|
Dobbantott a fekete szörnyeteg
megállt, bajuszáról pattantott
egy kis cicát és lihegett
Majd a cicára nézett, és remegett,
betonba temetett lábán remegett,
Mozdulni nem tudott bár lehetett,
nyávogott a múltnak:
és nevetett! Egy kútnak nevetett!
(S a cica elesett, és ahogyan elesett,
a lelke meg kiesett) |
|
Fekete hörcsög szörcsög,
illatokat dobál,
pamparákban ülő kisördöggé
dünnyög görcsöd,
mint a barna opál
|
|
|
Föl tekintek az égre, üres.
Szemem kékje vár az éjre,
Tán élve alszom.
Térdre hatom fejemet,
Bakancsom megevett
Egy rőf izzadságot. |
|
Ember az Isten tükrében - Egyáltalán |
|
Egy szó, melyben ha ránézünk sem irány, sem idő nem található, hanem a teljes szemléletből eredő eleve jó rendezettség, minthogy hiányokat a lelkem vakságában nem tapasztalok, ezért jól is lakom azokkal a látásokkal, amiket így kaphatok ajándékba.
Nincs tér nincs idő, de már létezik az ettől más, mert különben nincs egyáltalán, amihez képest van valami – minthogy ami valami, az már nyilvánvalóan van, így mértéke is van (A valami, ugyanígy, mint a van puszta mérték is tud lenni, ha így pillantunk rá). Ami néz, sem ez, sem, az sem amaz, hanem mindentől egyéb, mivel enélkül sehogyan sem lehet valami. Ez az, amit egyáltalánnak nevezek, ez a létből megpillantható, ami igaz hogy van (bár a nézés azért nem mindenképp csak egyáltalán, hanem az az egyáltalán átnéz a valamin, ami csak attól valami hogy nézik).
|
|
