Most a Merészség játékosai mentek át focistába és leszerelték. Elkezdődött a meccs. Kiderült, hogy egy marha a bíró zsebébe olyan érméket dugott, melynek mindkét oldalán  XII. Puja feje szerepelt. (Valóban a Nemzeti Pénzkiverde tíz évvel ezelőtt tévedésből kivert ötezer egy brumást két fejjel, a numizmatikusok nagy örömére. Tulajdonképpen azt is csak feltételezik, hegy egy brumás, mert csak feje van írása nincs. Mindenesetre a numizmatikosok nem sajnálják érte a brumát.) A malőr következtébe mind a két csapat úgy értelmezte a bírói pénzfeldobás után kialakult helyzetet, hogy őket illeti a kezdés joga. A GTC kezdő játékosa Jóska volt. Vele szemben a Merészségben a Kandúrnak becézett ifjú titán. Megszólalt a gong! Jóska és a Kandúr egyszerre indították golyóikat:

- Bruma, bruma, brumadta!   Föld  Anyjának Föld  Anyja!  Durrrr!

XII. Puja felsóhajtott. Ezt legalább megúsztam! (Nem úgy mint elsőszülött fia, XIII. Puja, aki  köztudottan nem volt szerencsés.) Ekkor Tihamér, aki oldalágról kékvérű volt, megint kerített egy bicikli pumpát, de Tarantella  asszony gyorsan eltette a kis táskájába, gondolta  majd felfújja más azokat a golyókat, amik az  ütközés során deformálódtak. Az ütközet Mendemonda  és  Jóska orra előtt a felezővonalnál történt. Nyugodtan mondhatjuk ez egy detonáció erejével fölért. Megindította Mendemonda szívét. Micsoda erő! Ezt Pista is megérezte, mert Mendemonda a  padon az ütközés következtében egy fél ujjnyit Jóska felé csúszott. (Mendemonda a jobbján ült ugyanis, és  Pista is jobbról gurított. Pista megtanulta: jókor, jó helyen kell lenni.)

Nézzük tovább a meccset! Dermedt csend az egész csarnokban. A bíró eszmélt leghamarabb. Éleslátásával kiszúrta  a numizmatikus marhát, aki majd szétesett a röhögéstől. Kikacsintott Tarantella asszonyra: Megoldom! Tarantella asszony megfenyegette a  táskájában lévő pumpával, úgy  hogy senkise vegye észre. Mindenki látta, de nem szólt senki, mert mindenki tudta, hogy a bíró kajófás, ez pedig jól jöhet a meccs során. A tekepályán ugyanis nincs politika, győzzön a jobbik! A következő pillanatban megjelent a bejárati ajtóban Karcsi bácsi, a hajléktalan. Most kell elmondani, hogy a fészekszövés  tudományát már ugye elsajátította, de a polimibri csevejt még  meg kell tanulnia, ezért fölutazott

Csókiából Tókiába. Megtudta, hogy itt nem szednek belépőt, ráadásul nem is esik. A bíró rögtön látta,,hogy nála biztos nincs kétfejű brumás. Most lesz! Odament Karcsi bácsihoz:

- Öreg! Itt egy kétfejű. Cseréljük el egy kétoldalú fél brumásra!

Ezen a napon mindenki nagyon gyorsan kapcsolt. Karcsi bácsi az előbb kapott a takarítónőtöl egy fél brumást. Ez  volt az összes mobil pénzeszköze. Rendben, gondolta ez jól jöhet a tanulmányaim fedezetére.

-Elfogadom az ajánlatát.

A bíró visszament a felezővonalhoz. (A takarítónő már eltakarította a detonáció romjait, az elemeire hullott golyókat.) Magához rendelte Jóskát és a Kandúrt:

- Fej vagy írás?

-Fej!- mondta  Jóska és a  Kandúr egyszerre.

  Az érme felrepült. A takarítónő elkapta. Megszólalt:

  -Most csak az egyik választhat, ő legyen a Jóska!

   -Tényleg! –mondta a bíró.

    -Fej!- kiabált oda Mendemonda.

   -Fej!- egyezett bele Jóska

    Elkezdődött! Végre elkezdődött a mérkőzés. Jóska guríthatott először, ugyanis fejre esett a fél brumás. Először kétmarokra fogta golyóját, és kikacsintott Mendemondára. A golyó elindult:

-ZZZzzzzzzz……..z! Csatt!

Könyörtelen volt a dolog. Kő kövön nem maradt. Jóska  tarolt. Mendemoda megszédült. Jóska és Mendemonda sorsa megpecsételődött. A Kandúrnak, aki várta golyót, leesett az álla. Társai keresték meg. Felállította  a bábukat. Koncentrációs problémái voltak. Az  edzője finoman a hátsójába rúgott. Ettől helyrejött. Mendemonda ezt észrevette ,és kikacsintott Kandúrra. Mendemonda nem csalfa volt, a kedvesét védte. Az edző figyelmeztette Kandúrt, hogy csak a golyóval törődjön. Kandúr végre gurított:

-PszzzSzzzzz……s! Bumm!

Ő is tarolt! De láthatóan nem annyira mint Jóska. Annyit mondhatunk, hogy a GTC pontozással vezetett, bár a táblán egál volt. Jött a következő pár. Mendemonda újra kacsintott. Hol jobbra, hol balra. Mindig másként. Az eredmény nem volt kétséges. Nincs mit részletezni, a helyiek ellenállhatatlanok voltak. Jellemzően a Merészség mestere bekötötte a szemét az utolsó gurításokra. Jöttem, nem láttam, nem győztem. Óriási GTC siker.

Tihamér újra eszmélt. Rájött tekegolyó mivoltára. Végig gurult a pályán. Senki sem figyelt rá. A csarnok eufóriéban úszott.

Karcsi bácsi békésen csevegett az egyik sarokban a takarítónővel. A takarítónő rájött, hogy ő megtalálja Karcsiban a polimibri hangot. Ráadásul ott a kétfejű.

Tarantella asszony pezsgőt bontott a bíró öltözőjében:

-Lám, megmondtam!

-Igen.- mondta a bíró.

A numizmatikus visszavásárolta később az érméket tőle két brumáért.

Kandúr és csapata is megnyugodott. Az edzőnek visszaadták a látását, mert leszerelték róla a kendőt. Különben is tisztes vereség volt, otthon megmagyarázzuk.

Béke volt Tókiában! Az életet csak észre kell venni.

 
Csábi István: Karófia (4. fejezet:Kell egy kis bonyodalom) )

 Minden a legnagyobb rendben volt. Az iskola nem bontotta meg  Jóska és Pista nyugalmát. Élték a maguk békéét. Még focimeccsre sem jártak. Elég volt a teke és a lepkevadászat. Mégis bonyodalom lett  belőle. Kedvenc helyükön, a homokos tengerparton Jóska tekét gurított, amikor elütötte a lepkét fogó Pista lábát. A baj nem is ez volt, hanem Jóska golyója irányt változtatva  a tengerbe gurult, Pista lepkéje pedig szárnyát szegte a tétova lepkefogó háló miatt. (Gyengébb idegzetűek kérem a következő sorokat ne olvassák el: a lepkezuhanás következtében a nyakát törte.) Most visszatérhet kedves olvasóm: a golyó túlélte. (Most aki nem bírja csukja be a szemét: a golyó nem lett meg)

Mi történt ekkor? Pista bevonult egy kajófa  hűvösébe. Jóska talált egy puja gumót. Gyorsan felszeletelte. Már ekkor elkezdődött ez a ronda szenvedély, minek később az egész globalizált világ a tanúja lett.

-Pista!

-No!

-Hoztam pár felszeletelt puja gumót.

     -Jó.

    - Az egyiket tedd a szájpadlásod alá. A másikat én a lábujjaim közé illesztem.

-Jó.   

 Ez idáig még minden rendben volt. Jött két csavargó. Látta a békét. Nekünk is kell! Elcsórták Pistáék mellől a  maradék gumót és gumó szeleteket.

   A két  csavargó a zsákmánnyal elinalt. A rohanás vége mindig a pihenés. Most is így történt. Leültek egy kajófa alá, egyikük a szájpadlása alá helyezte kincsük egy darabját, másikuk a lábaujjai közé tette a szeletet. Megpróbálták egyszerre mindketten a szájpadlásos és a lábujjast módszert. Óriási lett a bonyodalom. Nem  tudtak megszólalni, nem tudtak mozdulni. Valóságos kígyóbűvölés! Bűvölet, mámor!

-Adjuk el!

Mondta volna az egyik a másiknak, ha meg bírt volna szólalni. Már-már katasztrófális volt a helyzet, óriási szerencsére pont erre járt a  Nemzeti Kajófakutató Hivatal egy magasrangú hivatalnoka, aki mindent tud a kajófáról és megrázta azt. A félérett gyümölcsből mindkét csavargó fejére pottyant egy darab. Mindketten valósággal kiköpték a puja gumó szeletet. Egyszerre szólaltak meg:

-Eladjuk!

Köszönet nélkül hagyták ott nagyszerű kutatót és hivatalnokot. Irány a kikötő!

Térjünk vissza barátainkhoz, akik a mai napig semmit sem sejtve részesei, -sőt tulajdonképpen megalkotói- ,lettek csodálatos országuk egyik   sikertörténetének. Hőseink nem kerültek újabb bonyodalomba, hiszen Pista ugyan nem tudott beszélni a puja szelet miatt, de bírt járkálni. Jóska ugyan korlátozva volt a mozgásban, de annál többet beszélt. A párbeszéd  viszont kissé fura volt:

-Pista, te láttál már tekegolyót dupla szaltót ugrani bicska mozdulattal?

-(Jóska tágra nyitotta a szemét.)

-Még én sem.

-(Jóska csinált egy bicska mozdulatot.)

-(Pista is csinált volna, de a gumó szelet miatt nem tudott, viszont megszólalt:)

-Jó, hogy legalább az eső nem esik!

-(Pista becsukta a szemét.)

-Jár az osztályodba egy nagyon helyes csaj, Mendemonda!

-(Pista kiköpte a puja szeletet, Jóska valósággal kitépte lábujjai közül  ugyanazt!)

Történetünk újabb fordulópontot vett, hiszen valahol most születik meg az  a bizonyos Legenda nevű leányzó. A két jó koma barátsága újabb próbatétel elé került. Pista nagyon jól ismerte Mendemondát, sőt tett már pár bizonytalan lépést a nagyszerű leányzó meghódítása érdekében. Most meg itt a jókoma! Bölcsen hallgatott:

-………………………………!

-Van két tiszteletjegyem a szombati tekemeccsre, elhozhatnád!

  Pista jól tudta, hogy a tekemeccseken nem szednek belépőt. Jóska ezt nem tudta, hiszen ő csak gurított, nem belépett. Amikor pedig belépett, elvették a gurítását. Pista rövid mérlegelés után megszólalt:

-Rendben, meghívom a meghívásodra.

 
Csábi István: Karófia (3. fejezet:Tókiában)

Jóska és Pista tehát Tókiába került, egy városba, de külön iskolába. Gyakran találkoztak. Otthon, Csókiában ez nehezen működött, mert a két család kapcsolatát jócskán megviselte a kajófás körüli huzavona.

Tókia háromszázezer lakosú, történelmi város. Az ezerhétszázharminckettőig az ország fővárosa volt. Ekkor egy súlyos természeti katasztrófa érte: a nagy csigainvázió. A város határában már ekkor is jelentős területen folyt pujatermelés. Ismeretes a puja gumó szaporodásra serkentő hatása. A csigák egy karófai mutációja valóságosan lefúrt a földben fejlődő gumókhoz és hihetetlen étvággyal fogyasztotta azokat. Elképzelhetetlen módon szaporodni kezdtek. A világszerte ismert csigakutató, Doktor Kindli a csigák szexuális szokásáról a közelmúltban megjelent korszakalkotó tanulmányában egy egész fejezetet szentel a karófai csigáknak. Ezek a csigák akkor tönkretették, fölfalták az egész termést. Élelem hiányában vándorolni kezdtek a városban raktáron lévő készletek felé. Rémhírek terjedtek. Halkan suttogták: a csiga lassan jár, de tovább ér. Az óvodákban betiltották a csiga-biga gyere ki  kezdetű mondókát. Ráadásul az ősi karóf vallásban a csigát szent állatként tisztelték, így nem mertek  a csigahaddal szembeszállni. A város fokozatosan elnéptelenedett. Hónapokra három hajó kötött ki a csigák által bitorolt városban, élelemre és ivóvízre volt szükségük. Olyan nemzetből valók voltak, akiknél a csiga nem kultikus, hanem kulinális élménnyel szolgált. Így hát nagy örömmel az utolsó darabig összeszedegették a csigákat, és bőséges készleteikkel világkörüli útra indultak, kihalásra ítélve eme fura puhatestűt . Ötven évbe is beletelt, mire Tókia újra benépesült.

Ma Tókia kulturális és szellemi központja az országnak. Diákváros. Kikötője is jelentős forgalommal bír. Több országos hatáskörű szervezet központja is itt van. Itt működik a már említett Nemzeti Kajófakutató Hivatal (Nekahi), a Pujatermelők Szövetsége (Putesz). Gazdag a sportélete. A közelmúltban ünnepelte megalakulásának századik évfordulóját a város tizenhétszeres bajnok focicsapata, a Tókiai Jelentős SC. Az egész világot bejárta a képsor, amikor utolsó bajnokságukat megnyerve huszonötezer Jelentős drukker libasort alkotva tyúklépésben járta órákig a város utcáit. A libasor Fixtoroknak, a csapat lúdtalpas vezérszurkolójának ötlete volt, a tyúklépésben pedig Tyúk Jenő, a csapat gólkirálya tiszteletére ballagtak.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >>

4. oldal / 5

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 469 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs