Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Elekes-blog


Két telefon

 

Valami furcsa, pszihés eredetű mozdulattal két telefont raktam a zsebembe, amikor hazulról elindultam. Pedig jól tudtam, nem hív föl engem senki. Ugyanezzel a furcsa, pszihés eredetű mozdulattal tettem a felső zsebembe a vérnyomásaimat is. Egy cetlire jegyeztem föl, mennyi a felső és mennyi az alsó. , ha az ember kezeügyében van a vérnyomása. Pedig tudom, senkit nem érdekel a vérnyomásom.
 
Vár reám a fogorvos. Megbeszéltük, hogy kihúzza egyetlen ép, de fájó fogamat. Mondtam is neki, készüljön föl lelkileg erre a foghúzásra, mert az a gyanúm, nem lesz könnyű művelet. Kérdezte, mire gyanakszom. Mondtam, a fájásra gyanakszom. Azt kellene valahogy elrendezzük. A fájást. Mert énnekem olyan a szervezetem, hogy a fájások miatt szorongási tüneteim szoktak előjönni.
 
Nem részleteztem, hogy csakugyan szorongásos tüneteim jönnek elő a fájásokkal. Ezeket nehezen viselem, mert nem lehet rajtuk eligazodni. Azért is raktam a zsebembe két telefont, hogy szükség esetén egyikről az elviselhető szorongásaimról értesítsem a lélek doktorait, a másikról pedig az elviselhetetlen szorongásaimat mondjam be. , ha az embernek van választási lehetősége. Két telefon, két lehetőség.
 
Csak néhány lépésre voltam a rendelő bejáratától, amikor úgy éreztem, messzire elkerülnek engem a szorongásos tünetek. Már a fogam sem fájt. Ezt a jelenséget régtől fogva ismeri az emberiségnek az a része, mely legalább egyszer fogorvosnál járt.
 
Szorongásos tünetekkel bajom nem volt, de a zsebemben lévő két telefont szorongattam. Hol az egyiket kaptam elő, hol a másikat. Arra gondoltam, pszihés szempontok szerint is helytelen, ha az ember kihagyja a kézenfekvő lehetőségeket. Ilyenkor legjobb, ha fölhívok valakit, legalább megnyugtatom az idegeimet. De kit hívjak föl, s miért? Rövid tétovázás után fölhívtam saját magam.
 
A zsebemben lévő telefon erőszakosan csörgött, majd jött a hang, hogy foglalt vagyok. Mondom a fülemhez tartott telefonba, persze, hogy foglalt vagyok, hívjon majd vissza, miután kihúzták a fogamat.
 
Egy fogfájós ember állt mellettem a kapuban, aki hallotta az  önmagammal való beszélgetésemet. Azt mondta, maga nem tanácsot adott annak, akivel az imént tárgyalt. Mert ha magának kihúzzák a fogát, utána nem szabad sem beszélgetni, sem perecet enni, hanem szépen le kell feküdni és megvárni, amíg elmúlik a zsibbasztó hatása. Akkor derül ki, a fájós fogát húzták-e ki, vagy azt, amelyik még . Mert ő már megjárta.
 
Megfogadtam a fogfájós ember tanácsát. Most fekszem az ágyban, rég elmúlt a zsibbasztó hatása. És fáj a fogam. Már jönnek is elő a szorongásos tüneteim. Valamit elrontottam. Talán nem kellett volna ennyire igénybe vennem a lehetőségeimet. Két telefon, két lehetőség. És talán az sem helyénvaló, ha az ember önmagával beszéli meg a fontosnak tűnő dolgait.
 
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Ajándék)

 

Bika hava, Ikrek hava, Rák hava, Oroszlán hava, Szűz hava, Mérleg hava. Kilencvenéves nagyapám még tudta, mikor van Vízöntő hava, Kos hava, én maholnap azt is elfelejtem, hogy van október, van november és van december e földön, mert már hónapok óta csak azt olvasom a kirakatokban, hogy konyhai készítmények hónapja, hogy fehérneműk hónapja, hogy aján­dékok hónapja.

Elfelejtem, mert komolyan veszem az új hónapokat, s már elsején, másodikán, rohanok a cukrászdába, a vendéglőbe, s kérem a konyhai készítményeket, a habos pástétomot, tejfölös pitét, női szeszélyt omlós tésztából, eperszeletet, princesszfánkot, ananászpuddingot, sokféle pis­kótát, mandulafelfújtat, puncstortát, rigójancsit, őzgerincet, csokoládés ruládét, mignonokat, habos fánkot, málnakocsonyát, narancszselét, kókusztejet, buktákat, darázsfészket, lángoso­kat, kuglófot mindaddig, míg lejár a hónap, s megunnak a pincérek, és azt sem mulasztom el, hogy a fehérneműk hónapjában már az elején beszerezzem a mandzsettás ingeket, pizsamát, alsó dolgokat, zsebkendőt, keményített gallért, mindent, amit kapni lehet, mert például térd­szalagot rendszerint nem lehet.

Hanem most, mikor már jól benne vagyok az ajándékok hónapjában, valósággal felőrli idegei­met a kérdés, mivel ajándékozzam meg az emberiséget. Illetve most már nem is őrli, mert megvan az ajándék: kitaláltam, hogy vezessük be az őszinteség hónapját, mondjuk a könyvhét vagy a falusi filmhét között, mindegy, mikor, csak olyankor hazudni ne legyen szabad. Most azt mondhatná valaki, hazudni máskor se szabad. Erre én azt mondom, ettem őzgerincet a konyhai készítmények hónapján kívül is. És ha nem tetszik a válaszom, akkor azt mondom, ajándék lónak ne nézd... a hónapját.

 
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Fa)

 

Azt hiszem, a lehető legrosszabb haditudósító lenne belőlem, ha alkalomadtán kineveznének.

Elmennék például a harctérre, s nem venném észre a front alakulását, elbíbelődnék egy félre­eső lövészárokban valami eltévedt hangyákkal vagy a kilyukasztott madárfészkekkel, esetleg keresnék szép, zöld mohát, és kibélelném a fészkeket, az eseményeket és a golyókat pedig elengedném a fülem mellett.

Ez persze hiba, nagy hiba lenne részemről, mert hiszen a haditudósítás is éppúgy kell háború esetén, mint a falat kenyér, enélkül a békés olvasó azt sem tudja, hányadán állanak a dolgok.

Viszont nem tehetek róla, hogy a hirtelen események hidegen hagynak, s az élet apróbb ügyeit szeretem észrevenni. Ez már valami velem született hiba.

Most is olyan helyzetben vagyok, hogy öttonnás, megrakott autók dübörögnek el mellettem, valami óriási dolgot művelnek, ami bizonyára nagyon, de nagyon fontos, mert rengeteg ember várja őket, és nagy a zaj, és nagy a mozgás, de engem mégsem érdekel eléggé az az óriási dolog, csak az érdekel, hogy mért nem kerülik ki azt a szép, kicsi fát, amikor mennek ezek a nagy autók, mert kikerülhetnék, van hely, az a kicsi fa nem hibás, ha pont az útjukba ültették, szóval mért nem néz is egyszer egy sietős dolgú sofőr, szóval ezt én nem tudom meg­magyarázni, miféle érzés, amikor áthajtanak rajta az öttonnások, csak azt tudom, hogy szép dolog lenne egy ilyen öttonnástól, ha direkt kikerülné, ha az a sofőr lenézne a földre, lám, mit tapos el, engem egy ilyen szép földrenézés teljesen megnyugtatna.

 
A köménymagos leves paraméterei

 

-Énnekem meghagyták, hogy hetente legalább kétszer főzzek magamnak levest. Mert a leves kell a szervezetnek.
Szerinted melyik az a legegyszerűbb leves, amihez nem kell széleskörű konyhai jártasság, tudományos végzettség, sem pedig magasfokú kitüntetés?
-Legegyszerűbb a köménymagos leves.
-Mi kell a köménymagos leveshez?
-Víz és kömény.
-Mennyi víz és mennyi kömény?
-Valamennyit teszel egyikből is és a másikból is. Nem kell komplikálni.
-Jó, valamennyit teszek egyikből is és a másikból is.
-Hoppá! Kell oda még egy kicsi rántás. Hogy ne legyen olyan, mint a víz.
-Mi az a rántás?
-A rántás a leves bázisa. Alapköve. Mondhatjuk úgy is, vezérfonala. Mert milyen az a leves, amelyik csak víz?
-Akkor melyek a köménymagos leves paraméterei?
-Víz, köménymag, rántás. Olajat teszel egy fazékba, hintesz bele lisztet és a tűz fölött kavargatod. Állandó jelleggel. Ameddig pirulni kezd, mint a szégyellős menyasszony.
-Akkor olajat teszek egy fazékba, hintek bele lisztet és a tűz fölött  kavargatom. Állandó jelleggel. Hogy piruljon. Mi van a szégyellős menyasszonnyal?
-Mi legyen? Semmi. Az a házasság paramétereihez tartozik.
 
-A tegnapi köménymagos levesem nem vált be! Háromszor fogtam neki. Az elsőnél nagy füst csapott fel. Úgy látszik, odaégett, pedig eléggé kavargattam egy léniával. Állandó jelleggel. A másodiknál a sebesebb kavargatástól felborult a fazék. A harmadiknál olyan lett, mint a víz. Néhány köménymag úszkált a leves felszínén, helyét nem találta. Egyik erre ment, a másik arra. Pont úgy, amiként a léhűtők kószálnak a főtéren. Sok léhűtő van mostanában a városban.
 
-Mi van a kószáló, főtéri léhűtőkkel?
-Mi legyen? Semmi. Említetted a szégyellős menyasszonyokat, én pedig a kószáló léhűtőket hoztam fel. Hogy legyünk egyenesben. Ők a város paramétereihez tartoznak.
Az egész város olyan, mint az én köménymagos levesem! Amelyikben nem a rántás. Nincs rendesen letéve az alapkő. A vezérfonal pedig elveszett. Amiképpen az üres és könnyű köménymag az én levesem tetején, a kószáló léhűtők valósággal villognak városunk társadalmi életének felszínén. Nyüzsögnek, szerveznek, mindenütt megjelennek. Ott vannak, de ezzel nem megyünk semmire.  Azt mondják, ez a politika. Ami nem egyéb, mint maga a rántás.
-Mindig van valami baj a paraméterekkel! Amerikai tudósok felfedezték, hogy a rántás ártalmas az egészségre.
-A rántást nem  kellene kihagyni a köménymagos levesből?
-Ki kellene hagyni.
-De akkor a köménymagos leves olyan lesz, mint a víz!
-Olyan. Azért még mindig jobb a tiszta víz, mint a zavaros...  
 
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Játék)

 

Az iskola felé vezető úton mindig közbejön valami. Például sürgősen föl kell mászni egy kerítésre, bele kell lépni egy pocsolyába, de ha nincs kerítés vagy pocsolya, akkor van - mondjuk - autó, aminek a rugózását azonnal ki kell próbálni, na és ha nem érdekes az autó rugózása, akkor az ablakára föltétlen oda kell kanyarítani a mutató ujjunkkal, hogy Jutka vagy Matild.

Ameddig gyermekek vagyunk.

A gyermekkor arról nevezetes, hogy nyugodtan ebédelni sem tudunk, annyi a rohannivalónk, de a nagy rohanásban ha megpillantunk egy ázott verébfiat, miatta minden egyebet tüstént abbahagyunk.

Ameddig gyermekek vagyunk, legfontosabb dolgunk a játék. Ha van gyermekkorunk.

Akinek volt gyermekkora, csak az mondhatja el magáról, hogy neki játék a munka...

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

6. oldal / 25

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 404 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs