Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Elekes-vers


Levél

Már csak neked írok, Zoltán!
Kizárólag. Ha jól megnézed a naptárt, még szombat van. Egész nap arra
gondoltam, írjak néked valami friss dolgot, ne avittat, röhögőset,
vagy szomorúságost, mindegy, csak jó legyen maga a fogalmazás.

Tegnap egy boldog emberről írtam, ma pedig egy világjelenségről, hátha örömet
lelsz bennük valamiért...

Fáznak a macskáim odakint, fáznak. Nem az én macskáim, de akkor is
fáznak, Zoltán. Én pediglen itt ülök a majdnem-melegben, pötyögtetek,
semmi értelme az egésznek.

Elhervadt bennem a lelkesedés lombja, lehullottak a levelek, hó hull, fáznak a madarak is.
Mind enyémek a madarak, Zoltán, mind az enyémek az ég madarai.

Olykor leszállanak a vállamra, fejem kopogtatják, mi van veled, öreg?
Elhessintem magamtól az ég madarait, fújom a füstöt, nézek utánuk, Zoltán!
Mennék velük én is. Valahová. Amerre ők szállanak, Zoltán!
Meg ne vénülj soha, Zoltán!

 

 
Jómag Jani találmánya

 1.

            Hárman voltak
            jóbarátok,
            hárman, úgymint:
            Jómag Jani,
            Döblec Dani,
            Tepetupa Péter.

          2.

            Jani pöttöm,
            mint az öklöm;
            Dani kerek,
            pufók gyerek;
            Peti pedig
            volt talán egy méter.

          3.

            Elég az, hogy
            ahol jártak,
            jóban, rosszban
            kitartottak;
            csak egy húron
            pendültek ők hárman.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

4. oldal / 4

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 250 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs