Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Elekes-vers


Jöttem, hogy lássalak

Az én apám soha nem mondta
anyámnak, szeretlek, Emma.
Az én apám nem mondta soha
nekem se azt, szeretlek, fiam.
Az én apám az unokáját
nem vette ölébe piciny korában,
később szólt neki, ne üljön oda
kertünk friss füvébe, mert azt letapossa.
Az én apám gondozta apját, amikor
tehetetlen volt, pedig nem kedvelte őt.
Az én apám különösebben
nem szeretett senkit és azt hiszem,
különösebben őt sem szerették.
Az én apám félig árva volt és megjárt
minden poklot, de nem beszélt
a pokolról, csak említette néha.
Az én apám a boldogsággal
nem találkozott, de sejtette, hogy van,
mert cipőjét időnkint kipucolta.
Az én apám a fákkal volt barátságban,
kezében olykor fűszálakat hordozott,
fölkelt éjjelente, hogy megnézze,
helyükön vannak-e a csillagok.
Az én apám sírkövén
a dátum ki van javítva.
Az én apám büszke ember volt,
de kalapját levéve köszönt az utcán
és bort vett elő, ha vendége jött.
Az én apám nem kérdezte tőlem,
mi szeretnék lenni ebben az életben,
ezért nem is lett belőlem semmi.
Az én apám csodálta a nedves orrú
borjakat, s a híres tudósokat.
Az én apám, ha csak tehette,
elkerülte a táskás embereket,
de soha, senkinek nem tartozott.
Az én apámnak nem kellett a másé,
de ami övé volt, ahhoz ragaszkodott.
Az én apámnak nem voltak szokásai,
amiket figyelembe kellett volna vennünk,
talán csak az, hogy tányérjába levest
magának soha nem merített és
általában, amikor ettünk, hallgatott.
Az én apámat nem csípték a méhek,
mindenre talált megoldást,
biztos volt abban, semmi nincs a világon,
aminek ne lenne megoldása.
Az én apám egyszer, haragjában
becsapta az ajtót és elgörbült a rézkilincs,
amire úgy nézek most is,
mint valami híres műalkotásra.
Az én apám szerette az igaz történeteket,
verseket nem olvasott, fütyörészni
soha nem fütyörészett, de könnyezett,
amikor sercegett a tű a lemezen,
s azt énekelte a patefon, Granada
gyöngye volt, az a fekete lány.
Az én apámat egy napon, valamiért
otthagyta anyám és elköltözött.
Az én apám másnap, először életében
virágot vett és megkereste anyámat.
Az én apám megállt anyám előtt
azzal a virággal, s csak annyit mondott,
jöttem, hogy lássalak.

 
Haiku  E-mail

Tavaly a fecskénk
nem tért vissza, remeg a
fán egy száraz ág.

 

 
Pepita égbolt  E-mail
Mikor még patakunk
mellett minden
jóformájú kő enyém volt,
s hozzám is tartozott
a madár-pepita égbolt,
mikor a parti bokorból
rám lesett sok piros
bogyó,
nem tudtam, az élet
mily sebesen
fogyó,
és nincs út semerre,
mindenütt csak
út van,
ki indulni merne,
önmaga lesz
útban.
 
Haiku  E-mail
Szebb tájak hívták,
a macskánk elkóborolt,
félni jár haza.
 
Lelkes közönség  E-mail
Kis számú, de lelkes
közönség lesz
a temetésemen,
röppenő rigó,
perlekedő pap,
ki felrója bűneim,
néhány pálinka-szagú,
megbocsájtó
sírásó legény.
Sáros ősz lesz,
vagy tél, a megszokott,
tavasz, nyár,
egyremegy,
kevesen jönnek el,
hiszen az út
hegyre megy.
És lesz belőlem fű,
puha por talán,
fölkap a szél,
elvisz messzire,
de néha visszatérek
a fáradt ködökkel,
s mint aki jól végezte dolgát,
elterülöka dombok oldalán.
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 4

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 436 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs