Carlofranco segédmunkás esetei - Segédmunka-szünet (Hóóó-rukkk!) |
„Ti mind Isten segédmunkásai vagytok. Én is az vagyok! És nem csak tik meg én, hanem még a tsz-elnökök, a papok, a párttitkárok, a minisztériumi emberek, a vállalatigazgatók meg a többi nagyfejű is segédmunkás! Szóval nemcsak a segédmunkások segédmunkások! Mert ugye van az Isten, és vagyunk mink, emberek, akik véghezvisszük az ő nagyszerű tervét. Segítünk neki. Ám nehogy azt higgye már valaki, hogy egyedül nem bírná megcsinálni! Egyet csettintene a két ujjával, oszt kész! De ő jó, engedi, hogy segítsünk neki, mert tudja, jobb adni, mint kapni. A gyermekeket még nem nyomja ez a felelősség, ők még félig az Égben vannak. ” (Ismeretlen vándorprédikátor a huszadik századból)
|
Cseke Gábornak
Mi újság?
Hazaviszem a lányomat. Kérdezem.
- Mi újság az óvodában, Zsuzsika?
- Semmi. Nem emlékszem.
- No, mégis, mit csináltatok?
Gondolkodik egy keveset.
- Az volt a csoportfeladat, hogy mondjuk
meg, mi jut arról a szóról eszünkbe, hogy magyar. Én dicséretet kaptam.
Nézem az akkor már büszke, sugárzó kis arcot.
- Mit mondtál?
- Magyar temető.
Távirat
Néhány éve egy táviratot kaptunk.
„Szombaton vagy vasárnap, autóval vagy
vonattal megyünk, Anyu.”
Nem tudtuk megállni nevetés nélkül.
„Hol várjuk, mikor várjuk őket?”
Csak egy volt biztos: mi várjuk őket, mi
szeretnénk, hogy megérkezzenek.
Azóta apám meghalt, a mi életünk is jócskán
megváltozott. Csak egy biztos: várunk.
„Honnan? Mikor?”
Évszakok
NYÁR!
Ódon orgonaillat. Megfüstölt húsvéti emlék.
Hol a hó?
Hol a hóvirág?
Hol a hóvirágszedés?
Hol a hóvirágszedés ünnepe?
Hol a hóvirágszedés ünnepének vendégserege?
Hol a hóvirágszedés ünnepének vendégseregéből az a lány?
Hol a szüzsé?
Lánc, lánc…
Körtáncot járnak a fiúk.
Körtáncot járnak a leányok.
Körbe-körbe járnak a fiúk.
Körbe-körbe járnak a leányok.
Körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ.
Vér serken fonnyadt barázdákban.
Ilyen az élet
Meggárgyult zenebona.
A hegedűs zongorázik, a brácsás oboázik, a csellós cimbalmozik, a klarinétos hárfázik, az orgonista hegedül.
Megint tavasz van, megint meghalt egy bőgős.
Hazatalálás
Hópelyhek kavarognak a szűkre szabott térben,
Lámpák fakó fénye hasít ki darabot a világból.
Hinni se lehet már a tavaszt, oly mélysötét a többi.
Rakj venyigét a tüzedre! Csókod bárkit is ér, de ne vesszen!
Ó, hány nőt nem csókoltam meg én!
Izabellák, Ilonák, Piroskák, Erzsébetek,
Ágnesek kavarognak bennem a hóban.
Arcukat látom. Próbálom érzelmeimet felidézni. Hiába.
Látom arcukat, érzelmeimet próbálom felidézni. Mindhiába.
Éjszaka van. Hallgatom feleségem s lányaim szuszogását.
|
|
Elekes Ferencnek
1
Megkövült madárröpülés a lég. Volt madarak hiány-mozaikja. Mimikri: a veréb-semmi átfödi a vércse-semmit A zuhanásnak itt nincs vége, mivel kezdete sincs. Elmúlt.
A lyuk, melyet a vadász golyója ütött, a lyuk is átlényegült madárhiány-hiánnyá.
|
|