Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
A fekete esernyő

 



Adam Bahdaj: A fekete esernyő 8. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)

Pirkadt már, amikor Andi néni belépett az erdészlak szobájába. Útközben többször megállt, egyszer el is tévedt. Testén faágak, csalánok hagytak nyomot. Belülről bezárta az ajtót, a kulcsot a táskába tette. Hűvös volt a hajnal, ezért betakarta az álmában kitakarózott, hanyatt fekvő Gergőt.

 
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 6-7. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)

- Akinek segítettél felverni a sátrát.

- Nem tudtam, hogy így hívják! Gyámoltalan fiúcskának tűnt, megesett rajta a szívem. Összeraktuk a sátrat, úgy-ahogy bepakoltunk, aztán visszaúsztam ide, lefeküdtem a fűre napozni. Kis idő múlva jött Linta – a férfira mutatott –, így neveztük a gimiben. Bemutatom Vasas Bálint, okleveles gépészmérnököt. A férfi meghajolt és mindegyikükkel kezet fogott, még Jancsival is.

 
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 5. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)

A bokrok fedezékében egy fekete Opel várta őket. Andi néni kinyitotta az ajtókat. Gergővel a hátsó ülésre tetette a táskát, a fiút az első ülésre ültette, átnyúlt fölötte, bekattintotta a biztonsági övet. Magát nem kötötte be. Még nem indította be a gyújtást. Levette a szemüvegét, két kezébe fogta Gergő arcát és mereven nézett a szemébe. A fiú állta. Andi néni – mint aki zavarban – félrefordította a tekintetét.

 
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 4. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)

- Felébresszük a gyerekeket? – kérdezte Tamás.
Klára nem hallotta, gondolatok cikáztak az agyában. Tamás megsimogatta a vállát.
- Jól vagy?
A felriadt Klára idegesen rámosolygott.
- Te tudnál jól lenni ebben a helyzetben?
- Felébresszük a gyerekeket?

 
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 3. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)

A folyó szigeteken túli ága valóban keskenyebb volt, mégis 9 percnyi úszás után érték el a partot. A vízár vagy 30 méterrel sodorta őket lejjebb. Lihegve lépkedtek az éles köveken a fűvel borított rész felé, ott lefeküdtek. Nézték a felhők vonulását, a sirályok röpülését. Gergő soha nem érezte magát ennyire szabadnak. A nő – úgy érezte – óriási gátat tört át a lelkében. Visszagondolt az utolsó órákra, újra meg újra át akarta élni az együttlét mámorát. Kinyújtotta kezét a nő felé, de Andi néni hirtelen felpattant.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 Következő > Utolsó >>

7. oldal / 8

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 657 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs