Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)



Ha én 2. (Kőrösi Sándornak) E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. január 31. hétfő, 11:36

Kőrösi Sándornak
Ha én isten lennék,
az első dolgom az lenne, hogy
betérnék egy útszéli kiskocsmába
egy pofa sörre. Talán egy felest is innék.
Például gint.

Ha én isten lennék,
 és ha elkapna
– mondjuk – a szamárköhögés,
kerüljön bármennyi fényévembe,
felkeresnék egy természetgyógyászt.
Mert nem hinnék a pantheizmusban.

Ha én isten lennék,
a római katolikusok istene,
ultiznék a Szentlélekkel és
a Fiammal.
Megdolgoztunk ennyi szórakozásért, nemde.

Ha én isten lennék,
semmiféleképpen nem hinnék
a politeizmusban, sőt
kételkednék a
monoteizmusban is, hiszen
lenne rá időm.

Ha én isten lennék,
betölteném a Teret,
vagy az Időt,
vagy mind a kettőt.

Ha én isten lennék,
olyan, de olyan gonosz lennék,
hogy az na.
Vagy jó?
Nem is tudnám, de egy biztos:
hogy az na.

Ha én isten lennék,
elmennék Vatikánba.
Álruhában mennék, és
belül mosolyognék, hogy
nem ismer fel még a pápa sem.
Aztán átballagnék a Szent Péter bazilikába
és a Sixtus-kápolnába, mert
meg kéne már nézni azt a sok szép
képet, ami bennük van állítólag.

Ha én isten lennék,
el sem tudnám képzelni
(no, mit vagy kit?)
magamat.

Ha én isten lennék,
naphosszat csak bámészkodnék,
hogy is van ez?

Ha én isten lennék,
nagy becsben tartanám
az ateistákat.

Ha én isten lennék,
úgy leteremteném az embert,
hogy azt haláláig emlegetné.

Ha én – ne adjam – isten lennék,
aztat el se hinném.

 
Ha én 1. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. január 29. szombat, 22:27

Ha én
Ha én író lennék , próbálnák írni –
helyesül.

Ha én festő lennék,
próbálnám – de tudom, hiába – megragadni, sőt
vászonra kenni azt a színt,
amelyet a Microsoft felirat után produkál a gép.
Azt a szürkét.

Ha én zongoraművész lennék,
megpróbálnám a lehetetlent:
egy  eddig meg nem írt zeneművet
eljátszani, s
ha  én zongorakísérő lennék,
igyekeznék ezt a lehető  pontosabban
kísérni.

Ha én matematikus lennék,
hát az lenne a csoda.

Ha én polihisztor lennék,
már semmi sem érdekelne.

Ha én pantomimos lennék,
énekelnék, hogy bosszantsam
a közönségemet.

Ha én fizikus lennék
(Newton, Einstein vagy ki),
rácsodálkoznék. S
azt sem tudnám, mire.

Ha én biológus lennék,
eltökölnék Darwinon, meg
Lamarckon, meg
Oparinon, meg
Gánti Tiboron.
Meg a többieken.
És jókat kételkednék, éppúgy,
mintha író lennék.

 

 
barátom, gyógyulást E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. január 27. csütörtök, 13:26

a barátom elesett.
elesett, méghozzá 2011. havas (mifelénk, egerben legalábbis az volt)
januárjának 26. napján, szerdán.
nekem nem szólt, mert iszonyú fájások gyötörték,
vagy szólt, de otthon hagytam a mobilgépet, nem vittem el a kocsmába.
hogy honnan tudom, honnan, honnan? hát a macskaközi híradóból,
ahol az is meg volt írva (s felrakva 20 óra 18 perckor), hogy
délután 4-kor történt az eset. az, hogy
a barátom elesett.
nem eltaknyolt, mert akkor – ennyire ismerem már – azt írta volna, hogy
ma délután 4-kor eltaknyoltam. ő nem finnyás.
kényes és igényes, de nem finnyás.
mit lehet, lehet-e ilyenkor tenni?
az eset színhelyétől kábé 220 kilométernyire. ráadásul nyomorultan.
én ezen gondolkodtam az olvasás után, nem az ateizmuson, mint
a barátom tette elesése végeztével, fájdalma  közepette.
mire jutottam?
nem sokra. megpróbálkozhattam volna, persze,
a lehetetlennel.  hogy csak egynéhány példát említsek:
siethettem volna a kocsim elé helyette a jeges havon, ám ez  kilőve
mivel nincs, sose volt autóm, az meg, hogy az ő kocsija felé siessek, az nonszensz
vagy elsöpörhettem volna a havat, felolvaszthattam volna
a kocsijához vezető útszakaszt, ami szintén meddő vállalkozásnak tűnik,
mivel tapasztaltam már a macskaközi homokos útviszonyokat
és azt is, hogy barátom mindent az utolsó pillanatokra időzít (s csodamód sose késik el),
márpedig eme műveletek időbe telnének,
vagy megtehettem volna – ha  teszem azt, istennek születek –, hogy
egyszerűen megszüntettem volna ezt a gyalázatos  telet.
mondom, csak akkor, ha netalántán istennek születek, de ahhoz korábban kellett
volna kelnem.
a gyalázatos jelzőt csakis azért biggyesztettem imádom telem elé,
mert ő okozta barátom balesetét. a jéggel, a hóval.
záradék, amit nagyon megszívlelendőnek tartok:
a barátom elesett, de nem elesett ember.
Korántsem az!

 
Carlofranco segédmunkás esetei - Amiről Björn Ulvaeusék nem tudnak E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. január 23. vasárnap, 12:52

A véletlenekről, a szerencséről, a nehezen megmagyarázható jelenségekről, történésekről beszélgettünk, Carlofranco kedvenc témáiról, így nem csoda, ha gyakran sokáig csak ő beszélt.
- Tudjátok – kezdte –, hogy rühellem a filozófiát, s ennek egyetlen oka van: nem vagyok képes filozofálgatásra, a rendszeres, logikus, tételes gondolkodásra. Persze ezeket csak hasból mondtam, fogalmam sincs, mi a filozófia lényege! Egyszer kaptam valamit a filozófiától, de ez csodálatos, felbecsülhetetlen, ma is kamatozó érték: Zoli! Zoli barátsága.

 
Carlofranco segédmunkás esetei - Életjáték E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. január 22. szombat, 21:25

Volt már szó arról, hogy Carlofranco járt egyetemre, mi több, ki is járta. Hogy ez megvalósult, nagy szerepe volt annak, hogy befejezte a középiskolai tanulmányait. Ezt nem a humorizálni akarás mondatja velem: előfelvételisként 11 hónapot a hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós laktanyában töltött.

 

 
Carlofranco segédmunkás esetei - Segédmunka-szünet (Hóóó-rukkk!) E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. január 20. csütörtök, 23:01

„Ti mind Isten segédmunkásai vagytok. Én is az vagyok! És nem csak tik meg én, hanem még a tsz-elnökök, a papok, a párttitkárok, a minisztériumi emberek, a vállalatigazgatók meg a többi nagyfejű is segédmunkás! Szóval nemcsak a segédmunkások segédmunkások! Mert ugye van az Isten, és vagyunk mink, emberek, akik véghezvisszük az ő nagyszerű tervét. Segítünk neki. Ám nehogy azt higgye már valaki, hogy egyedül nem bírná megcsinálni! Egyet csettintene a két ujjával, oszt kész! De ő jó, engedi, hogy segítsünk neki, mert tudja, jobb adni, mint kapni. A gyermekeket még nem nyomja ez a felelősség, ők még félig az Égben vannak. ” (Ismeretlen vándorprédikátor a huszadik századból)

 

 
Etűdök E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2010. december 28. kedd, 09:57

Cseke Gábornak

Mi újság?
                      
Hazaviszem a lányomat. Kérdezem.
- Mi újság az óvodában, Zsuzsika?
- Semmi. Nem emlékszem.
- No, mégis, mit csináltatok?
Gondolkodik egy keveset.
- Az volt a csoportfeladat, hogy mondjuk
meg, mi jut arról a szóról eszünkbe, hogy magyar. Én dicséretet kaptam.
Nézem az akkor már büszke, sugárzó kis arcot.
- Mit mondtál?
- Magyar temető.

Távirat

Néhány éve egy táviratot kaptunk.
„Szombaton vagy vasárnap, autóval vagy
vonattal megyünk, Anyu.”
Nem tudtuk megállni nevetés nélkül.
„Hol várjuk, mikor várjuk őket?”
Csak egy volt biztos: mi várjuk őket, mi
szeretnénk, hogy megérkezzenek.
Azóta apám meghalt, a mi életünk is jócskán
megváltozott. Csak egy biztos: várunk.
„Honnan? Mikor?”
 

Évszakok

NYÁR!
Ódon orgonaillat. Megfüstölt húsvéti emlék.
Hol a hó?
Hol a hóvirág?
Hol a hóvirágszedés?
Hol a hóvirágszedés ünnepe?
Hol a hóvirágszedés ünnepének vendégserege?
Hol a hóvirágszedés ünnepének vendégseregéből az a lány?
Hol a szüzsé?

Lánc, lánc…

Körtáncot járnak a fiúk.
Körtáncot járnak a leányok.
Körbe-körbe járnak a fiúk.
Körbe-körbe járnak a leányok.
Körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ.
Vér serken fonnyadt barázdákban.

Ilyen az élet
                                               
Meggárgyult zenebona.
A hegedűs zongorázik, a brácsás oboázik, a csellós cimbalmozik, a klarinétos hárfázik, az orgonista hegedül.
Megint tavasz van, megint meghalt egy bőgős.

Hazatalálás

Hópelyhek kavarognak a szűkre szabott térben,
Lámpák fakó fénye hasít ki darabot a világból.
Hinni se lehet már a tavaszt, oly mélysötét a többi.
Rakj venyigét a tüzedre! Csókod bárkit is ér, de ne vesszen!

Ó, hány nőt nem csókoltam meg én!
Izabellák, Ilonák, Piroskák, Erzsébetek,
Ágnesek kavarognak bennem a hóban.
Arcukat látom. Próbálom érzelmeimet felidézni. Hiába.
Látom arcukat, érzelmeimet próbálom felidézni. Mindhiába.
Éjszaka van. Hallgatom feleségem s lányaim szuszogását.

 
Kocsma télen E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2010. december 24. péntek, 17:46

Elekes Ferencnek

1

Megkövült madárröpülés a lég. Volt madarak hiány-mozaikja. Mimikri: a veréb-semmi átfödi a vércse-semmit A zuhanásnak itt nincs vége, mivel kezdete sincs. Elmúlt.
A lyuk, melyet a vadász golyója ütött, a lyuk is átlényegült madárhiány-hiánnyá.

 

 
<< Első < Előző 11 12 13 14 15 Következő > Utolsó >>

15. oldal / 15

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 541 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs