|
Régen kiskoromban gyönyörködtem a csillagokban, oda menekültem a mereven közelítő fekete trottyos óriás vektorbicikli elől. Később, 20 évvel később már rájöttem: csak, ha legyőzöm a vektor biciklit, akkor van akármi, valami. Nem hogy csillagok, hanem egyáltalán valami. Azóta a csillagok szépségében néha, esténként hazafele sétálva elszemlélődöm, de nem vágyom ki.
Felhívom szíves figyelmeteket, a Vektorbiciklit szinte teljesen bárány-vakul tekerjük, és aki ért hozzá, 3 madzagot átkötve, 500 millió madzagot köt át. (Hogy a madzagot milyen szándékkal kötik át, az mind időtállóságát, mind minőségét tekintve meglátszik.
No de miért nyúlnak rossz kézzel is a vektorbiciklihez? Saját rozsszándékúságuk ellenére is a jót szolgálják… az a cél, azért köti át, hogy, mi magunk észrevegyük, az átköthetőséget… De, ha egy rendszer hibásan is működtethető, torzan is, ettől miért magyarázza valami úgy nekünk azt, hogy azzá is teszi? Mert valami másra mutat evvel, nem a rendszer a magyarázat, hanem a magyarázó: csak puszta jel. A cél a valóságos rendszerfüggetlenség úgy, hogy közben dolgozni (játszani) tudj az adottal.
Nekünk magyaráz arról, hogy mennyire magasan kell megülni a lovat, ilyen rendszeren felül emelkedve, azt játékszerünkké téve, épp az illető rendszertől való függetlenségünk által... No, itt van az eb elásva, de mi kiástuk : ) |
|
Rendként ürülő természet, versekben csücsülő mély részeg a te részed vagyok. |
|
|
Szofi a kutyafilozófus, második felvonás |
|
 Szofi a legtermészetesebb kényelmével nyúlt el a földön, szeme a kutyasors elégedett békéjével tekintett befelé. Voltaképpen merengett, a nélkül a teher nélkül, hogy valamire gondolnia kellene. A puszta jólét terült el benne. Elmesélem nektek, egyszer ugyanígy pihent nyolc hónapos korában, de nehéz napok értek véget ebben a pihenésben akkor, amikor térdemre fektette fejét és elaludt.
Történt egy nap, hogy kiugrott a kerítésen és belement a vakvilágba. Apja egy utcahős, hasky-szemű, roppant értelmes fickó. Ezért a neve is Fickó. Az ő vére vitte ki ezt a kiskutyát az utcára, a szagok közé, a hangok közé, amik azt ígérték, hogy több lesz, majd mindent meglát.
Valami olyat látott a világból, talán a felé rúgó idegenektől, esetleg más valakitől, aki aranyossága miatt becsalogatta, majd fogva tartotta, ami miatt, ma már, egy nagyon komoly dolgot tud, amit nagy filozófusok is parlagon hagynak: Rájött, hogy a világ nem kint, hanem bent van, ma már nem gondolkodik azon, hogy elmenjen-e. Azt hinnénk, a gondolkodás az ember privilégiuma, de ennél nagyobb tévedést talán elsütni se lehet.
|
|
Szofi egy nagyon aranyos, kutya, akibe a német juhász véren kívül egy kis vadkácsa vér is jutott, de nagyon mélyen gondolkozik a világról.(A képen a hátsó.) Néha, amikor mancsaira rakja fejét és úgy nézi, milyen is a világ, vagy inkább talán az élet, mosolyog az arca, mély, barna szemeiben szeretet honol.
|
|
