Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Csábi István


Csábi István: Karófia 12. fejezet: A nagy nap)

 Gongl Fajansz, a Nekahi rendíthetelen hivetalnoka, Pampónia szülötte,  a neves polimibri szakértő a hajnali gyors fedélzetén befutott Csókia állomására. Az idős Pista a peronon várta. Tudjuk, hogy családja milyen alapos szervező munkára képes, most mégis egy apró homokszem került a gépezetbe. Telefonon egyeztettek Gongl úr érkezéséről, de nem ismerték egymást. Legalább húszan leszálltak a szerelvényről. Ki az a Gongl úr

Ne aggódjonak, Gongl urat nem lehetett eltéveszteni. Kifogástalan öltözetben, fején a kajófászok jellegzetes kalapjával, kezében diplomata táskával, a táskán a Nekahi lógójával és a nyakában egy távcsővel hagyta el vagonját. Csak ő lehet, gondolta Pista.
-Gongl Fajansz úrhoz van szerencsém?
-Igen!
-Talányosi István- nyújtotta kezét Pista, közben aggódva nézegette a távcsövet. „A fészekkereséskor jól jöhet, de a légiparádéra valahogy kiiktatjuk”-gondolta.
Először a lakásukra hajtottak, ahol Kamilla asszony bőséges reggelivel várta őket. Itt érte Fajanszot az első meglepetés, az ifjú Pista is ott ült az asztalnál, aki meglepetést színlelt. Pedig Talányosiék meg a véletlen, az nem két , hanem legalább három dolog. Természetesen Kamilla asszony erre a napra hazarendelte fiát. Kitöltötték a szükséges űrlapokat és irány a kajófás. Az ifjabb Pista is velük tartott. Útközben a csókiai kajófászok merész vállakozása, kajófa csemeték tókiai faiskolákban folytatott taníttattatása került szóba. Vannak, akik a távoktatást részesítenék előnyben. Jelenleg mindkét módszert alkalmazzák, idővel majd kiderül melyik lesz az eredményesebb. Szeptembertől az idősebb kajófáknak levelező tanfolyamokat indítanak. Nagy gond, hogy a levélhullás után szüneteltetni kell a levelező szakokat, mert a kajófa is csak tavasszal hajlandó újra levelet bontani. Gongl úr megígérte, hogy gondja lesz Pista csemetéire Tókiában. Sőt visz is nekik egy kis hazait.  Közben megérkeztek. 
Rögtön nekiláttak a fészekszámlálásnak. Távcső, rávezetés, ürülék. Nagyon jól haladtak. Gongl úr pár fészekbe egy speciális mászószerkezet segítségével be is kukkantott. Természetesen a tojásszám is megfelelő volt. Közben lágy polimibri csevej törte meg az erdő csendjét. A két Pista nagyon jól leplezte belső feszültségét, Fajansz pedig úgy érezte ez az ő igazi eleme. Titkon reménykedett, hogy az elmúlt évhez hasonlóan újra megfigyelhet egy polimibri kakast. Volt egy kis lelkiismeret furdalása is, mert a puja párlat miatt nem voltak tiszták az emlékei. Kora délutánra végeztek is. A fészekszám húsz százalékkal növekedett egy év alatt.
Kamilla mama is megjelent kezében jól megrakott piknikező kosárral. Egy alkalmasan megválasztott helyre letelepedtek, és jó ízű falatozásba kezdtek. Fajansz egy faágra akasztotta távcsövét. Az idős Pista egy óvatlan pillanatban mindkét lencsét jó alaposan bekente polimibri ürülékkel, pontosabban marhaszarral. Eloldalgott a piknikező helyről, ami perceken belül tökéletes megfigyelő pontjává vált a polimibri show-nak.
Pistát a kijelölt helyen várta Karcsi bácsi, aki leírhatatlanul mutatott jelmezében. Pista ellátta egy kis célprémiummal, egy kis puja párlattal és rákapcsolta a kötélpályára. Egy csigasor segítségével fölemelte a kezdő harminc méteres magasságba miközben ugyancsak felemelő polimibri dallamok zengték be a kajófást. Az egész rendszert legjobban úgy tudjuk elképzelni, ha egy alulról vezérelt marionett figurához hasonlítjuk Karcsi bácsit, akit az idős Pista mozgatott. 
-Fajansz! Odasüss!-szólt az ifjabb Pista.
-Jó ég!- kiáltott föl Fajansz, és a fölkapta távcsövét amit azonnal el is hajított.-Ez egy polimibri kakas nemzetünk trikolorjában. 
Karcsi bácsi határozott szárnycsapásokkal suhant a kajófák között. Időnként pár pillanatra eltűnt, majd újra fölbukkant a kajófák között  harsány kurjantásokat hallatva. A lentiek kábultan bámultak. Már percek óta tartott a mutatvány, amikor az egyik ágról Karcsi bácsi visszacsúszott a kötélzeten.
-Fantasztikus! Tud tolatni is a levegőben.-ámuldozott Gongl úr.
Pista és Kamilla mama fölsóhajtott, mert tolatást nem terveztek a mutatványba. A következő pillanatban viszont a lélegzetük is megállt, mert Karcsi bácsi fejjel lefele lógva jelent meg színen. Fejre állt a trikolor! Szegény öreg a kurjongatást is abbahagyta. Fajansznak semmi sem tűnt fel, eufórikus állapotban volt:
-Most meg csüngő repülést végez, ilyenre csak a mi madarunk képes!
Pista és Kamilla mama újra megkönnyebbült, de nem tudták hova tegyék a váratlan manővereket. Annyi történt, hogy az öreg Pistának nem sikerült korrigálnia tolatásos akciót, sőt egy újabb hibát elkövetve fejre állította madarunkat. Ezután már egyéb ötlete nem volt, elvágta a kötelet.
 -Zuhanórepülésben lecsapott, mint a sólyom! Miket nem tud ez a madár!- lelkendezett továbbra is szakértőnk.
Pistáék aggódtak egy kicsit Karcsi bácsi épsége miatt, de bíztak a szerkezet biztonsági rendszerébe, amibe egy biztonsági kötél is be volt építve. Nem is volt semmi probléma, a „sólyom” csak lecsapott, de nem csapódott be. Karcsi bácsi épségben távozott a helyszínről. 
  A mutatvány kiválóra sikerült. Gongl biztosította Pistáékat, hogy minden tőle telhetőt megtesz a hivatalban, eme fantasztikus polimibri populáció biztonsága érdekében. Ezt minden bizonnyal Karcsi bácsi, az újdonsült polimibri berepülő pilóta is örömmel nyugtázta volna, ha hallja, de ő már javában készülődött, sietett vissza Tókiába, Másenkája karjaiba. Együtt, de külön vagonban utaztak Gongl Jakabbal, Karcsi bácsinak mára elege volt a polimibrikből.  
 
Csábi István: Karófia (11. fejezet: A Fészkes Fekete Fene Akció előkészületei)

Már csak egy hét volt hátra Gongl Fajansz csókiai látogatásáig, mely minden bizonnyal sorsdöntő lesz a kajófás és a polimibri populáció további életében. Í     

Ebben a pillanatban gördül be csókiai állomásra Tarófia expresz. Egy feltűnően jólöltözött úr jelenik meg az első osztályú vagon ajtajában. Kelebiás Kázmér állomásfőnöknek majdnem leesett az álla. Nagyon emlékeztette az úriember Karcsi bácsira.
-Mi lehet szegény flótással?- sóhajtott föl hangosan, és a körülötte lévő utasok furcsán néztek .
-Szegény flótás, mi baja lehet?- jegyezte meg az egyik.
Kelebiás Kázmérnak egy időben sok gondja volt az öreggel. Munkaköri kötelessége volt a hajléktalanok eltávolítás a váróteremből. Karcsi bácsinak, mint a kisváros egyetlen és megbecsült hajléktalanjának gyakorlatilag ugyancsak munkaköri kötelessége volt időnként az állomáson aludnia, mert tartott tőle, hogy a polgármester megvonja tőle a rendszeres segélyt. Valóban, milyen hajléktalan az olyan, aki nem tűnik föl az állomás padjain? Kényes kompromisszimumok sorozatával oldották meg a problémát. Egyébként Karcsi bácsit mindenki kedvelte a városban. Ha turisták érkeztek elmondhatták, hogy lám-lám már nekünk is van hajléktalanunk. A városka költségvetésében minden évben szerepelt hajléktalan ellátás címén egy csinos kis összeg. A polgármester a választási kampányában mindig büszkén hangoztatta, hogy ezt a kérdést sikeresen megoldották. Sok szerencsétlen polgár Karcsi bácsira nézve szerezte meg önbecsülését: „Azért én sokkal előrébb tartok.” Összegészében Karcsi bácsi űrt hagyott maga után Csókiában. Szándéka ellenére került inkognitóba, de ez így volt szerencsés.
Taxit fogott és a város legelegánsabb és egyetlen szállodájába hajtatott. A taxisnak is furcsa érzési voltak, mintha ismerné ezt az embert, de az illatanyag valahogy nem stimmelt. 
Miből  ez a luxus? Karcsi bátyánk a múlt héten harmadik tanácsadói szerződését írta alá. Pistáék vállalkozásának szaktanácsadója lett. Az utazást, a taxit, a szállást is ők fizették.
Közben Kancsura Jani leszállította a megrendelt fészkeket. A múlt héten föl is szerelték azokat. Ami nem is olyan egyszerű feladat. A polimibri a földkerekség talán legrejtőzködőbb madara, tehát a fészkét is jól elrejti. Viszont az elrejtett fészkeket hogyan veszi észre Gongl Fajansz? Persze segítenek rávezetni, de biztosra kellene menni. Polimibri ürüléket kell elhelyezni a fészkek alatt! Igen, de honnan szerezzenek polimibri ürüléket? Egyáltalán, hogy néz ki, a szakirodalomban még csak utalást sem találni . A probléma azért van, hogy megoldják.
-Extrudáljunk marhaszart!- pattant ki az idős Pista fejéböl a szikra.                      
Extruderük volt. Marhaszart és egyéb állati ürüléket pedig hozattak. Szerencsére Csókiában van Karófia legnagyobb trágyaszaküzlete. Így a dolognak ez az oldala letudva.
Karcsi bácsi kiképzése, akinek az éneklő és szárnyaló(!) polimibri szerepét szánták jött a sorba. Először tollruhát kell készíteni a méretére, utána megtanítják repülni. Kamilla mama a csókiai asszonyoknak szabás-varrás tanfolyamokat vezetett, így legalább nem kellett szakember után szaladgálni. Bár ez Csókiában nem lett volna gond, mert a város századok óta híres volt szabogató, varrogató asszonyaikról.
 A néphit szerint az itt készült ruháknak varázsereje van. XIV. Puja Frigyes Elemér uralkodása idején a város fogadójában szállt meg Eleonóra királyné, aki mindenről nevezetes volt csak a szépségéről nem. A királyné ruháinak az éjjel valahogy lábakelt. Komornája reggel zaklatottan jelentette a hírt a polgármesternek. A polgármester a messzeföldön híres szépségű leányát, Katinkát szalajtotta a királyné szállására a legszebb ruhájában és teljes ruhatára kíséretében, hogy találjon ki valamit. Közben a városba érkezett Elemér Frigyes király is, akiről tudni kell, hogy ki nem állhatta csúf feleségét. Bizalmasai azonnal tájékoztatták az események fősodráról. A király a fogadóba megpillantotta Katinkát. Azonnal kitalált valamit! Szárnysegédjét a polgármesterhez szalajtotta egy láda arany és egy levél kíséretében. A levelet a mai napig őrzi Csókia, az arany elfogyott. Idézet a levélből: „Örök hálám Csókia város polgármesterének és polgárainak a feleségem számára eljutatott ruhákért, melyekben drága hitvesem mágikus szépséggel pompázik. Hálám jeléül Katinka kisasszonyt udvaromba fogadom, királyi szavamat adom, hogy különleges bánásmódban részesítem.” Még ebben órában távoztak, visszatértek Tókiába, Karófia akkori fővárosába. A történetírók följegyezték, egy hajó kifutását ezen a napon, melyre látták a királyné komornáját fölszállni több útiláda kíséretében. Az udvar ámult-bámult királynéjuk szépségén, közfelkiáltással az ország szépségkirálynőjének kiáltották ki. Csókia élete fordulópontra jutott. Frigyes Elemér teljes udvartartása itt készítette ruházatát. A város összes fehérszemélye jártasságra tett szert a szabás és varrás mesterségében. A nagy számú megrendelés miatt specializálódtak, a fő utca páros oldalán szabtak, a páratlan számok alatt varrtak. Ez a mai napig így van. 
Kamilla asszony a páratlan oldalon volt lány, a páros oldalon lett asszony, ezért ő mindent tud.  Nem is vesztegette az időt, nemzeti színű tollakat hozatott és levette Karcsi bácsi méretét. A madár feje és begye zöld, szárnya sárga, farka kék lett. Frenetikus hatása volt az öltözéknek.
Amíg a ruha készült Karcsi bácsi a melléképületben berendezett stúdióban ősi polimibri dallamokat énekelt fel első nagylemezére. Ezt a felvételt kívánták lejátszani a nagy napon a kajófásban. A lemez nagyon jóra sikerült, ha tudják föltétlenül hallgassák meg!
Az előkészületek utolsó fázisában megtanították Karcsi bácsit repülni. Pistáék családja –ahogy azt már megfigyelhették-, nem bízott semmit a véletlenre, mint például Leonardo da Vinci, aki az aviatikában ugye nem volt túl sikeres. Különleges kötélpályával hálózták be erdejüket  20-30 méteres magasságban. Karcsi bácsinak polimibri kurjantások közepette ide-oda kellett csúszkálnia a köteleken szárnycsapásokat imitálva. Amikor ezt tudatták az időssel, szegénykém nagyon szárnyaszegetté vált, márpedig szegett szárnnyal szárnycsapásokat még csak imitálni sem lehet. Kamilla mama rájött, fel kell dobni valamivel az öreget, ha már úgy is repülnie kell. Pár kupica puja párlat és egy kis emelés a gázsin mindent helyre tett. Némi gyakorlás után a főpróba kiválóra sikerült. Ezt videofelvétel is tanúsítja. Nézzék meg, ha látják!
 
Csábi István: Karófia 10. fejezet:Pista tókiai nyomozása)

Nézzük mire jutott Pista a család, a kajófás és a polimibri populáció érdekében folytatott nyomozás során. Először Karcsi bácsi nyomába eredt. Az időst ugye láttuk udvarolni a tekecsarnokban, később pedig nyilatkozott a Tv-ben, mint az utca embere

Jóska, akit Pista bevont az akcióba, akadt a tekecsarnokban. A takarítónővel kialakult románc egyre mélyebb kapcsolattá alakult. Mélységét jellemzi, hogy szerelmi fészküket a csarnok alagsorában alakították ki, sőt nagy titokban Karcsi bácsi ott is vackolta el magát. Másenka, így hívják a takarítónőt, szeretett volna kiugrani egy vasutassal folytatott kapcsolatából, csak nem mert, mert a tizedik emeleten laktak. Most szervezi lakáscseréjét a földszintre, ahonnan már lépni is elég, nem kell ugrani.
Karcsi bácsi számára viszont az alagsori fészek óriási ugrás volt. De történt az időssel egyéb jó dolog is. A szerencsétlen riporterrel készült interjú után újabb hihetetlenül szerencsés fordulatot vett az élete­: A TV csatorna utcai főtanácsosa és rendszeres szakmai riportalanya lett. Feladata az utcai forgatag pulzálásának hőmérőzése volt, különös tekintettel a puja gumók rituális hatásainak vonatkozásában. Hetente egyszer az idétlen riporter interjút készített vele, amit „Utcai pujadratta” címen sugároztak Következzen egy részlet a az egyre népszerűbb pujadrattából:
-Karcsi  bátyám, nyújtana nekünk egyenes adásban egy tárgyilagos körképet a  Csalanyinszkij sugárúton történtek hátteréről?-kérdezi a riporter.
-Hogyne fiam. Ismerem a körmönfont igazságot. Tegnap délelőtt először keresztbe azután hosszába sétálgattam a sugárúton. Mígnem tőlem egy sercintésre hosszával keresztben megállt egy puja gumót szállító teherautó, aminek a széle-hossza nem volt egy. A sofőr puja gumós ládákat kezdett lerakodni a közismert árus, Tódor bódéjába. A ládákon „Mennyei rituálé” felirat, de hiányzott az „A” illetve a „B”  jelzés, ami a szájpadlásos és a lábujjközi gumókat különbözteti meg. A sofőr sietett, azt gondolta olyan mindegy, ötletszerűen egy zsírkrétával pótolta a jelzéseket. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott az A-ból  B lett a B-ből A . Pedig az egyik mássalhangzó, a másik magánhangzó és mégis. Persze ekkor még nem voltam bizonyos a cserében, vártam a vevőket, vajon mi lesz ebből. Két középkorú férfi érkezett A-ból és B-ből is vettek egy-egy kilót. Követtem őket. Hogy ne legyen gyanús időnként eléjük szaladtam, mert tudtam hova tartanak. A Terembura emlékpark felé vették az irányt, ahol több gumó kör is előszeretettel végezte rituáléját. Leültek egy kajófa hűvösébe, és elkezdték a műveletet. Pár perc múlva megdöbbentő látványban volt részem. Némi gyötrődés után az egyik férfi megragadta a másik puja szeletet szorongató legalább negyvennégyes lábát és puja szeletestől a szájába tömködte lábujjait. A másik szinte azonnal viszonozta a mozdulatsort. Időközben Tódor egyre több kuncsaftja telepedett le a park kajófái alá. A hatás hasonló volt. Leírhatatlan formációk alakultak ki. A „Bírjuk a Gyűrődést” gumó kör hét fős csoportja kört formázva nyamnyogott egymás lábujjain. Egy magányos farkas majdnem leharapta bal lábának kisujját. Volt akinek mindkét lábának ujjain cuppogtak. Nem folytatom, A-ból B-be nagyon sok módon eljuthatunk, nyugodtan engedjék el a fantáziájukat!
-Köszönjük, köszönjük Karcsi bátyánk, hogy megosztotta velünk ezt a rendkívüli élményét. Mi pedig kedves nézőink meggyőződhettünk arról, mily határtalan lehetőségekkel szolgál számunkra nemzeti kincsünk, a puja gumó kimeríthetetlenül gazdag tárháza.
Mindezért Karcsi bácsi tisztes honoráriumot kapott. A nézettség pedig nőttön nőt.
Ez még nem minden Karcsi bácsi siker szériájából. Kapcsolatot teremtett Tihamérral, a már ismert kótyagos kajófásszal is, nem feledve eredeti célját a polimibri csevej kutatást. Könnyen összejöttek. Karcsi bácsi a fárasztó utcai feladatok végeztével gyakran regenerálódott némi puja párlat kedves társaságában a Nekahi székházát övező kajófásban. Egyik alkalommal fölszakadt belőle egy ritkán hallott, régi polimibri sanzon fülbemászó dallama, ami be is mászott az arra kószáló Tihamér fülébe. Tihamér először megpróbálta kipiszkálni hallójárataiból, de rájött, hogy tulajdonképpen nem is zavarja, így inkább elindult a hangforrás felé.
  -Polimibrizgetünk, polimibrizgetünk?-szólította meg nem túl bizalomgerjesztően Karcsi bácsit.
  -Ühüm.-válaszolt az öreg, ezzel abba is hagyta dudorászást.
  Erre Tihamér füléből kiesett a dallam. Lehajolt érte és visszadugta. Most ő dudorászott. Karcsi bácsi hörpintett egyet a puja párlatból, majd Tihamér felé nyújtotta a butykost. Tihamér is hörpintett egyet. Közös nevezőre jutottak, egy új barátság szövődött. Tihamér bevallotta, hogy messziről dúdolászó polimibri kakasnak nézte Karcsi bácsit. Az idős bevallotta, hogy nem ez az első ilyen esete. Hamarosan a polimibrik társasági életéről kezdtek épületes értekezésbe, ez mindkettőjük kedvenc témája.
Nem hiszik el, Tivadarnak három hétre sem volt szüksége, hogy polimibri csevej ügyi tanácsnoki megbízatást szerezzen új keletű barátjának hivatalában. Így tulajdonképpen Karcsi a megfelelő tanulmányokat is elvégezte, mert egy polimibri csevej ügyi tanácsnok már elegendően jártas a polimibri csevej ügyekben. Piszkosul ment a szekér.
Gondolhatják szegény Pista gyereknek mennyi energiájába tellett, amíg a fenti információkat begyűjtötte. A nyomkövetés, álcázás, rejtőzködés, lehallgatás és egyéb kriminalisztikai trükkök teljes tárházát bevetette. A feladat másik fele, az újsütetű antialkoholista Gongl Fajansz feltérképezése még hátra volt. Úgy döntött az Antialkoholista Ligán keresztül káderezi le Gongl urat. Belépett tehát a Liga ifjúsági tagozatába. Fura szerzetek alkották a Liga tagságát. Vezetőjük, Paprika János évek óta perben áll a tókiai szeszfőzdével, mert állítása szerint a vállalat leitatta a sárga földet. Történt egyszer ugyanis, hogy a cég legnagyobb tartályának teljes tartalma egy balest következtében a sárga földre ömlött. Paprika úr állítása szerint a sárga föld akarata ellenére itta be a folyadékot. A szeszfőzde rafinált jogásza ellenpert indított, azt állítja, hogy a sárga föld jogtalanul beitta tulajdonukat, tekintet nélkül néhány ügyfelükre, akik gyakran isszák magukat épp a sárga földig. A lényeg, hogy évek óta civódnak egymással és a sárga földdel.
A Liga gyűléseit heti rendszerességgel a Csalanyinszkij sugárút 179. szám alatti épületének tetőterében kialakított székházukban tartották. Az épület több civil szervezetnek adott otthont. Itt székelt többek között a Karóf Bárányfelhők Megfigyelőinek Egyesülete, a Kutyák és Macskák Együttélését Segítő Családsegítő Központ, a Segíts Magadon Alapítvány, a Piroska és a Farkas Társkereső Szolgálat. Ha valakit érdekel, hogy mi szokott történni a Liga gyűlésén, menjen el a fenti címre és megtudja. Pista elment, ügyesen Fajansz barátunk mellett foglalt helyet. Összeismerkedtek. A gyűlés végére Pistának sikerült elérni, hogy együtt nem mennek kocsmába. Sajnos ez csak félsiker volt, mert végül elváltak és nem mentek együtt sehova. A következő alkalommal Pista sokkal konstruktívabb volt. A gyűlés végén így szólt Fajanszhoz:
- Tegnap polimibri csevejt hallottam a Nekahi kajófásában.
- Lehetetlen! Tíz éve polimibrikkel foglalkozom, de ez idáig egyszer hallottam őket csevegni, azt is Csókiában.-ámuldozott Fajansz. 
- Tókiában? Hiszen én tókiai vagyok!- adta az ártatlant Pista.
- Holnap négykor végzek a Nekahiban, találkozhatnánk a kajófás északnyugati átjárójának baloldali szegletében, a hetedik kajófa tövének déli oldalán, amennyiben az időd engedi. Nagyon szeretnék újra polimibri csevejt hallgatni.
- Rendben! 
 A találkozó létrejött. Az egyre dörzsöltebb Pista gyerek, úgy döntött elfoglalnak egy alkalmas leshelyet, de ma semmiképp nem fognak polimibri csevejt hallgatni. Egyébként is túl nagy szervezést igényelt volna. Nem rendelkezett akusztikussal, ráadásul hangfelvétele sem volt, azt Karcsi bácsitól szándékozott beszerezni a közeljövőben. Megelégedett azzal, hogy kifürkészi Fajansz gyengéit, erre a közös leselkedés, pontosabban fülelés kiváló alkalomnak bizonyult.
-Hol születtél?-kérdezte Pista, miután elfoglalták fülelő helyüket. 
-Pampóniában. Tudod hol van?
-Csak sejtem.
-Pampónia egy kis falu a déli pampák belsejében. Rampáiról híres. Jóval megelőzve korukat, még a vasút feltalálása előtt a pampóniaiak megépítették első rampáikat. Ugyan haszontalan építmények voltak, de sejtették, hogy egyszer még valamire jók lesznek. Sajnos mire a vasút Pampóniába ért a rampák annyira erodálódtak, hogy újra fel kellett találni őket. Pampónia azóta is bizakodik, talán új találmányuk, a digitalizált ürgelyuk majd meghozza számukra az áttörést. Még pampóniai kisiskolás koromban olvastam először a polimibrikről, a könyvet a mai napig őrzöm. Tókiába jöttem kajófászatot tanulni. Az iskolát befejezve a Nekahihoz kerültem. Azóta járom az ország kajófásait, várom a nagy találkozást polimibrikkel.
Pista sejtette, hogy a nagy találkozás hamarosan Csókiában létrejön. 
 
Csábi István: Karófia (9. fejezet:Térjünk vissza Csókiába!)

Ifjú hőseink szülőföldjén mit sem sejtettek a szülők arról, hogy gyermekeik milyen aktív részesei voltak az országukban zajló hirtelen fordulatoknak. Fogalmuk sem volt arról, hogy a Csapos és Főpincér televízióban látott, általuk is döbbenettel figyelt mutatványában mekkora szerepe volt a Pista gyereknek.

 Kuriózum számba megy, hogy a már említett híres kocsmáros, Jóska szponzora ott volt a tekemeccsen, sőt a meccs után ő is betért az Ózonlyukba , és látta a Főpincér és Csapos bemutatóját. Erről otthon nem mert beszámolni, de az egyik záróra  után nem bírt ellenállni a kísértésnek, és ő is próbálkozott. Az eredmény sokkal prózaibb  volt: az attrakció első percében megjelent egy pompás otthonkában Noémi asszonyság, a kocsmáros 150 kilógrammot nyomó felesége, és lekevert két akkora átszállót, hogy kocsmáros barátunk ehhez fogható bűvöletben még sohasem részesült. Ráadásul kitörő örömben részesült másnap, amikor legalábbis részlegesen visszanyerte hallását.
Itt említem meg, hogy természetesen Karófia összes bulvár lapja tapadt az ügyre, így különös figyelmet fordítottak a Főpincér minden lépésére. Ennek volt üzleti haszna is, mert az Ózonlyukat bővíteni kellett. Egy üvegpavilont húztak fel sebtében, hogy így növeljék az üvegházhatást, ami az üveg sörök és borok forgalmának növekedésével tökéletesen mérhető is volt. A Színes Színek című bulvárlap fiatal, rámenős fotósa , Csattinka  Miska szenzációs felvételeket készített Brunhilda asszonyságról, aki teljesen átalakult az ominózus éjszaka hatására. Esténként a legváltozatosabb és a legkülönlegesebb öltözetekben sétálgatott Tókia korzóján.
A Színes Színek Noémi asszonyság kezébe is eljutott. A puja gumó úgy látszik áttétételes hatást is képes kifejteni! Noémi asszonyság rendkívüli merészséggel teljesen átrendezte ruhatárát. Esténként a nappaliban fölállított kifutón hazatérő kocsmáros barátunknak bemutatókat tartott. A többit a fantáziájukra bízom.
Jóskáék családja társadalmilag leépült, de anyagilag felépült.a puja piac fellendülésének köszönhetően.. Bár az öreg Jóska időnként könnyes szemmel vette elő a családi fotóalbumot, amiben megörökítették a kajófás minden szegletét. Ilyenkor beindította magnóját, melyből halk polimibri csevely áradt. Két markában pedig egy-egy műanyag polimibri tojást szorongatott.
Az öreg Pistáék viszont nagyon sok gonddal küszködtek, a kajófa ágazat tipikus válságjelenségeivel hiánytalanul szembesültek. Mindennek tetejére kajófásukban fölütötte a fejét a kajófa nagyon ritka betegsége: a kalyiba. Huszonhét kajófát kórházba is kellett szállítani. Ezen még csak túltették magukat, a nyavaját fél év alatt kiirtották. Ebben a szerencse is segített, mert amikor a kalyiba felütötte a fejét, akkor egyben be is verte egy a Pista által kifeszített polimibri pihentető huzalba, így genetikailag meggyengülve indította romboló támadását az oly nagybecsű kajófákkal szembe. Szóval nem ez volt a legnagyobb baj.
Mint tudjuk a kajófászatokat az egyre szűkösebb állami támogatások tartották életben, aminek a mértékét döntően a polimibri fészekszám határozta meg. Kamilla asszony (Pista édesanyja) nem tudott polimibri fészket szőni, pedig az idő vasfoga sok fészket elcsócsált.A becses madárból  egyetlen egyet nem sikerült eddig megfigyelni, pedig térfigyelő kamerákat helyeztek el az erdőben. Karcsi bácsi, az egyetlen tetőtől a talpáig megfigyelt polimibri madár felszívódott, állítólag polimibri csevejt tanul Tókiában. A Nekahi részeges megbízottján, Gongl Fajanszon keresztülgázolt a Tókiai Antialkoholista Liga, fél éve egy kortyot nem iszik a szerencsétlen. Egyedül a műanyag tojásokat sikerült beszerezni. Két hónap és jön az éves ellenőrzés Gongl Fajansz úr személyében. Összeült a családi kupaktanács. Az öreg Pistára jutott a fészekszövés titkának megfejtése, ami a családok megromlott viszonyát ismerve tekervényes ügynek látszott, az idős el is nevezte Fészkes Fekete Fene Akciónak. Az ifjú Pista dolga lett Karcsi bácsi és Gongl Fajansz megkörnyékezése Tókiában.
Az öreg Pista félrevonult, fészek helyett terveket szőtt. Jóskáék családjának évek óta volt egy napszámosa, a Kancsura Jani, úgy döntött, hogy őt fogja megkörnyékezni. Janit törzshelyén, a „Jót Ülök Magamért” talponállóban találta meg. Jani kedvenc itala a karófok karófikuma, a pujákum sör. Ennek az italnak az alapja a puja növény. Eddig még nem említettem, hogy a puja alul ugyan gumós, de felül kalászos, nem kis fejtörést okozva a botanikusoknak. A fejtörést szószerint is érthetjük, mert nem egy alkalommal esett egymásnak kalászospárti és gumóspárti tudós kolléga egymás munkaeszközét (fejét) agyabulálva. A lényeg az, hogy a kalász magvából maláta készül, a malátából sört erjesztenek. A lánc végén, a táplálkozási lánc végén egy főemlős, a legfőbb főemlős áll, akit jelen esetben Jani barátunk képvisel. Az okfejtésnek némileg ellentmond Jani nőnemű társának múltheti megállapítása. A teremtés koronája ugyanis a kelleténél többet fogyasztott a seritalból, az asszonyság ugyan főemlőshöz méltóan, eszközt (nyújtófát) használva fogadta hajlékukban: „Nesze te részeg disznó!” Márpedig a disznó nem főemlős. Ma semmi probléma, bár új barátunk egy –két korsóval már lecsúsztatott.
-Jó estét mindenkinek! Szervusz Janikám! -lépett a kocsmába Pista.
-Szervusz arany komám! Rég nem láttalak. Hogy s mint?
-Köszönöm meg vagyok Janikám. Kajófászkodom mostanság. Veled mi a helyzet?
-Megvagyok, minden a régi. Az asszony viaskodik velem állandóan. Képzeld a múltkor nem nézett főemlősnek! Pedig olyan szépen szövögettük az életünket, mint a polimibri madarak a fészküket.
Pista megnyugodott, úgy érezte jó úton halad célja felé. Kért két korsó sört. Hosszas, klasszikus kocsmai beszélgetés kezdődött további pujákum korsók kíséretében. Röpke két óra elteltével Pista elérkezettnek látta az időt valós problémája föltárására.
-Janikám! Van egy polimibri párom, amelyik annyi tojást rakott, hogy púpozva is alig fér a fészekbe. Segítened kellene, szükségem lenne pár pótfészekre! 
-Megegyezhetünk! -felelt Jani.
     Felgyorsultak az események. Rövid alkudozás kezdődött. Pár bruma erre, pár bruma arra, azután kezet rá. Jani anyagköltség címén előleget kért. Kapott is. A két koma megegyezett abban is, hogy az asszonyállat az olyan jószágot, amelyiknek a zsebe tele van brumával biztosan főemlősszámba veszi. Ezt a megállapítást már az áldomás elfogyasztása után tették, önbizalmat gyűjtve a hazatéréshez.
     Ezt a bekezdést nem kell elolvasni, mert egyáltalán nem tisztességes. Jani szinte teljesen ismerte a fészekszövés rejtelmeit, mert sokszor asszisztált Mónika mama titkos ténykedéséhez, de a művelet utolsó fázisába, a krampusz csomó kötésébe az asszonyság nem avatta be. A csomó nélkül pedig nincs fészek. A csomót ugyan Jani nem ismerte, de ismerte a helyet, ahol Mónika mama jelentős készleteket rejtegetett a fészkekből. Csak megfelelő emberre volt szükség, aki „áttelepíti”, az egyébként is bizonytalan eredetű fészkeket Pistáékhoz. Erre alkalmas személy a „Jót Ülök Magamért” c. talponállóban bőven akadt.
A kocsma neve nem a véletlen szüleménye, mert a kocsma tulajdonosi köre és nagyérdemű közönségének jó része hosszabb- rövidebb időt töltött apróbb-cseprőbb ügyek következtében olyan intézmények falai között, ahol rosszul ültek magukért. Szóval a fészekprobléma így fog megoldódni, de a lényeg az, hogy a történetünk folytatódhat.
 
Csábi István: Karófia (8. fejezet: Gumó Körök alakulnak)

A Füst és Ózonlyuk vendéglátóipari egység tegnap esti történései fölborzolták Tókia város lakóinak kedélyét. Egymással szöges ellentétben álló csoportok alakultak ki:

Kajóf  Néprajzkutatók Tanácsának közleménye: Örömmel fogadjuk nemzetünk eme ősi rituáléjának fölelevenítését.
Tókiai Vendéglátók és Kocsmárosok Kamarája: Tiltakozunk az ellen, hogy egyes magukat vendéglátósnak nevező személyek ócska trükkökkel elvonják az emberek figyelmét a mértékletes és a mértéktelen alkoholfogyasztás hagyományaitól.
Pujatermelők Országos Szövetsége (Putesz): Újra bizonyságot nyert ősi növényünk nemzetgazdaságunkra meghatározó jelentősége.
Tókiai Harsona vezércikke: Felelőtlenül osztogatják a szájpadláshoz szorítható pujaszeletet, anélkül, hogy leírást adnának arról, hogyan lehet kiköpni.
Tókia Szava címlapján: Pujaszeletekkel szabadítsuk meg az emberiséget a lábgombától! (A szöveg alatt az egész címlapot betöltő lábgomba fényképe, amely az utolsókat rúgja.)
Nekahi közleménye: Bőlé Tarantella asszonyság elővigyázatosságra hívja fel a város lakóit és az egész nemzetet. Többek között nagyon figyelmesnek kell lenni nehogy fölcseréljük a lábujjközé való és a szájpadláshoz szorítandó szeleteket. Ezenkívül emlékeztetett arra, hogy az ősi rituálét mindig egy kajófa hűvösében végezték.
A helyi televízió közvéleménykutatást végezett az utca emberei között. Rögtön kiszúrták Karcsi bácsit, akit nagyon helyesen tipikusan utcai embernek véltek. Csak a feltett kérdés volt  enyhén szólva marhaság:
-Karcsi bácsi, ön szerint, aki sokat látott kajóf,  mi kajófok az orrlyukunba is dughatunk puja szeletet?
-Nem mindegyik kajóf teheti ezt meg. Ha legalább akkora marha, mint te fiam, akkor viszont teljes nyugalommal! -válaszolta bölcsen Karcsi bácsi és elkérte a gázsiját.
Szóval felbolydult az egész város. A maffia is kapcsolt. Tudományos tény volt ugyan, hogy a puja gumó nem narkotikum, de ha ráfogjuk, hogy az, akkor ugyebár sokkal többet ér. Több száz, már szállításra előkészített, berakodás előtt álló puja gumóval teli ládát cimkéztek át. Ráírták, hogy ezek a ládák karalábét tartalmaznak, így amikor megérkeztek a küldemények a célállomásra, felbontásuk után rögtön gyanúsak lettek, így az üzlet beindult.
A világsajtó is beindult. A Főpincér és Csapos produkcióját egy amatőr videós felvette, a földkerekség összes híradója lejátszotta a megdöbbentő képsorokat. Szinte egy időben szerte a világon Gumó Körök alakultak. Az internet segítségével a szeletek felhasználásának különböző módozatait dolgozták ki. Volt aki az első gumó szeletet mindig a bal láb kisujja mellé helyezését prefelálta. Volt aki a jobb láb gyűrűs ujjához ragaszkodott. Valóban a világhálón keringő videofelvételek jelentős különbségeket mutattak. A tókiai tv már említett riportere feldugta az orrába a gumó szeletet, mindezt filmre is vette. Óriási lett a nézettsége, mert  ilyen ritka nagy marhát talán csak egyszer láthat az ember életében. 
Még nem is említettem a mai napig megoldatlan óriási dilemmáról: a gumó egyszerre a szájpadlás alatt és a lábujjak között. A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Karófia kormánya megbízta  a Kajóf Tudományos Akadémiát, hogy végezzen kutatásokat a helyzet feloldása érdekében. De szerte a világon több jelentős intézet és híres tudós foglalkozott eme nagy súlyú problémával. Sajnos megoldás a mai napig nincs.
A tarófiai árutőzsdén rövid idő alatt a puja gumó ára az égig szökött, növelve a termelési kedvet és nem utolsósorban a termelők hasznát. 
A kajófászat egyre inkább a háttérbe szorult. Tömegével kerültek a piacra a régen oly nagy becsben tartott kajófások. De nem kellettek a kutyának sem. Valamit javított a helyzeten a fellendülő puja szelet turizmus, mert ugye az igazi élmény mégiscsak a kajófák árnyékaban érhető el, de ez kevés volt az üdvösséghez.
Szóval Karófia gazdasága óriásit lendült, de szeplőként megmaradt a kajófászat gondja.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 5

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 431 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs